AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

MEGOLDÁS

A temetés után komoly héten voltam túl, de a vége felé már kezdtem újra egyre többet mosolyogni. Dávid rengeteget segített. Boldogan meséltem neki, amit apa mondott nekem a temetés végén. Hasonló reakciója volt, mint akkor nekem. Ezzel megoldódott minden problémánk. Természetesen nem rögtön másnap lett a nevemen egy nagy ősszegű bankszámla, megbeszéltük, hogy egy keveset most ad oda, az egészet pedig a szülés után. Így lesz a legjobb. Dávidnak nem kell dolgoznia, lesz ideje rám, és az egyetemre is. Igaz, szomorúan hagyta ott a csapatot, de mindenki megértette a helyzetet. Mondjuk Luca egy kicsit problémázott, hogy helyette Dávid velem akar lenni, de végül ő is elfogadta a döntést.
Minden megoldódott. Én magántanuló lettem, és sokszor együtt tanultunk otthon Dáviddal, bár nem mondom, hogy mindig sikerült valóban a tananyagra koncentrálnom.

6 hónappal később

Az üres, kupis szobát kitakarítottuk, rendet raktunk, és átalakítottuk. Az lett a babaszoba. Tágas hely, így szépen elfért minden, ami kellhet. Két rácsos ágy, pelenkázó, szekrény, és még két kényelmes fotel is. Hiába fogta a fejét Dávid, én annyi babaruhát rendeltem, hogy akár minden nap hordhatnak majd másikat. 
Az ikrek. A második trimeszteri ultrahangon kiderült, hogy ez egyikük lány, a másik pedig fiú lesz. Ezután persze jött a nagy kérdés: Mi legyen a nevük? Nekem egy kérésem volt, hogy legyen második nevük is. Mindig is unalmasnak, rövidnek, túl átlagosnak tartottam a nevem, és nem akarom, hogy nekik is legyen ezzel bajuk.

-Mit szólsz a Sophie-hoz? - kaptam be egy falat pattogatott kukoricát.

Éppen az esti filmnézésünk tartott, mindketten a kanapén ültünk, én mondjuk inkább feküdtem, a nagy hasam miatt sokat fájt már a hátam, és nehezen találtam meg azt a helyzetet, ahogy kényelmesen tudok pihenni.

-Sophie... - gondolkozott el. - Nagyon szép név. És különleges. Tetszik.

-És a másod neve pedig lehetne... - tűnődtem.

-Lara. - mondta Dávid. - Mit szólsz a Larához?

-Mindig a "To all the boys i loved before" fog eszembe jutni róla.

-A micsoda? - vonta fel a szemöldökét.

-Egy film. - legyintettem. - A főszereplőt Lara Jean-nek hívják benne. De végül is szimpatikus lány. Tetszik a név. - mosolyodtam el.

-Kerekes Sophie Lara. - mondta ki az egész nevét. - Tetszik.

-Tényleg jól hangzik. - helyeseltem. - Na és a fiú? Nem sok jó fiú nevet tudok. Mindig rögtön azonosítom hozzá az embert, akit ismerek. És az összes jó fiú név foglalt. Dávid, Geri, Milán.

Erre halkan nevetni kezdett.

-El akarod nevezni a bátyáidról? - kérdezte.

-Nem. Nem igazán. - ingattam a fejem. - Valami mást kell kitalálni.

-Bence? - vonta fel a szemöldökét, mire felcsillant a szemem.

-Igen! - mosolyodtam el. - Az olyan szép név. És a második utána... mondjuk Máté.

-Biztos, hogy Máté után akarod elnevezni? - ráncolta a homlokát. - Az után a Máté után aki nem képes józanul kibírni egy estét sem?

-Jó, ebben van valami... - helyeseltem. - De akkor is az tetszik.

-Felőlem oké. - adta meg magát. - Te döntesz.

-Lehet, de azt akarom, hogy neked is tetsszen.

-Kerekes Bence Máté. - mosolyodott el. - Szerintem ez is elég jól hangzik.

-Annyira szeretlek. - másztam hozzá közelebb, majd megcsókoltam.