AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

TÖRTÉNELEM

"A terem előtti szekrénybe tettem a kabátom, majd egy nagy levegő után benyitottam az ajtón."

-... és ezzel egy diktatúrát hozott létre, mely ezek után több száz évig tartott. – magyarázta a Tanár úr, miközben lelkesen írt a táblára is. – Ó, a kisasszony is megtisztel minket!

-Elnézést a késésért Tanár úr, lerobbant a busz, amivel jöttem... – mondtam még mindig az ajtó előtt állva.

-Hogyne... – kételkedett kissé. – Most az egyszer elnézem, de legközelebb igyekezzen jó buszra szállni! – zárta le a témát, mire bólintottam és elindultam az egyik barátnőm, Lilla melletti üres székhez. – Ajtó! – kiáltott még utánam Varga.

-Hogyne. – fordultam vissza, és becsuktam magam mögött az ajtót.

Ezután odasiettem a már kiszemelt helyhez és egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében leültem.

-Megúsztad! – mosolygott rám Lilla. – Szerencséd, hogy téged szeret.

-Csak mert mindig tanulok a dogákra, és ötösre állok. – ingattam a fejem. – Ja és mert még nem hívott ki felelni.

-Tényleg?  De hát már négy éve tanít! Egyszer se téged feleltetett? – csodálkozott.

-A jó jegyeim. – bólogattam mosolyogva. – Pedig, ha nincs dolgozat, semmit se tanulok.

-Khm... – köszörülte meg a torkát a Tanár úr. – Nem zavarom önt? – nézett egyenesen rám. – Mégis akarja, hogy beírjam a húsz perc késését?

-Nem! – néztem fel rá. – Elnézést.

-Akkor talán vegye elő a felszerelését és jegyzeteljen! – mondta szigorúan.

-Hát... szóval...

-Azt ne mondja, hogy nincsen füzete! – fogta már a fejét. – Én nem hiszem el! Szedje már össze magát! Vegyen elő egy lapot, és jövő órán kérem a füzetét, hogy bemásolta!

-Akkor nem írja be? – tettem fel a kérdést reménykedve.

-Kár volt kérdezni, így lehet, hogy meggondolom. – húzta az agyam. - De tudja, ma jó kedvem van és nem hagyom, hogy elrontsa. Nem írom be.

-Köszönöm! – hálálkodtam.

Varga Zsolt pedig, a rettegett történelemtanár visszafordult a táblához és folytatta a magyarázatát. Azt hittem nem lesz velem ilyen elnéző, de úgy tűnik, hogy mégsem olyan könyörtelen, mint amilyennek eddig megismertem. És végül is teljesen egyetértettem vele. Nekem is jó a kedvem.
Amint megszólalt a kicsengő, a tanár becsukta a könyvét és kiviharzott a teremből.

-Jó reggelt! – jött oda hozzám Kata.

-Jó reggelt! – öleltem meg vidáman. – Mi újság veled?

-Semmi különös, csak tegnap hajnali háromig bőgtem. – mondta mosolyogva.

-Már megint?! – ingattam a fejem összehúzott szemöldökkel. – Most éppen miért?

Pár percben felvázolta problémái sokaságát, de a végére megnyugtatott, hogy nagyon nagyon nagy baj nincs.

-Akkor jó. – mosolyogtam. – Amúgy át tudnád majd küldeni, hogy mit írtatok addig, amíg nem voltam itt?