AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

A VALAMI FOLYTATÁSA

"-Hova viszel? - érdeklődtem kacagva.

-Az ágyba.

-És miért?

-Folytatni valamit. - vigyorodott el, majd ahogy az említett helyre értünk, finoman az ágyra dobott. "

Szeretem a rózsa illatát. Mindig is szerettem. Talán ezért érzem magam annyira nyugodtan, otthonosan Dávid lakásán. Rózsa illata van az ágyneműnek és a ruháknak is. Valószínűleg csak egy öblítő áll a háttérben, de ez akkor is már hozzám nőtt. Ez az illat! Imádom! És ahogy most már egyre több mindent emellett, Dávidhoz kötöm. Már a legtöbb dologról ő jut eszembe. Elfojtott mosolyaim száma egyre csak nőtt az utóbbi hetekben. De ezt ugyan ki bánná? Senki.
Dávid ajkai gyengéden, mégis éhesen csókoltak, majd egy rövid időre abbahagyta és lehámozta rólam a ruháimat, amik után a sajátjai következtek.

-Nem is értem, miért öltözünk fel itthon. - jegyezte meg.

-Itt volt a bátyám. - emlékeztettem.

-Igaz.

Újra fölém mászott és ajkaimat kezdte csókolni. Szája lejjebb vándorolt és a melleim következtek. Először a balt, majd a jobbat hintette lágy csókokkal, amitől libabőrös lettem. Majd lejjebb mászott és egy mosolyt követően a puncimba nyalt. Ujjaimmal a lepedőbe markoltam és hangosan felnyögtem.

-Halkabban! - mondta mosolyogva. - Mit fognak gondolni a szomszédok?

-Engem nem érdekelnek a szomszédok. - nyögtem még egyet, mire Dávid nevetve folytatta, amit elkezdett.

Nem sok kellett hozzá, még egy két kör a csiklóm körül, és elmentem.

-Tudod, - szólaltam meg kis szünet után. - egyszer, mikor edzésre a fekete nadrágom fölé egy fekete pólót vettem, megjegyezted, hogy milyen jól áll ez a szín.

-Emlékszem. - nézett rám és elmosolyodott. - Már nem bírtam megállni, hogy ezt megjegyezzem.

-Nos én majdnem elolvadtam akkor. És azután a következő, és az azután következő edzésre is csak feketében mentem.

-Igen, aztán amikor egyszer már nem, meg is kérdeztem, hogy hol marad az a felsőd. - nevetett halkan.

-Tényleg. - mosolyodtam el. - És azt azt követőre megint a feketében jöttem. Csak hogy tetsszen neked.

-Hidd el, tetszett is.

-De... azután, hogy megdicsértél, én hónapokig csak feketében voltam hajlandó aludni és a röplabdás sortomban. - vallom be. - És amikor otthon voltam, akkor is csak ezt a színt hordtam. Hogy rád emlékezzek.

-Komolyan? - hajolt közelebb tágra nyílt szemekkel.

-Igen. - mondtam halkan.

-Ezt nem tudtam.

-Honnan is tudhattad volna? - vontam fel a szemöldököm.

-Jó kérdés. - suttogta alig hallhatóan és puha ajkai az enyémhez értek.

-Tudod... - szakítottam meg a csókot. - Egyszer el kell majd mondanunk a csapatnak az igazat. Nem lehetek beteg kilenc hónapig.

-Tudom.

-De komolyan. Nem hazudhatunk nekik már sokáig, mert gyanús lesz, nem hülyék és rosszabb, ha máshonnan tudják meg, mint tőlünk.

-Akkor mondjuk el nekik, mondjuk jövő kedden? - egy gondterhelt sóhaj hagyta el a száját.

-Minél hamarabb annál jobb, szóval tőlem oké.

-Nem lesz könnyű.

-Tudom. De megcsináljuk. Odaállunk, és csak... kimondjuk. Muszáj lesz.

Erre csak helyeslően bólintott egyet, én pedig újra a szájához hajoltam. Hevesen csókoltam, miközben az egyik lábamat áttettem a csípője túloldalára. Ágyékára ültem és ringatózni kezdtem, miközben szájam az övére tapadt. Elváltam és levettem Dávidról a rajta lévő utolsó ruhadarabot, az alsóját. Valahova az ágy mellé dobtam azt, majd egyik kezemet rávezettem ágaskodó péniszére és elkezdtem fel-le mozgatni, jóleső nyögéseket váltva ki Dávidból. Szeretem hallgatni a hangját, legfőképpen, hogy én váltom ki ezt belőle. Kezem helyett, most a számmal kezdtem kényeztetni őt. Teljes hossza nem fért a számba, de már lényegesen jobban ment, mint legutóbb. Pár perccel később meleg folyadékot éreztem a torkomon lecsorogni. Jó kislány módjára lenyeltem, majd Dávid mellé feküdtem az ágyra.

-Hihetetlenül jól csinálod. - lihegett.

-Igyekszem. - mosolyodtam el.

Egy pár pillanatig még csak nyugodtan feküdtünk, majd mikor Dávid felocsúdott az élvezetből, így szólt:

-Miféle úriember lennék, ha ezután a hölgyet kielégülés nélkül hagynám?

-Ugyan, te kényeztettél ez előtt.

-Ez költői kérdés volt. - jegyezte meg viccesen. - Nem kell rá válaszolni.

Most ő irányított, fölém mászott és a hasamat kezdte csókolni. Puha ajkai a bőrömet érintették. Hihetetlenül jó érzés volt. Áttért a puncimra és a csiklómat kezdte szívni. Szinte vonaglottam alatta az élvezettől. Ujjaimat a hajába vezettem és jobban magamhoz szorítottam őt.

-Ne hagyd abba... kérlek... - sóhajtoztam, mikor elvált tőlem.

Egy sor halk nevetés hagyta el a száját, majd hirtelen megmarkolta a csípőm két oldalát két kezével, és ágyékához húzott. Olyan váratlanul csinálta, hogy szinte felsikoltottam, mire megint elmosolyodott.

-Máris folytatom. - suttogta az ajkaimra, mikor fölém hajolt, majd egy újabb hirtelen mozdulattal belém hatolt.

Egy hangos nyögés tört fel belőlem és hátravetettem a fejem. Gyorsan és erőteljesen mozgott Dávid és az érzés a hasamban egyre csak nőtt. Pár perc, és elmentem. Még lökött egy párat, majd ő is elélvezett. Kimerülten feküdt le mellém és mindketten egymás arcát figyeltük...