AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

BETEGSÉG...?

Iszonyú hányingerre keltem vasárnap. Kipattantam az ágyból és a fürdőszobába siettem. Felhajtottam a wc-t és kiadtam magamból, ami bennem volt. Ezután sóhajtozva ültem a földön. A falnak dőltem és próbáltam nem elájulni.

-Jézusom! Jól vagy? – jött be a fürdőbe Geri.

-Igen, csak... hát látod.

-Kérsz egy kis vizet? – kérdezte aggodalmas arccal, mire bólintottam.

Ő megtöltött egy poharat csapvízzel, leguggolt hozzám és a kezembe adta. Belekortyoltam és próbáltam kimosni a szörnyű keserű ízt a számból.

-Jobb már? – nézett rám Geri.

-Aha, egy kicsit.

-Gyere felviszlek az ágyadba. – kapott az ölébe és felemelt, amiről önkéntelenül is Dávid jutott eszembe. – Mit mosolyogsz?

-Mi? Nem is vettem észre. – mondtam meglepetten, mire ő egy elfolytott mosollyal vitt tovább a lépcsőn.

Lefektetett az ágyamba, majd elment. Nem sokkal később anyával és egy lavórral tért vissza.

-Ha legközelebb kéne... – kezdte Geri. – inkább ebbe. – mutatott a kezében lévő lavórra és letette a földre az ágyam mellé.

-Jól vagy drágám? Mi a baj? – ült oda mellém aggodalmas tekintettel anya.

-Biztos csak valami rosszat ettem. – mondtam nyugtatgatva. – Minden oké.

-Holnap nem mész suliba és egy hétig edzésre sem! – jelentette ki. – Egy pillanat és hozom a gyógyszereket! – pattant föl.

-De hát...

-Semmi de! – nézett vissza.

-Jól vagyok... – mondtam halkan már mikor ott se volt.

-Tudod milyen... – mosolygott Geri és leült az ágyra. – Csak hagyd, hogy gondoskodjon rólad, ez megnyugtatja.

-De hát semmi bajom! – fogtam a fejem. – Oké, hánytam egyet, de ennyi, már jól vagyok.

-Miért akarsz ennyire jól lenni? – tette fel a kérdést. – Hova akarsz menni? Vagy inkább kihez, hm? - vigyorgott kajánul.

Hát igen, ő volt mindig az, aki amint kettesben voltunk, mindig az első kérdése volt, hogy összejöttem-e valakivel. A válaszom pedig eddig mindig csak nem volt.

-Ne gondold túl, csak találkozni szeretnék a barátaimmal és edzésre szeretnék menni. Szeretek röpizni.

-Aha, persze... – méregetett gyanúsan.

-Itt is vannak! – jelent meg anya kezében tucatnyi dobozzal és üvegcsével, így megmentve engem a bátyám kérdéseitől. – Először ezt kell lenyelned, aztán ebből vegyél be kettőt! – nyújtott a kezembe pár tablettát.

Geri egy sóhaj kíséretében átadta a helyét anyának és elindult kifelé az ajtón.

-Ezt még nem fejeztük be! – tátogta, majd kiment.

 ◇♡◇

Tényleg jól voltam a következő napokban úgy általában, viszont másnap, azaz hétfő reggel ismét a hányinger ébresztett. Napközben pedig néha elszédültem, ha felálltam. Ezek alapján pedig anya egészen csütörtökig nem engedett iskolába, edzésre pedig egész héten.
Kedden, miközben otthon feküdtem a kanapén, realizáltam, hogy már három napja késik a menzeszem, ami igazán szokatlan, mivel mindig pontosan szokott jönni. És csütörtökön, amikor végre anya beengedett a suliba, pont irodalom óra közben esett le, hogy... mi van, ha terhes vagyok? Minden jel arra utal, hogy így van, pedig az egyszerűen lehetetlen. Hiszen minden alkalommal védekeztünk. Az nem lehetséges, hogy így is teherbe esek. Kivettem a telefonom a táskámból, és a pad alatt feloldottam. A bizonyosság kedvéért utánanéztem a neten, hogy a gumi, amit használtunk mennyire megbízható. Végig görgettem a használati utasításokat, a gyártót stb., aztán megakadt a szemem egy apró betűs mondaton.