AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

KARÁCSONY

-Eszter! Eszter! - szólongatott Geri.

-Igen? - motyogtam félálomban.

-Meg kell nézned ezt. - mondta lelkesen.

Érdeklődve nyitottam ki a szememet. Geri állt előttem, egy szál alsónadrágban.

-Nem akarsz felöltözni? - fintorogtam.

-Nézd meg milyen izmos vagyok! Láttad már a bicepszemet? - mutogatta a karját.

-Ez komoly? - ráncoltam a homlokom. - Ezért keltettél fel... na jó, tudod mit, ezért nincsen hosszabb távon barátnőd... - ingattam a fejem.

-Nem kértem párkapcsolati tanácsadást, köszönöm. - folytatta ugyanazzal a lelkesedéssel, amivel felébresztett. Közelebb jött, és leült az ágy szélére. - Nézd!

Majdnem az arcomba tolta azt a nagyon izmos bicepszét. Kelletlenül ültem fel az ágyon, megdörzsöltem a szemem, majd megvizsgáltam Geri karját.

-Valóban, nagyon izmos vagy. Csodálatos bicepszed van. - nyugtattam meg, mire elégedetten elmosolyodott. - Főztem neked is kávét, gyere.

-Megyek, megyek. - bólogattam, majd nagyot ásítva keltem fel az ágyból.

Halk karácsonyi zenét hallottam kiszűrődni a nappaliból és a friss kávé illatát éreztem terjengeni a levegőben. Elmosolyodtam. Talán mégsem lesz olyan rossz ez a karácsony. Boldogan mentem a gardróbszobába felöltözni. Kivételesen nem Dávid, hanem a saját ruháim közül válogattam. Pár perccel később már a nappaliba léptem be. Elakadt a szavam, mikor megláttam azt a gyönyörű fenyőt a szobában. Magas volt, és sűrű. Mesébe illő fa volt, meg kell hagyni. Nem volt még feldíszítve, csak az égősor volt rátekerve.

-Te... te... ezt mikor... - hitetlenkedtem.

-Boldog Karácsonyt! - mosolygott Geri és egy gőzölgő bögrét nyomott a kezembe, majd a hajamba puszilt. - És nézd csak, ki van még itt.

Az ajtó felé mutatott, ahol ott ácsorgott Milán, egy kedves mosolyú lány mellett.

-Én engedtem be őket, ha nem baj. - mondta Geri.

-Istenem! - sikítottam, ami hamar nevetésbe fordult. Így futottam oda Milánhoz, akit Gerihez hasonlóan úgy fogadtam, hogy a nyakába ugrottam és a lábamat szorosan átkulcsoltam a dereka körül.

-Szia, hugi. - nevetett a reakciómon Milán is.

Pár perccel később sikerült csak elengedtem Milánt.

-Na és ki ez a szép lány itt melletted? - mosolyogtam kedvesen a vörös, göndör hajú lányra.

-Eszter, Geri, bemutatom Dorkát. - karolta át Milán a lány derekát. - A barátnőmet.

-Szia. - köszöntem neki, majd kezet fogtunk. - Nagyon hivatalos. - jegyeztem meg viccesen. - Nem ölelhetnélek inkább meg?

-Dehogynem. - fújta ki a levegőjét és hálás tekintettel nézett rám.

Nevetve öleltük meg egymást. Kedves lánynak tűnt.

-Jó, hogy Milán végre talált valakit. - jegyeztem meg. - Legalább leszáll az én szerelmi életemről. - forgattam a szemem, mire Dorka megint nevetni kezdett.

-Nagyon vicces. - forgatta a szemét Milán. - Úgy érzem, jó sok dolgot fogsz megtudni rólam, amíg itt vagyunk. - súgta a lány fülébe, de mind jól hallottuk.

-Már alig várom. - válaszolta pimaszul Dorka.

-Szimpatikus lány. - néztem Milánra. - Na gyertek beljebb. - mosolyodtam el. - Cipőt és kabátot le, én pedig megkeresem a karácsonyi díszeket.