AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

FÜRDŐRUHÁBAN

-Milyen napod volt? - kérdezte Dávid a kormányon dobolva.

Épp az uszodába tartottunk, az iskolánál vett fel engem. Szerdai nap lévén hat órával megúsztam, így még megebédelni is volt időm, míg Dávid értem nem jött.

-Nem volt vészes. - vontam vállat. - Bár még csak most jön a jó része.

Erre elmosolyodott.

-Egyébként... - kezdte. - El kéne mennünk orvoshoz. A baba miatt.

-Tudom, csak... én még sosem voltam nőgyógyásznál, és... Jézusom, nagyon félek. - túrtam a hajamba.

-Nincs mitől, ott leszek melletted.

-Nem is csak a vizsgálat, hanem az a... nézés, amit majd kapok, ha megtudja hány éves vagyok.

-Ne foglalkozz vele. Ki nem szarja le, mások mit gondolnak?

-Igazad van. - sóhajtottam. - Nem kéne törődnöm vele.

Az út további részében már kevésbé jelentős témákról beszélgettünk. Mint például hogy mik voltak a suliban, vagy Dávidnál az egyetemen.
Pár perc alatt oda is értünk, és Dávid gyakorlottan leparkolt az uszoda bejárata előtt. Kivette a csomagtartóból a táskáját és kinyitotta előttem az ajtót. Széles mosollyal az arcomon szálltam ki az autóból, majd kézen fogva sétáltunk be. A pultnál Dávid kért két belépőt, majd az öltözők felé mentünk.

-Koedukált. - vigyorodott el.

-Kivéve a zuhanyt. - ingattam a fejem.

-Ez a szekrény jó? - mutatott a hatos számúra.

-Persze. - vontam vállat.

Lepakoltam a cuccaim a padra és elkezdtem levetkőzni.

-Mit csinálsz?! - állított meg a pólóm levételében. - Mondtam, hogy koedukált!

-Már fürdőruha van alatta. - magyaráztam, mire megértette. - Nem csinálnék olyan hülyeséget.

-Ebben nem vagyok biztos.

Megjegyzésére csak gyengéden a karjára csaptam, majd levettem a felsőm.

-Mi ez rajtad? - ráncolta a szemöldökét. - Nem mondod komolyan! Ez akkora, mint egy... egy... nem tudom, kicsi! Ki van a fél melled!

-Inkább menj, te is öltözz! - forgattam a szemem és a kezébe nyomtam a fürdőnadrágját.

-Úgyis köréd tekerem majd azt az átkozott törölközőt! - mondta még, majd az egyik öltöző fülke felé indult.

Nem foglalkoztam a kijelentésével, csak tovább vetkőztem. Hamar lekaptam a cipőm, zoknim és a nadrágom. Felvettem a papucsom és a kezembe vettem a törölközőm is. Pár perccel később Dávid is visszatért. Jézusom! Nagyon jól nézett ki. Sötétkék fürdőnadrágban volt, hozzá illő papuccsal kezében törölközőt tartva. Izmai megfeszültek, ahogy a hajába túrt.

-Nem rossz. - haraptam az ajkamba, mikor odaért hozzám.

-Nem rossz? - vonta fel a szemöldökét féloldalas mosollyal.

-Jól nézel ki.

-Tudom.

-Csodás. - forgattam a szemem. - Akkor mehetünk is!

-Csak lassan a testtel! - lépett elém, mikor el akartam indulni. - Ezt még úgyis rád teszem.

Önelégülten csavarta körém a törölközőm.

-Ugye tudod, hogy így nem mehetek majd be a vízbe? - néztem rá unottan.

-Sajnos. - húzta a száját. - Mindegy, menjünk!