AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

EGYEDÜL - DÁVID

Sóhajtva álltam föl, abból a borzasztó kényelmetlen padból. Most lett vége az utolsó előadásomnak. A hátamra vettem a táskám és a kabátomat. Elköszöntem Mátétól, aki velem egy évfolyamra jár. Kiléptem a hideg levegőre és a sportcsarnok felé indultam, edzést tartani. Ahogy mindig, most is én értem oda utoljára, éppen csak a kezdésre. Lepakoltam a cuccaimat és összehívtam a lányokat. Szokásomhoz híven Esztert kezdtem keresni az arcok között, de hamar rájöttem, hogy feleslegesen. Otthon, nálam valószínűleg tanul éppen. Ez a gondolat megmosolyogtatott. Nálam van.
Mikor mindenki leült a földre, meghallottam, ahogy Hanna súgva kérdez valamit Petrától.

-Nem tudod, hogy hol van Eszter? Már múlt héten sem láttam.

-Fogalmam sincs, de majd ráírok, hogy mi van vele. Lehet, beteg lett. - válaszolt Petra halkan.

-Nekem írt Eszter, elkapott valami vírust, szóval most otthon van. - hazudtam, mire bólintottak. - Na tehát... - kezdtem hozzá az edzéshez. - Kezdünk egy kis vonalazással. Mindkét oldalra egyenlően álljatok föl.

Kelletlenül álltak fel a földről, majd odasiettek a megadott helyekre.
Eszter fenekének bámulása nélkül kifejezetten unalmasan telt az idő, de nem csak ebben mutatkozott meg a hiánya. Azért nem pocsékul, de rosszul játszottak. Azokat a labdákat, amit Eszter biztosan visszaadott volna, csak hagyták lepattanni. Kénytelen voltam futtatni őket. Főleg, hogy Eszter nem volt itt, egy cseppnyi sajnálat nélkül tudtam ezt megtenni.

-Jól van, labdaszedés, háló leszedés, aztán gyertek ide! - kiáltottam és a pálya széli padhoz sétáltam.

Még tíz perc lett volna hátra az edzésből, de ma már elegem volt mindenből. Egyetlen vágyam az volt, hogy hazamenjek Eszterhez. Talán valahogy le tudjuk vezetni a stresszt...

-Hánykor lesz a meccs jövő héten? - kérdezte fáradtan Emma, mire tanácstalanul néztem rá.

-Fogalmam sincs. Vagy még nem írták ki, vagy csak nem láttam. - vontam vállat.

Még egy pár percnyi beszélgetés folyt, majd miután a csapatkiáltáson is túl voltunk, gyorsan felöltöztem és felkaptam a táskám. Kisiettem az épületből, és hazaindultam. Nem hosszú az út, úgy öt-tíz perc múlva már a lakásajtón léptem be. Síri csend volt. Lehet, hogy elaludt. - gondoltam. Halkan vetkőztem le, és a hálószoba felé lépdeltem. A nyitott ajtón halk zilálás hallatszott ki. Először zavartan néztem magam elé, majd leesett a dolog. Nem bírt tovább várni rám. A szobába érve először az ajtófélfának dőltem, és féloldalas mosolyra húztam a szám. Hihetetlenül szexin nézett ki, ahogy magához ért. Egyik kezével a mellét simogatta a másik pedig a bugyijában tevékenykedett. Szeme csukva volt, fejét hátravetette, és hosszú, mogyoróbarna haja szétszórtan feküdt a fehér párnán. Az én ruháimban volt, ahogy mindig, de cseppet sem bántam. Rajta úgyis sokkal jobban áll, és egyébként is, így érzem, hogy hozzám tartozik. Hogy ő az enyém.
Ellöktem magam a faltól és hangtalan léptekkel az ágy széléhez sétáltam.

-Segítsek? - kérdeztem halkan, mire egy pillanat alatt kipattant a szeme.

Kerek szemeivel ijedten pillantott rám, de én csak mosolyogtam.

-Megijesztettél. - suttogta alig hallhatóan és fülig vörösödött.

Kezeit elkapta magáról és zavartan a lepedőt kezdte simogatni. Megszakította a szemkontaktust és szégyenlősen oldalra fordította a fejét. Leguggoltam és felemeltem a félredobott, szinte átlátszó, fekete csipke melltartóját. Imádom a fehérneműit!

-Ennyire sokáig lettem volna távol? - érdeklődtem vidáman.

Bevallom, borzasztóan élveztem a helyzetet. Kislányos zavarát, aranyos, elpirult arcát. Beindított, de nagyon. Nem mintha nem ezt a pillanatot vártam volna egész nap.
Egy gyors mozdulattal levettem a pólómat, mire szinte éreztem magamon éhes tekintetét. Egyik lábamat áttettem formás csípője túloldalára, így fölé kerültem, az ágyhoz szorítva őt. Kezeimmel a feje mellett támaszkodtam, majd az egyik ujjammal, az állánál magam felé fordítottam az arcát. Még mindig piros volt kicsit a bőre, telt ajkai elnyíltak, csókra várva.

-Fölösleges elpirulnod, semmi rosszat nem csináltál. - suttogtam, mire megnyalta a száját.

Nem húztam tovább, megszüntettem azt a pár centiméter távolságot köztünk és hevesen megcsókoltam. Nyelve táncot járt az enyémmel, mintha csak egymásnak teremtettek volna minket. Ő előttem még sosem csókolózott senkivel, mégis olyan jól csinálja, hogy abba beleszédül az ember.
Szinte faltuk egymás száját, és közben Eszter a hajamba túrt, amit imádok, és még közelebb húzott magához. Sokszor csinálja ezt, már tudom, hogy ilyenkor csak többet akar. Még többet.
Magunk közé nyúltam, egyenesen a bugyijába és két ujjal kezdtem a csiklóját kényeztetni, melyet nyögéssel jutalmazott. Ahogy egy másik ujjam a bejáratához vándorolt, megéreztem, hogy mennyire nedves már odalent.

-Látom előkészítetted a terepet. - mosolyogtam bele a csókunkba. - Nagyon nedves vagy.

Nem válaszolt, csak a csípőjét feljebb emelte, ezzel újra jelezve, hogy még többet akar. Ujjaimat erősebben nyomtam hozzá, mire hátravetette a párnán a fejét.
Már hihetetlen vágy volt bennem, a farkam erősen dudorodott ki a nadrágomon, tennem kellett valamit. Abbahagytam a kényeztetést, mire elégedetlen sóhaj tört fel Eszterből. Így amilyen gyorsan csak tudtam, lehúztam róla a nadrágját a bugyijával együtt, miközben ő felült és a pólóját vette le, ami alatt már nem takarta semmi. Imádom a látványát formás melleinek.
Kétségkívül minden egyes porcikája tökéletes, nem is érdemlem meg, ő meg azt nem érdemli meg, hogy teherbe ejtettem, így tönkretéve a jövőjét. Bár ahogy őt ismerem, ebből is a legjobbat fogja kihozni. És mellesleg nagyon jól bánik a gyerekekkel. Már a húgomon is megtapasztaltam.
Felálltam az ágyról és hamar letoltam a nadrágom és az alsóm.

-Azért nem csak én vagyok felizgulva. - állapította meg és beharapta alsó ajkát, miközben folyamatosan a péniszemet bámulta.

-Hát persze, hogy nem. - ingattam a fejem.

Mit is gondol? Hogy én ne lennék? Már ha rágondolok feláll, nemhogy most!
Újra fölé másztam, mikor kis kezeivel megragadta az arcomat, és magához húzott egy hosszú csókra. Ekkor kemény farkam a bejáratához nyomódott, mire hangos nyögés tört fel belőlünk. Nem bírtam tovább, lenyúltam és belé vezettem a péniszem. A feje mellé támaszkodtam és elkezdtem be- és ki mozogni. Minden egyes lökésemmel egyre beljebb és beljebb hatoltam, egyre hangosabb nyögések kíséretében. A gyors menet közben alig tudtam megszólalni, de egy valamit mégis meg kellett kérdeznem:

-Mi... mire... gondoltál,... miközben magadhoz... nyúltál?

-Rád. - nyögött egy hangosat. - Rád gondoltam.

Szavai hallatán elmosolyodtam, de hamar átvette a helyét az élvezet arca. Egyre gyorsabb tempót diktáltam, az ágy is kicsit megmozdult a lökések nyomán. Nem is kellett sok, egy mélyebb tolás, és belé élveztem. Éreztem ahogy a meleg ondó szétárad benne, majd kihúztam a farkam és mellé dőltem az ágyra. Lihegve vizslattam a plafont, és Eszter is sűrűn vette a levegőt mellettem.
Oldalra néztem, Eszter arcára, ő is rám nézett és láttam, hogy éppen nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, de a kapucsengő belé fojtotta a szót. A kurva életbe már!

-Ha megint Dominik az, én megölöm! - ingattam a fejem. - Mindig a legrosszabb pillanatban!

Kelletlenül felálltam a puha ágyból és visszavettem az alsómat. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy nem kéne-e mást is felvenni, de őszintén leszarom. Az sem érdekel, hogy ki áll az ajtóban, ahogy az sem, hogy mit gondol majd. Én csak vissza akartam feküdni az ágyba és egy újabb menetet letolni az este. Eszterrel közösen vacsorázni, majd mondjuk megnézni egy filmet. De nem, nem, ennek a valakinek muszáj volt pont most, pont ma becsöngetni.
Mérgesen sétáltam az ajtóhoz, egy kicsit elbabráltam a megfelelő kulcs keresésével, majd kinyitottam az ajtót. Ahogy megláttam a lesújtó, hideg szempárt, mégis kedvem támadt felöltözni.