ÁMEN!

2.3K 58 0
                                    

-Ébredj! Mennünk kell. – rázott föl Dávid reggeli rekedt hangja.

-Nem akarok. Maradjunk még. Majd kihagyom a sulit... – dünnyögtem álmosan még mindig csukott szemmel.

-Muszáj! – simogatta meg az arcomat, majd egy puha csókot lehelt a számra. – Jó reggelt!

-Jó reggelt! – nyitottam ki a szememet végre és Dávid mosolygó arcával találtam szembe magam.

Felültem az ágyon, így lecsúszott rólam a puha, meleg takaró. Dávid szemei rögtön lejjebb kezdtek figyelni a szemeimnél. Lenéztem, és rájöttem, hogy nincs rajtam ruha. Hát persze, miért is lenne?

-Tetszik, amit látsz? – húztam mosolyra a szám.

-De még mennyire. – bólogatott. – Viszont sajnos nem nézhetlek tovább, tényleg mennünk kéne. Hét óra negyvenöt van. Negyedóra múlva bent kell lenned a suliba. – nézett a karórájára.

-Csak fél óra múlva. – javítottam ki. – Nálunk negyed kilenckor kezdődik a tanítás.

-Szerencsés! – nyugtázta. – Na, elmegyek tusolni. – állt föl sóhajtva egy gyors csók után.

Miután hallottam, hogy becsapódott a fürdőszobaajtó, én is feltápászkodtam. Úgy ahogy voltam, meztelenül mentem ki a nappaliba a táskámhoz. Abból kivettem a kockás nadrágom és a sötétzöld kötött pulcsim, plusz a tegnap fürdés után felvett bugyimnak a melltartóját. Ezekkel a kezemben mentem vissza a hálószobába. Megkerestem a tegnap levetett pólómat, a bugyimat és az utóbbit felvettem. Elölről belebújtam a melltartóba is, de egyszerűen nem bírtam bekapcsolni hátul. Hát igen, az a nyolc kapocs kifogott rajtam. Mikor végleg feladtam a próbálkozást, inkább benyitottam Dávidhoz a fürdőbe. Éppen akkor jött ki a zuhany alól, és egy törölközőt csavart a dereka köré.

-Öhm... ne haragudj, hogy benyitottam, de egyszerűen képtelen vagyok ezt bekapcsolni. – néztem rá kétségbeesett arccal, majd hátat fordítottam neki, és arrébb húztam a hajamat. – Segítenél?

-Persze, mutasd csak. – közelebb jött és felülről lefelé haladva elkezdte bekapcsolni a kis kapcsokat. – És nem kell bocsánatot kérned, mert bejöttél. Amúgy sem láthatsz olyat, amit még nem láttál... és ne lenne a tiéd. – súgta a nyakamba, amitől kirázott a hideg.

Elmosolyodtam a szavai hallatán. Az enyém. Én az övé vagyok, ő pedig az enyém.

-Kész is vagy. – szólt pár pillanattal később Dávid és gyengéden rácsapott a fenekemre.

-Igazán köszönöm. – fordultam meg és hosszasan megcsókoltam.

Elváltunk egymástól, majd elindultam kifelé.

-Vigyázz, valami nagyon dudorodik a törölköződ alatt! – vigyorogtam vissza rá, majd kiléptem az ajtón, és becsaptam magam mögött azt.

Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá.
Vidáman tértem vissza a hálóba és dudorászva elkezdtem felvenni az előbb az ágyra dobott pulcsit. Ekkor meghallottam Dávid egyre közeledő lépteit magam mögött és szembefordultam a bejárattal. Dávid kaján vigyorral az arcán érkezett az ajtóhoz, majd sietve odajött hozzám. Éppen mondtam volna valamit, de hevesen megcsókolt, és háttal ledöntött az ágyra.

AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETTOnde histórias criam vida. Descubra agora