AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

ÉN VAGYOK FELÜL

"-Nem szeretnél filmet nézni?

-Úú, de igen!

-Akkor keresek valamit, ami nem korhatáros. – mondta jól szórakozva.

Gyengén megcsaptam a mellkasát, majd felálltam, hogy felvegyek valamit.

-De amit az előbb csináltunk az oké? Az nem korhatáros? – szóltam még vissza, mire halk nevetést hallottam."

Semmi kedvem nem volt visszavenni a sajátomat, sokkal jobban szerettem Dávid ruhájában lenni, ezért hátramentem a folyosón és kiválasztottam a gardróbból azt az alsót és felsőt, ami a legutóbb volt rajtam. Belebújtam a puha ruhákba, majd visszamentem Dávidhoz a nappaliba. Lehuppantam mellé a kanapéra. Ekkor már rajta is volt újra ruha, és éppen a Netflix-en keresgélt valami film után.

-A hét pluszos filmektől azért nem félsz ugye? – kérdezte a rajzfilmek között kutakodva.

Megforgattam a szemem, majd kikaptam a kezéből a távirányítót. Rámentem az akciófilmek kategóriára, és elkezdtem lapozgatni.

-Hé, hé, ez neked tényleg nem való! Tizennyolc karikás. – ingatta a fejét.

-Már láttam. – vontam vállat. – De nem tetszett annyira.

-Na jó, inkább menjünk a vígjátékokra. – ingatta a fejét.

-Felőlem oké. – mondtam, majd így is tettem.

Már egy ideje nézegettem, hogy melyik lenne jó, majd megakadt a szemem valamin.

-Ehhez mit szólsz? – néztem vigyorogva Dávidra, a Szürke ötven árnyalatánál megállva.

-Azt ne mondd, hogy ezt is láttad! – nézett rám szúrós szemmel.

-Mind a hármat! – nevettem most már.

-Te rossz kislány! – ingatta a fejét rosszallóan. – Kérem vissza a távit!

-És ha nem adom? – vontam fel a szemöldököm.

-Akkor muszáj lesz elvennem. – mondta határozottan.

A lehető legmesszebb tartottam a kezemet a távirányítóval, de Dávid könnyedén megfogott a csípőmnél és az ölébe ültetett. Így már egyszerűen kivehette a kezemből a kis tárgyat, hiába kalimpáltam a kezemmel.

-Na most választunk valamit, amiben se pornográfia, se durva erőszak nincsen! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon, de én csak nevettem.

-Ú, ú, legyen a Büszkeség és balítélet! – láttam meg az egyik kedvenc filmem.

-Az biztosan nem. – jelentette ki Dávid, és tovább haladt a listán.

-Másnaposok? – kérdeztem Dávid arcát fürkészve. – Abban semmi... olyan nincs.

-Oké. – adta meg magát, és rányomott. – Azt én is szeretem. Jó angolul is?

-Azért egy magyar feliratot tegyél rá, de amúgy jó.

Így is tett, majd elindította a filmet. Még mindig az ölében ülve féloldalasan ráfeküdtem a mellkasára. Éreztem a szívverését, ami valamiért megnyugtatott. Dávid az egyik karjával átölelt és belepuszilt a hajamba, mire elmosolyodtam. Érződött rajta a törődés és a védelmezés is egyben. Igaza volt, tényleg az övé vagyok, ez nem kérdés.
Így néztük végig a filmet, néha jót nevetve egy-egy poénon. Közben pedig körülbelül a film felénél Dávid hozott mindkettőnknek egy szendvicset vacsoraképpen.