AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

AZ ELSŐ ALKALOM

"Az utolsó ember hangos csattanással csukta be maga mögött a nagy terem ajtaját, ahol még sokáig visszhangzott a hangja."

-Hogy van a lábad? - törte meg a csendet Dávid.

-Jól. Vagyis jobban, sokkal jobban. - javítottam ki magam. - Volt egy csodálatos orvosom.

-Azért nézesd majd meg egy valódival is. - nevetett halkan.

-Meg fogom. - nyugtattam meg, és egy lépéssel közelebb léptem hozzá.

- Tudod... - kezdte és éreztem a leheletét a bőrömön, olyan közel volt hozzám. - Ma is szépen fogadtál.

Erre halk nevetésben törtünk ki mindketten.

-Vajon kitől tanultam? - tettem fel a kérdést mosolyogva, de alig, hogy befejeztem már a szája az enyémhez tapadt.

Heves csókolózásba kezdtünk. Ő beletúrt a hajamba, majd a kezeivel a pólóm alját ragadta meg. Felemeltem a kezem, hogy könnyebben le tudja szedni, és le is kapta egy pillanat alatt.

-Jézusom! - kerekedett el a szeme és egyenesen a melleimre nézett. Vagyis a melltartómra.

-Mi az? - kérdeztem kicsit megszeppenve.

Valami baj van velem? Nem erre számított?

-Semmi, csak... egyszerűen gyönyörű vagy. - csókolt meg újra. - Te mindig ilyen fehérneműbe vagy? - akadt meg egy pillanatra, de hamar folytatta így nem volt időm válaszolni. - Had kérdezzek valamit. Mit fogok látni, ha leveszem azt a kis nadrágot a csinos popsidról? Csak nem egy csipketangát kisasszony? - kérdezte szórakozott mosollyal és félig felhúzott szemöldökkel.

-Hát ki tudja? Meglehet. - néztem vissza rá pimaszul.

Vidáman megcsóválta a fejét, majd a szájával lejjebb vándorolt és először a kulcscsontom, majd a dekoltázsom kezdte csókokkal hinteni.

Először felemeltem a fejem, hogy jobban hozzám férjen, majd a kezeimmel az arcát megragadva magamhoz húztam egy csókra. Most én fogtam meg a felsője alját és próbáltam levenni róla. Nem igazán sikerült, hiszen jóval magasabb nálam, de egy mosoly kíséretében ő maga vette le magáról. Újra megcsókolt, majd egy kicsit eltávolodva a kabátjához ment és leterítette azt a földre.

-Hölgyem. - mutatott a kabátra félmosollyal az arcán.

Halk nevetéssel odamentem hozzá. Háttal álltam a lefektetett kabátnak és szemben Dávidnak. Kiléptem a cipőmből, gyorsan levettem a térdvédőm, és a zoknim a nem sérült lábamról is, mivel a jég miatt a másik már eleve nem volt rajtam. Dávid egy gyors csókot nyomott a számra majd leguggolt elém és megfogta a nadrágom tetejét.

-Szabad? - nézett fel rám kérdő tekintettel, mire mély sóhaj kíséretében bólintottam és ő elkezdte lefelé húzni a fekete anyagot.

-Várj. - fogtam meg a kezét és megállítottam a mozdulatban, mire rám nézett. - Gondolom te már sokszor... sokszor csináltad. De én... csak... csak akarom, hogy tudd, hogy én még soha, senkivel sem... szóval még nem is csókolóztam ezelőtt. - pirultam el.

Erre láttam a mosolyt az arcán, majd befejezte a nadrágom levételét, ami közben hallottam egy halk „ Tudtam!"-ot a bugyimra utalva, ami megmosolyogtatott.