AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

A NEM LÉTEZŐ TEA

Éppen a hajamat szárítottam, mikor a telefonom egy új értesítést jelzett. Már a hangjából tudni lehetett, hogy messenger-en kaptam valamit. Legyen a Dávid az, legyen a Dávid az! – kérleltem magamban. Rápillantottam a képernyőre és elégedetten mosolyogtam rá. Dávid írt.

Nagyon eláztál az esőben?

Egy kicsit, azért szerencsére volt nálam esernyő.

Legközelebb hazaviszlek!

Na és mikor lesz a legközelebb?

Következő edzés után?

Nekem oké, majd kitalálok valamilyen kifogást a szüleimnél.

El tudnád kérni magad egy kicsit hosszabb időre is?

Persze, miért?

Felmehetnénk hozzám
Mármint, természetesen, ha te is akarod.

Szívesen mennék.

Akkor... csütörtökön találkozunk.

Bizony, és akkor majd megnézheted egy újabb kedvenc fehérneműm.

Már alig várom, de aztán nehogy túl sokat takarjon!

Kis telhetetlen!

Az utolsó üzenetén mosolyogtam egyet, majd visszatettem a telefonom a mosdó melletti pultra és folytattam a hajam szárítását. Hangosan énekeltem az éppen soron következő számokat a kedvencek listámról, és körbe-körbe táncoltam a fürdőszobában.
Már a pizsamámban voltam, ami egy magas derekú fekete átlátszó bugyiból és egy bő fehér haspólóból állt. Az egyik legkényelmesebb párosítás. Dávidnak is bizonyára tetszene. 

Aznap este nem is álmodtam semmit. Már nem volt rá szükségem. Minden, amit valaha akartam, már megvolt.

◇♡◇

Utálom a reggeleket. Jó, helyesbítek, utálok korán kelni, de azt nagyon. Ahogy az a többi napon is szokott lenni, ezen a napon is a pokolba kívántam az ébresztőmet, de tudtam, hogy muszáj lesz felkelnem. Ezt meg is tettem, majd lementem a nappaliba reggelizni.

-Jó reggelt, szívem! – hallottam anya hangját, ahogy a konyhába sétált.

-Jó reggelt. – mondtam egy kicsit rekedt hangon.

-Ma szerintem el tudlak hozni edzésről.

-Köszi, de ma pont nem kell, emlékszel, mondtam, hogy átmegyek egy kicsit Petráékhoz. – néztem fel rá a tányéromból.

-Ó tényleg, de ne maradj nagyon sokáig! – szólt.

-Oké.

Ezután félálomba fogyasztottam el a zabkásámat, majd elindultam fogat mosni, megcsináltam a sminkem és a hajam is. Felvettem az előre kikészített ruhám, majd az iskolába siettem. 
Elsőként egy fizika, majd egy kémia órát ültem végig a tollammal a padot rajzolgatva. Utána irodalom, töri, nyelvtan és végül egy biológia következett. Egyik anyag sem kötött le igazán, máson járt az agyam.
Végre elszabadulhattam, így a lehető leggyorsabban tettem meg a mára már borzasztóan unalmassá vált hazautat, otthon kicseréltem a táskámat az edzéscuccomra, csináltam egy gyors szendvicset, amit majd megeszek a villamoson, és elindultam a tornacsarnok felé. Amikor odaértem, már többen is ott voltak, nem úgy mint legutóbb, de nem bántam, hiszen tudtam, hogy edzés után úgyis lehetünk majd kettesben Dáviddal.