AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

MIKRE VAGY KÉPES?

A konyha padlóján ülve találtuk meg. Már nem is pohár, hanem egy teljes tequilás üveg volt nála és folyamatosan nevetett valamin. Leginkább a semmin.

-Te fel tudod emelni? - kérdeztem Pintérre nézve.

-Megpróbálom. - látott neki a dolognak.

Dávid vállai alá nyúlt, és felhúzta a földről. Meglepően erősnek bizonyult, egészen könnyedén emelte föl a barátomat.

-Oké, nem fog sokáig így állni, szóval indulhatnánk. - próbálta két lábon tartani.

-Máris segítek.

Dávid másik oldalára álltam, és a karját áttettem a vállamon. Dávid vidám arccal fordult felém.

A szemeimbe nézett: 

-Tudtad, hogy szeretlek?

-Tudtam.

-Valóban? Hát ez király. - nevetett újra.

-Induljunk. - mondtam Balázsnak, aki bólintott és a bejárathoz vonszoltuk a kifejezetten jól szórakozó Dávidot.

-Tudjátok, olyan vicces, hogy most itt vagyunk. - kezdett neki újra a szövegelésnek Dávid és felváltva nézett ránk.

Közben már a ház lépcsőházában lépkedtünk lassan lefelé.

-Roppantul. - ingattam a fejem ironikusan.

-Nem is az, inkább hogy te itt vagy. - bökött felém Dávid. - Az aztán tényleg vicces. Nem is értem, miért csinálod. Te még fiatal vagy, olyan életed lehetne, ami így biztosan nem, akkor miért vagy itt velem? Miért? - sóhajtott egyet, majd újra kitört belőle a nevetés. - Nem... nem tudom...

-Jelenleg én sem. - sóhajtottam.

-Tartsd kicsit, kinyitom az ajtót! - mondta Balázs és óvatosan elengedte Dávidot.

Megnyomott egy gombot, és a nagy, vastag ajtó zörögni kezdett, majd kinyitotta. Tartotta, amíg én kivánszorogtam Dáviddal, majd utánunk jött, és újra felkarolta őt.

-Az a tiétek, igaz? - kérdezte a Mercedes-re mutatva a ház előtt.

-Igen.

-Vajon hol lehet a kocsikulcsa? - tűnődött Pintér.

-Itt. - nyúltam Dávid zsebébe, és vettem ki a keresett kulcsot.

Megnyomtam a nyitó gombot, majd komoly erőfeszítések árán bepréseltük Dávidot az anyós ülésre.

-Hé! Mi történik itt? Rossz helyen vagyok! Én vezetek! - nézett morcosan Dávid.

-Hát haver, sajnálom, de most nem. - húzta el a száját Balázs, majd rácsukta az ajtót.

Én egy szaggatott sóhaj kíséretében beültem a vezető ülésbe, Balázs pedig hátra, majd előre húzódott, hogy tudjon magyarázni.

-Na, hogy kell vezetni? - tettem a kezem a kormányra.

Ennyire abszurd, és... törvénytelen dolgot sem csináltam még.

-Szóval, nem olyan bonyolult, olyasmi, mind a gokart. - kezdett nyugtatni. - Az ott a gáz, az pedig a fék. Ez a sebváltó, ez pedig a kézifék. Azokkal pedig az indexet tudod bekapcsolni. - mutogatott körbe mindent.

-Oké.

-Annyi az egész, hogy elfordítod a kulcsot, aztán meg nyomod a gázt, ha kell fékezel, és persze kormányozz. A leparkolásnál pedig, tedd rükvercbe, és akkor tudsz tolatni. - mondta lassan én pedig csak próbáltam nagyon nagyon figyelni. - Innen még kiállok neked, ha gondolod, de aztán tiéd a pálya.