XOXO (Kisses and Hugs)

Ready for love - MarkHyuck 16+ (NCT)

- Rendben srácok, ennyi volt. Holnap ugyanekkor folytatjuk - mondta a koreográfus, mire a 127 unit összes tagja megkönnyebbülve rogyott le a földre, hogy végre pihenhessenek egy kicsit. A fárasztó táncóra hasonlóan hatott valamennyiükre, és sorra ürültek ki a vizespalackok, amiket magukkal hoztak. Haechan ültében közelebb mászott Markhoz, hogy elkunyerálja tőle az ő vizét, ahogy azt minden edzés után tette. Az idősebb már kezdte megszokni ezt, és még akkor is hagyott egy kevés vizet az üvege alján Haechannak, amikor nem lett volna sok neki az egész egyszerre, ő pedig akkor is legyűrte azt a kis extra folyadékot, amikor a teste nem is érezte szükségét annak. Lassan két hónap telt el azóta, hogy Mark visszautasította Haechan közeledését, ami a régóta tartó kapcsolatuknak romantikus irányt vetett volna, és azóta viselkedtek egymással ilyen furcsán, ami a csapattársaiknak is feltűnt. Mark a legtöbbször hideg volt a barátjával szemben és inkább mások társaságát kereste, Haechan pedig igyekezett minél közelebb kerülni hozzá, amiből olyan szokások alakultak ki, mint a táncórák utáni ivószünet közös üvegből. Haechan továbbra is reménykedett, hogy Mark érzései egyszer megváltoznak, Mark pedig nem tudta, hogy az érzései megváltoztak-e. Vagyis talán azt nem tudta igazából, hogy mire változtak meg.

A társaság idősebb tagjai lassan szedelőzködni kezdtek, és kis csoportokban indultak el kedvükre eltölteni az egyórás pihenőjüket ebédig. A táncteremben már csak Haechan és Mark tartózkodott, azaz egy perccel később már csak Haechan egyedül, mert Mark is elindult valamerre. A legfiatalabb nem követte a társait, hanem bekapcsolta a zenét, amire az elmúlt másfél órában táncoltak és a tükrös fal elé lépett, hogy lássa magát gyakorlás közben. Volt egy rész, amit egyszer sem sikerült úgy megcsinálnia, ahogy annak ki kellett volna néznie, és ezt tervezte egy kicsit átnézni egyedül, hogy a következő alkalommal ne a csapat idejét vesztegesse vele. Újra és újra eltáncolta ugyanazt a lépést az ugrással együtt, ami csak nem akart tökéletesre sikerülni, a következő leérkezésnél azonban éles fájdalom hasított a bokájába, a hirtelen megingást követően pedig a földre került, a kezeivel tompítva az esést. Esésekben elég gyakorlott volt már, nem ijesztette meg túlzottan a helyzet, amiatt viszont egyből bosszankodni kezdett, hogy nem tud majd gyakorolni pár napig. A lábát megvizsgálva nem tűnt súlyosnak a sérülés, de ráállni sem akart, nehogy rosszabbodjon és még hosszabb ideig kelljen pihentetni. Utált kimaradni a munkából, és miután befejezte önmaga ostorozását az ügyetlensége miatt, azon kezdett el gondolkodni, hogy hogyan keljen fel egyedül a földről. A telefonja nem volt nagyon messze tőle, így amikor arra jutott, hogy a legegyszerűbb lesz segítséget kérnie valakitől, felhívta az első kontaktot, akin megakadt a szeme.

- Igen?
- Mark, szia. Ráérsz segíteni nekem? - tért rögtön a tárgyra Haechan.
- Attól függ. Miben kell segítenem? - kérdezte Mark gyanakvóan.
- Hát... felállni? - nevette el magát kínjában a fiatalabb, mire a másik azonnal letette a telefont, egy perccel később pedig a futástól lihegve jelent meg a terem ajtajában.
- Mit csináltál? - kérdezte szemrehányóan, ahogy kapkodva letérdelt hozzá.
- Táncoltam. Mi mást csinálnék egy táncteremben? - kérdezett vissza ingerülten Haechan. Egy kicsivel több kedvességre számított az idősebbtől, bár lehet ez az elvárása alaptalan volt.
- Hol fáj? - tette a kezét a bal bokájára Mark, mire ő fájdalmasan felszisszent. - Szóval itt... nem tűnik vészesnek, szerintem csak egy húzódás - motyogta, mintha önmagát próbálná megnyugtatni vele.
- Az, de rohadtul fáj - válaszolt neki Haechan, ezzel újra magára vonva a figyelmét. - Segítesz felállni?
- Kapaszkodj - karolta át a hátát Mark, ő pedig rá támaszkodva tornázta állásba magát. - Kellett neked pluszban gyakorolni. Mintha nem lennél már így is az egyik legjobb köztünk - morogta, ahogy átbújt Haechan karja alatt, hogy ő belé tudjon kapaszkodni.
- Most éppen leszidsz, vagy megdicsérsz? Válaszd ki az egyiket, mert ez így zavaró - mondta a fiatalabb, mire a másik elgondolkodott egy pillanatra.
- Nem dicsérlek meg, mert nincs szükséged rá. Enélkül is elég beképzelt tudsz lenni néha - jelentette ki.
- Jó, akkor nekem meg rád nincs szükségem - engedte el őt Haechan és előre lépett, azonban ha Mark a gyors reflexeinek köszönhetően nem rántja vissza őt magához, akkor újra elesett volna.
- Ne csináld ezt - szólt rá, ezúttal lágyabb hangszínnel. - Engedd, hogy segítsek.
- Rendben - egyezett bele Haechan szaporán dobogó szívvel. Gyengének érezte magát Mark karjaiban és ezen az sem segített, hogy éppen fizikailag is gyenge volt. - Elkísérsz a dormba?