XOXO (Kisses and Hugs)

Nope, he's a good kisser too - XiaoKun (NCT/WayV)

- Welcome home, cheater - köszöntötte a leadert Dejun, amikor az belépett a nappaliba.
- Tessék?
- Semmi. Vicc akart lenni - hanyatlott vissza a kanapéra a fiú. Csak ketten voltak otthon, ugyanis a csapat többi tagja a kinti jó idő lévén talált magának izgalmasabb programot a lakásban punnyadásnál, Dejun viszont nem csatlakozhatott hozzájuk, mert pihentetnie kellett az előző nap megrándult bokáját.
- Nem most jöttem, csak eddig a szüleimmel beszéltem telefonon - ült le a társa mellé Kun. - Gondoltam, nem akarod hallani, ezért becsuktam az ajtót. De most már itt vagyok, szóval csinálhatunk bármit, amit csak szeretnél.
- Taníts meg repülőt vezetni - nézett rá irigységgel a tekintetében Dejun.
- Az repülő nélkül elég nehéz - nevette el magát Kun, a másik azonban nem akarta elengedni a témát.
- Az alapokat biztos el tudod magyarázni. Vagy talán csaltál a vizsgán? - húzta fel gyanakvóan a szemöldökét.
- Hogy csaltam volna? Olyannak ismersz? - hökkent meg Kun.
- Nem, de ezen a ponton már teljesen olyan, mintha egy alaposan megírt puskával a kezedben születtél volna - morogta a fiú. - Bármihez fogsz hozzá, simán megcsinálod, az összes lehetséges művészeti területen tehetséges vagy, és szerintem jogos azt feltételeznem, hogy legalább az életed felét végigcsaltad, mert nem létezik, hogy ne legyen egyetlen gyenge pontod sem.

- Hé, ne harapd le mindjárt a fejem - nevetett zavartan az idősebb. - Lehet, hogy több szerencsével születtem, mint mások, de ettől még meg kellett dolgoznom a céljaimért.
- De ez akkor sem igazságos! Melletted egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam - fakadt ki Dejun. - Mindenben jó vagy, tényleg mindenben.
- Azért ez nem teljesen igaz. A zeneszerzést például még csak tanulom...
- Te hallottad már a dalaid? - vágott közbe a másik elkeseredetten. - Mondj egy valamit, amiben nem vagy jó... Vagy tudod mit? Csókolj meg - húzódott hirtelen közelebb hozzá.
- Ez most honnan jött? - nézett rá meglepetten Kun, a tekintete azonban akaratlanul is a fiú ajkaira vándorolt, amik titokban már egy jó ideje hívogatták őt.
- Csak ki akarom próbálni - sürgette őt Dejun, akkor viszont már nem volt ilyen magabiztos, amikor az idősebb a vártnál hamarabb belement a dologba. Csókolt már meg másokat korábban, most mégis úgy érezte, mintha mindent elfelejtett volna, és Kun tanítaná meg őt arra, hogy milyen valaki olyannal csókolózni, aki iránt valóban erős érzései vannak...

- Basszus, hogy lehetsz még ebben is jó? - morogta bosszúsan, utána viszont egyből visszahúzta magához Kunt, aki alig észrevehetően belemosolygott a következő csókjukba. Dejun arcát simogatva fokozatosan fölé kerekedett, óvatosan megharapva a fiú puha ajkát, hogy a nyelveik is találkozhassanak egymással, és csak akkor engedte el őt, amikor már olyan gyorsan vert a szíve, hogy az aggodalommal töltötte el az övét.
- Megvagy, Junnie? - kérdezte kedvesen, ahogy kisimított egy kósza hajtincset a fiú homlokából.
- A-azt hiszem - sóhajtott remegve a fiatalabb, mire Kun adott egy gyengéd puszit a zavartól vöröslő arcára.
- Akkor jó - dőlt hátra kényelmesen, zavartalanul fürkészve a társát, aki végül alig fél perc után megtört, és hajlandó volt elsőnek megszólalni.
- Jó, elismerem. Tökéletes vagy - mondta ki legyőzötten, az idősebb azonban ezután is hallgatott, mintha még várt volna valamire. - És azt is, hogy... beléd estem. Nagyon.

- Akkor azt hiszem nekem is ideje bevallanom, hogy te vagy a gyengém - mosolyodott el Kun a másik döbbenetén.
- É-én? De hát... miért nem valaki más? Valaki, aki jobb nálam...
- Az a valaki nem te lennél. És nekem te kellesz, Dejun.
- De... - a fiú már mindehova nézett, csak Kun szemébe nem, aki ezt megelégelve az ölébe húzta őt, és szorosan köré fonta a karjait.
- Nincs de. Szeretlek, és szeretném az egész napot veled tölteni.
- Nincs véletlenül egy olyan képességed, ami meggyógyíthatná a bokám? - kérdezte halkan a fiatalabb.
- Sajnos nincs. De kivárom veled, amíg meggyógyul - adott egy puszit a hajába Kun.
- Ne csináld ezt, mert ennél már nem tudlak jobban szeretni - kérte nyűgösködve Dejun, mire a másik boldogan elmosolyodott.
- Hidd el, mindig van följebb. Én már csak tudom.
- Inkább csókolj meg, csak ne beszélj, jó? - szabadult ki az ölelésből a fiú, és átadta magát Kun csodálatos ajkainak, amik a világ legcsodálatosabb fiújához tartoztak, aki őt választotta mindenki más helyett maga mellé.