XOXO (Kisses and Hugs)

Évforduló - MinSung (Stray kids)

- De Hannie...
- Nem, Jagi. Nem oldhatsz meg mindent ilyen egyszerűen - tolta el magától a bújós cicává változott pasiját Jisung. - Hogy voltál képes elfelejteni az évfordulónkat?
- Már mondtam, hogy sajnálom, Hannie. Mit tehetnék még? - nézett rá Minho könyörgő tekintettel.
- Nem tudom, de most mérges vagyok rád - fordult el tőle a fiú, hogy végiggondolja, pontosan mit érez a számára teljesen váratlan helyzettel kapcsolatban. Minho mindig figyelt ezekre a dolgokra, sosem mulasztotta el az olyan lehetőségeket, amikor éreztethette a párjával a végtelenségig terjedő szeretetét, most azonban, hogy hiba csúszott a gépezetbe, Jisung szívét átjárta a csalódottság. Tudta, hogy magasak az elvárásai, Minho maga emelte őket egyre feljebb az együtt töltött éveik során, de az, hogy csak egy bocsánatkérést kapjon tőle ajándékba egy ilyen jeles napon, százszor rosszabb volt mindennél, amit még ő gondolt róla az irigy korszakában, amikor alig ismerték egymást.
- Jagi, kérlek...
- Nem, Minho. Menj haza, egyedül szeretnék maradni - lépett ki a szobája ajtaján Jisung, a másik azonban hamar utolérte őt.
- Ne csináld ezt, Han, legalább hallgass végig. Hidd el, egy hónapja még másra se tudtam gondolni, mint hogy mivel foglak ma meglepni téged, de aztán egyre elfoglaltabbak lettünk a comebackkel, és egyszerűen kiment a fejemből.
- Ez nem mentség - rántotta ki a karját a fiú kezéből Jisung. - Fel kellett volna írnod...
- Fel se merült bennem, hogy valaha is elfelejteném, nem érted? - kiabált rá kétségbeesetten Minho, a szavait követő csöndben pedig végre mindketten megnyugodtak egy kicsit. - Minden napnak minden egyes percében veled van tele a szívem, Hannie. Az egyetlen, amire nem sikerült odafigyelnem, az a mai dátum.

Jisung meghatottan nézett a párja csillogó szemeibe. Tisztán emlékezett a három évvel ezelőttre, amikor ügyetlenül bevallották egymásnak, hogy már egy ideje romantikusan gondolnak a kettesben töltött óráikra, és ennek fényében úgy döntöttek, hogy ezentúl nem fojtják magukba ezeket az érzéseket, hanem a legjobb tudásuk szerint kifejezik azokat a szívük választottja felé. Ijesztő volt ezt kimondani, hogy szerelmesek egymásba, amikor a közvetlen környezetükön kívül olyan sokan elítélnék őket, ha tudnának erről, de amikor Minho először megcsókolta őt, Jisungot már egyáltalán nem érdekelték a korábbi aggályai. Ezt akarta, aktívan szeretni a fiút, aki viszontszereti őt, és most, három évvel később is ugyanezt szerette volna tenni. Hiába lettek egy kicsivel idősebbek, meg talán valamivel érettebbek is, továbbra is ott volt bennük az az érzés, az a tudat, hogy ők ketten összetartoznak, és ez nem is lehetne másként.
- Köszönöm - sóhajtott boldogan, ahogy magához húzta Minhot egy ölelésre.
- Mégis mit? - kérdezte halkan nevetve a fiú, a szerelme hátát simogatva.
- Úgy általánosságban mindent - mosolyodott el Jisung a szavai klisés voltán. - Ha az egész kapcsolatunkban azzal van a legnagyobb bajom, hogy egyszer elfelejtetted az évfordulónk napját, akkor valamit nagyon jól csinálhatsz.
- Te mondtad, nem én - vágta rá Minho, mielőtt a másik visszavonhatta volna a kijelentését. - Csodás pasi vagyok... ami azt jelenti, hogy tökéletesen passzolok hozzád.
- Azért ahhoz, hogy az legyél, még el kell vinned egy randira - húzódott el tőle Jisung, hogy a nyaka köré fonhassa a karjait. - Meg kell ünnepelnünk, hogy három éve elvisellek magam mellett.
- Persze, Hannie - mondta a fiú a szemét forgatva, majd további beszéd helyett inkább megcsókolta a szerelmét, de úgy, hogy abba mindkettejük térde beleremegjen.

- Ne küldj még haza, kérlek... - suttogta, Jisungot azonban nem kellett hosszasan győzködni.
- Nem is hagynálak ennyivel elmenni - fogta meg Minho kezét, aki engedelmesen követte őt vissza a szobájába, és gondosan bezárta maguk mögött az ajtót, hogy a párja figyelme egész éjszaka az övé lehessen.