AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

MESI ÉS MÁRK

"-Esküvőre megyünk! - kiáltotta boldogan."

-Mi? - néztem vissza Lillára zavarodottan. - Milyen nap van ma?

-Hát augusztus tizenöt! - pillantott rám úgy, mint egy földönkívülire. - Mesi és Márk esküvőjének a napja!

-Jézusom, tényleg! - eszméltem rá. - Teljesen elfelejtettem.

-Azt látom. - kezdett nevetni, miközben már a cuccait pakolta le az előszobában. - Jézus valami tornádó pusztított itt? Minden szanaszét van.

-Na és mit hoztál? - érdeklődem, könnyedén legyintve a kupis megjegyzésére, és a karomból átadtam Dávidnak Bencét, Sophieval meg leültem a kanapéra.

-Ez, kérlek szépen, kettő, a koszorúslány ruhák közül. - huppant le Lilla is mellém a kanapéra, és óvatosan maga mellé fektette a koszorúslány ruhákat. - De hiszen meg is beszéltük még régebben, hogy ma idejövök, és együtt készülődünk!

-Igazad van, tudom, tudom. - tettem fel a kezem megadóan. - Csak mint látod - simítottam meg mosolyogva Sophie hátát. - kicsit el vagyunk foglalva.

-Látom. - mosolyodott el ő is. - Hogy birod?

-Hát nem könnyű... - sóhajtottam. - Még nem volt olyan éjszaka, amit végigaludtak.

-Fhú! - biccentett elismerően. - Ügyesek vagytok.

-Igyekszünk. - vontam meg a vállam.

-Hányra kell ott lenni? - kérdezte Dávid, aki a másik oldalamon foglalt helyet a kanapén, és egyik keze a combomon nyugodott.

-Hát legelőször a polgári esküvő lesz, az tizenegytől. - kezdte Lilla. - Aztán jön a templomi, az kicsit hosszabb lesz, körülbelül déltől fél kettőig fog tartani. Utána pedig valami kastély egyik nagyterme van kibérelve az ebédre. De az biztos el fog húzódni, szóval valószínűleg késő estig maradunk.

-Húha, nem rövid. - nyugtáztam.

-Nem éppen. - vonta meg a vállát könnyedén Lilla. - Viszont nekünk fél órával előbb ott kell lennünk, úgyhogy készülődnünk kell, mert már csak két óránk van!

Mondata vége közben már tettre készen fel is pattant a kanapéról. A mozdulat közben a lábába akadt az éjjel levett melltartóm.

-Azt hiszem, erről most inkább nem veszek tudomást. - fogta meg a ruhadarabot, és tette arrébb, majd elsétált.

Dáviddal a nevetésünket visszafojtva néztünk utána. Kicsit zavarban volt szegény Lilla.

◇♡◇

Az a két óra, ami elsőre nekem soknak is tűnt az elkészülésre, végül tényleg kicsit rohanósra sikerült. És mindebben a legrövidebb rész volt az, amikor saját magammal foglalkoztam. Az ikreknek rengeteg mindent össze kellett pakolni és még szoptatnom is kellett. Emellett fürödnöm, sminkelnem, megcsinálnom a hajam, ruhát vennem, na és Dávidnak is kellett kicsit segítsek. De mindennek a két órának a végére mindannyian készen álltunk.

Már a szülés óta - azaz egy hónapja - nem öltöztem ki ilyen szépen, így nagyon jó érzés volt végre, hogy egy gyönyörű, halvány zöld, elegáns ruhában lehettem. Lillával szinte ugyanúgy néztünk ki, ugyanolyan sminkünk, cipőnk, táskánk, és ruhánk volt.

-Ki fog ez férni az ajtón? - ráncolta a homlokát Lilla, a hatalmas dupla babakocsira pillantva.

-Éppen hogy. - mondtam nevetve. - Dávid ragaszkodott hozzá, hogy a legjobb, legnagyobb babakocsit vegyük meg.