XOXO (Kisses and Hugs)

Lovers to... - NoMin 18+ (NCT)

Jeno magabiztosan döntötte le Jaemint az ágyra, miközben vágyakozva csókolta őt. Nem volt ismeretlen neki a terep, hiszen ezerszer csinálták már ezt, a lámpát se kellett felkapcsolnia hozzá, hogy tudja, pontosan hol érintse meg Nanát, hogy ő kéjesen belesóhajtson a csókjukba. Lassan felhúzta a fiú pólóját, aki az ő hajába túrva kezdeményezett újabb csókot, ismét nyelveset, és ahogy egyre jobban belemerültek a vágyaik bódító tengerébe, már egyiküknek sem volt kérdés, hogy ebből bizony szex lesz, ahogy mindig. Jeno egy pillanatra elszakadt a fiatalabb ajkaitól, hogy megszabadulhasson végre a fiú felsőtestét eltakaró kinyúlt pólótól, és így szabadon megérinthesse őt ott, ahol csak kedve tartja, mert ő volt felül, Jaemin pedig néha kicsit túlzásba is vitte a szerepét, mint passzív fél, és szinte bármit megengedett neki, amit Jeno rendesen ki is használt. Az alatta fekvő két lába között elhelyezkedve keresett rajta újabb célpontot magának, ahol folytathatta a fiú érzéki és egyben vad kényeztetését, hogy végül Nana már azért könyörögjön neki, hogy dugja meg végre... Jenonek ez volt a kedvence az egészben. Szerette úgy érezni, hogy teljesen ura az eseményeknek, és rajta múlik, hogy a partnere kielégül-e aznap vagy sem, Jaeminből azonban szörnyen nehéz volt szavakat kipréselni az előjáték közben, és utána is inkább csak nyögött, általában artikulálatlanul, nem pedig Jeno nevét. Az együttléteik így hiába voltak intenzívek, csöndben intézték el egymást, amin az idősebb szívesen változtatott volna, de nem volt alkalma rá, hogy beszéljen erről Jaeminnel, mert az ő kapcsolatuk nem volt éppen a legtisztább. Nappal csak barátok voltak. Éjjel pedig csak szeretők.

Már egyikükön se volt felső, Jeno pedig éppen Nana nadrágját húzta le a fiúról, aki így egy szál alsóban feküdt a hátán, lihegve, mintha most futott volna le egy félmaratont, de valójában csak másik heves csókjai és merész érintései művelték ezt vele, Jeno pedig még korántsem fejezte be, amit elkezdett. Visszamászott Jaemin fölé, újra birtokba véve a már enyhén feldagadt ajkakat, miközben az egyik kezét lassan lejjebb vezette, követve a fiú testének vonalát, egészen a ruhán át dudorodó férfiasságáig. Nana keservesen nyögött fel, ahogy Jeno rutinosan mozgatni kezdte a kezét, és ő is érezte, hogy egyre szűkebbé válik a nadrágja, azonban mielőtt még tehetett volna valamit ezzel kapcsolatban, Jaemin tőle igencsak szokatlanul megszakította a csókjukat és az idősebb ebben a kevés fényben is meglátta a vékony csillogó csíkot az arcán.
- Mi a baj? Miért sírsz? - kérdezte tőle zavartan, ezzel együtt pedig elvette róla a kezét.
- Én csak... - szipogott Nana - én csak...
- Mi? - sürgette őt a másik.
- Én ezt így nem akarom tovább csinálni - fakadt ki és eltakarta az arcát Jeno vizslató tekintete elől.
- Mire gondolsz pontosan? - kérdezte ő, már valamivel nyugodtabban.
- Hát hogy... nem vagyunk őszinték egymással - motyogta Jaemin olyan halkan, hogy az idősebb alig hallotta.
- És mit szeretnél, mit mondjak neked?
- Az igazat - vágta rá rögtön, majd egy kis helyezkedés után felült az ágyon, hogy egy szintben legyen az arca Jenoével. - Mondd el, hogy mit érzel irántam.

A fiúnak egy pillanatig gondolkodnia kellett a válaszán. Jaemin az igazat kérte tőle, de mi van, ha az igazság kiábrándító?
- Tényleg az igazat szeretnéd? - kérdezte óvatosan.
- Igen - a fiatalabb nagyon határozottnak tűnt.
- Melyikkel kezdjem? - tette fel a kérdést Jeno csak úgy magának, majd újra a vele szemben ülő fiúra vezette a tekintetét. - Kedvellek téged, Nana. Te vagy az egyik legjobb barátom, és meg akarlak tartani életem végéig, ugyanakkor... te is tudod, hogy mennyire működik köztünk a kémia. És én nem tudnék lemondani erről - hajolt Jaemin ajkaira, aki sóhajtva viszonozta a csókot, hamarosan pedig ugyanolyan helyzetben taláták magukat, mint egy perccel ezelőtt. Jeno lágyan csókolta az alatta fekvő fiút, időnként megsimítva az arcát, Jaemin pedig védelmet keresve ölelte magához őt, így minimálisra csökkentve köztük a távolságot.
- Jeno... - suttogta, ahogy a másik lassan áttért a nyakára, hogy megszívja egy-két helyen az érzékeny bőrét. - Még nem fejezted be.
- Nincs ennél több - nézett őszintén a fiú szemébe Jeno. - Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom neked, de nincs mi többet mondanom.
- De... - Jaemin arcán újabb könnycsepp jelent meg, ahogy felfogta a másik szavait. - Biztos, hogy nem szeretsz? Egy egészen kicsit sem?
- Nana...
- De gondolj bele! Barátok vagyunk, kedveljük egymást - ült fel újból a fiatalabb. - És még hozzájön ez - mutatott magukra, ahogy félmeztelenül vártak a csodára, amit egymás teste okozott nekik. - Ha összerakod a kettőt, nem jön ki, hogy szeretsz?
- Én... nem tudom - nézett maga elé Jeno. Szexuálisan tényleg vonzódott Nanához, de a romantika az már egy másik dolog. Ő nem értett hozzá. - Magyarázd el, hogy te mit érzel pontosan - kérte.
- Nekem te olyasmi vagy, mint egy lelki társ - kezdett bele a vallomásába Jaemin. - Úgy érzem, neked bármit elmondhatok. Hogy mindig számíthatok rád, mert ugyanolyan fontos vagyok neked, mint te nekem. És... veled éltem át először, hogy milyen a jó tehetetleség, mert tudom, hogy te sosem bántanál engem, se nappal se éjjel, és amikor rád bízom magam teljesen, akkor úgy érzem, hogy végre otthon vagyok. Én nálad akarok lakni egész életemben, Jeno - törölte meg a szemét. - Veled akarok élni, mert szeretlek.

Jeno egy darabig csak bámulta a vele szemben ülő fiút. A szavai megérintették őt, jobban mint eddig bármi, és hirtelen nem tudta, mit válaszoljon rájuk. Jaemin a barátja volt, az a barátja, aki szinte mindent tudott róla, és akit ő mindig is gyönyörűnek talált, de ezt sosem mondta el neki. Félt, hogyha megváltoztatják a kapcsolatuk alapját, akkor idővel szétszakadnának, és a jelenlegi helyzettel majdnem teljesen elégedett volt, annyira majdnem, hogy el is felejtette, egykor ő is többet akart. Nem csak este akarta szeretni Nanát. Hanem mindig.
- Tudtam. Tudtam, hogy nem kellett volna felhoznom - motyogta maga elé Jaemin szomorúan Jeno szótlanságát látva. - Lehet, hogy ezt most inkább elfelejtjük?
- Nem - húzódott hozzá közelebb az idősebb. - Ne visszakozz most, amikor végre sikerült felnyitnod a szemem.
- Mi? - nézett rá értetlenül a fiú.
- Pontosan, Nana. Csak te és én. Mi - csókolta meg őt Jeno szerelmesen, amit a másik félénken viszonzott. - Szeretlek.
- Szeretsz?
- Szeretlek - mosolygott rá az idősebb.
- Én is szeretlek - csókolta meg a szerelmét Nana, ez a csók pedig igazibb volt minden eddiginél. Jeno hátra döntötte a párját a párnákra, egy pillanatra se szakadva el tőle, Jaemin pedig oldalra fordulva húzta őt magához, hogy így összeolvadhasson a testük és a lelkük egyaránt. Sikerült annyira egymásba gabalyodniuk, hogy lassan azt se tudták, melyik testrész kihez tartozik, egyvalamiben azonban biztosak voltak, mégpedig hogy amit a vallomások előtt elkezdtek, azt sürgősen be kéne fejezni.
- Nem szeretem így mondani, de... megdugnál, Jeno?
- Jobb ötletem van - motyogta a fiatalabb vállába a fiú. - Szeretkezzünk. Ha már így belejöttünk a lassúzásba.
- Vagyis lassan fogod csinálni? - kérdezte Nana, ahogy a másik maga alá nyomta őt.
- Majd kiderül. Csak az a fontos, hogy mindketten élvezzük - puszilt a párja szájára Jeno, és nekikezdett a még rajtuk lévő ruhadaraboktól való búcsúzásnak, hogy aztán teljesen átadja magát Jaeminnek, aki hiába feküdt alatta, a szívén egyedül ő uralkodott.