AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

ORVOSNÁL

Hogy milyen érzés tizennégy évesen, terhesen nőgyógyászati vizsgálatra menni? Hát egyszerűen leírhatatlan. Ijesztő. Nagyon ijesztő.
És itt hiába van velem Dávid, nem neki kell széttárni a lábait egy teljesen idegen előtt.
Amikor múlt szerdán időpontot foglaltam, az első és egyetlen szempont az volt, hogy női orvos legyen. Talán úgy elviselhetőbb, vagy... nem is tudom, de mindenesetre egy férfit elképzelni sem tudok erre a feladatra.

-Szerinted még bunkóbb lesz, ha csipke tangát veszek? - kiáltottam ki a gardróbból a fehérneműimet nézegetve.

-Ki? - hallottam Dávid hangját valahonnan a nappaliból.

-Hát az orvos. - forgattam a szemem.

-Ja... - itt elnevette magát. - Szerintem már nem tudsz rontani a helyzeten.

-Kösz, tényleg, ez sokat segít! - löktem be idegesen a fiókot.

-Neked bármit, édesem. - kiáltotta vissza vidáman.

-Ha nem leszel támogatóbb, nem lesz szex az este. - karba tettem a kezem, és a folyosó kellős kőzepére álltam. Teljesen meztelenül, csak úgy, ahogy a zuhanyzóból kijöttem.

Eddig a tévét nézte, de szavaimra egy pillanat alatt hátrafordult a kanapén, egyesesen rám nézve. Még ilyen távolságból is jól láttam, ahogy szeme kikerekedik, izmai megfeszülnek, az ajkába harap és idegesen a hajába túr.

-Én nem hiszem el... - állt föl és kezdett felém sétálni, útközben pedig sorban vette le a ruháit. - Ki ez a nő itt előttem?

-Hmm - mosolyodtam el. - Nem is tudom... valaki, aki gyönyörű, tehetséges... ó, és mellesleg terhes.

-Zavar ez engem? - vonta fel a fél szemöldökét. Már csak az alsója volt rajta.

-Miben?

-A baszásban.

-Remélem nem. - suttogtam, mikor már elég közel álltunk egymáshoz.

-Tényleg nem. - mondta gyorsan, majd hamar a számra tapasztotta a sajátját.

Azzal a lendülettel, amivel közeledett hozzám, tovább is tolt. Szorosan tartotta egyik kezével a csípőm, a másikkal az arcom. Pár határozott lépéssel a folyosó végi falhoz nyomott. A csuklóimra markolt és a fejem fölé szorította azokat. Teljesen kiszolgáltatva álltam ott előtte, de ez egy cseppet sem zavart.

-Megteszek, amit csak akarsz. Mondok, amit csak te akarsz. Teszek, amit csak te kérsz. Támogatlak, amikor csak szükséged van rám. - suttogta az ajkaimra. - Na de a szex megvonás? Nem ér ilyenekhez folyamodni.

-Valahogy magamra kell vonnom a figyelmedet. - vontam vállat ártatlan tekintettel.

-Nem kapsz elég figyelmet tőlem? - vonta fel a szemöldökét.

-Sokat nem vagy itt. - sütöttem le a szemem.

Ez igaz is volt. Dávid sokszor szinte egész napokat távol volt, az egyetem, az edzések, amiket ő tart, meg amikre mellette jár... És persze ott vannak a meccsei hétvégén, vagy akár hétköznap este. Persze sok mindent visszamond mostanában miattam, de így is sokszor hiányzik.

-Ha még több mindent lemondok, kirúgnak. Mindenhonnan. - nézett a szemembe. - De igyekszem a lehető legtöbb időm veled tölteni.

-Akkor használjuk ki. - suttogtam, majd újra megcsókoltam.

És folytattuk, amit elkezdtünk. Ő egy pillanatra elvált tőlem, amíg lehúzta az alsónadrágját, majd újra a kezei közé fogta az arcom és hevesen a számra szorította az övét. Eközben odalent kemény pénisze a csiklómnak dörzsölődött, mire belenyögtem a csókunkba. Már éppen helyezte volna belém, de megállítottam.