-Ébredj! Mennünk kell. – rázott föl Dávid reggeli rekedt hangja.
-Nem akarok. Maradjunk még. Majd kihagyom a sulit... – dünnyögtem álmosan még mindig csukott szemmel.
-Muszáj! – simogatta meg az arcomat, majd egy puha csókot lehelt a számra. – Jó reggelt!
-Jó reggelt! – nyitottam ki a szememet végre és Dávid mosolygó arcával találtam szembe magam.
Felültem az ágyon, így lecsúszott rólam a puha, meleg takaró. Dávid szemei rögtön lejjebb kezdtek figyelni a szemeimnél. Lenéztem, és rájöttem, hogy nincs rajtam ruha. Hát persze, miért is lenne?
-Tetszik, amit látsz? – húztam mosolyra a szám.
-De még mennyire. – bólogatott. – Viszont sajnos nem nézhetlek tovább, tényleg mennünk kéne. Hét óra negyvenöt van. Negyedóra múlva bent kell lenned a suliba. – nézett a karórájára.
-Csak fél óra múlva. – javítottam ki. – Nálunk negyed kilenckor kezdődik a tanítás.
-Szerencsés! – nyugtázta. – Na, elmegyek tusolni. – állt föl sóhajtva egy gyors csók után.
Miután hallottam, hogy becsapódott a fürdőszobaajtó, én is feltápászkodtam. Úgy ahogy voltam, meztelenül mentem ki a nappaliba a táskámhoz. Abból kivettem a kockás nadrágom és a sötétzöld kötött pulcsim, plusz a tegnap fürdés után felvett bugyimnak a melltartóját. Ezekkel a kezemben mentem vissza a hálószobába. Megkerestem a tegnap levetett pólómat, a bugyimat és az utóbbit felvettem. Elölről belebújtam a melltartóba is, de egyszerűen nem bírtam bekapcsolni hátul. Hát igen, az a nyolc kapocs kifogott rajtam. Mikor végleg feladtam a próbálkozást, inkább benyitottam Dávidhoz a fürdőbe. Éppen akkor jött ki a zuhany alól, és egy törölközőt csavart a dereka köré.
-Öhm... ne haragudj, hogy benyitottam, de egyszerűen képtelen vagyok ezt bekapcsolni. – néztem rá kétségbeesett arccal, majd hátat fordítottam neki, és arrébb húztam a hajamat. – Segítenél?
-Persze, mutasd csak. – közelebb jött és felülről lefelé haladva elkezdte bekapcsolni a kis kapcsokat. – És nem kell bocsánatot kérned, mert bejöttél. Amúgy sem láthatsz olyat, amit még nem láttál... és ne lenne a tiéd. – súgta a nyakamba, amitől kirázott a hideg.
Elmosolyodtam a szavai hallatán. Az enyém. Én az övé vagyok, ő pedig az enyém.
-Kész is vagy. – szólt pár pillanattal később Dávid és gyengéden rácsapott a fenekemre.
-Igazán köszönöm. – fordultam meg és hosszasan megcsókoltam.
Elváltunk egymástól, majd elindultam kifelé.
-Vigyázz, valami nagyon dudorodik a törölköződ alatt! – vigyorogtam vissza rá, majd kiléptem az ajtón, és becsaptam magam mögött azt.
Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá.
Vidáman tértem vissza a hálóba és dudorászva elkezdtem felvenni az előbb az ágyra dobott pulcsit. Ekkor meghallottam Dávid egyre közeledő lépteit magam mögött és szembefordultam a bejárattal. Dávid kaján vigyorral az arcán érkezett az ajtóhoz, majd sietve odajött hozzám. Éppen mondtam volna valamit, de hevesen megcsókolt, és háttal ledöntött az ágyra.
VOCÊ ESTÁ LENDO
AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT
RomanceMert mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb. "Felnéztem, és egy gyönyörű zöld szempárral találtam szembe magam, ami egyre csak közeledett felém. Behunytam a szemem, úgy vártam ajka érintését az enyémen, de ez nem következett be. Zavartan kinyitottam...