XOXO (Kisses and Hugs)

Szép álmokat - ChenSung (NCT)

Chenle a hátán fekve bámulta az ablakon besütő holdat. Hiába fáradt el nappal éppen eléggé, valahogy nem akart álom jönni a szemére, ez pedig a percek múlásával kezdte egyre jobban aggasztani. Ha nem alszik eleget, másnap nem tudja majd a legjobbat nyújtani, ő viszont minden egyes nap a legtöbbet akarta kihozni magából, hogy egyre ügyesebb lehessen. Gyakorlás teszi a mestert, Chenle teljes meggyőződéssel hitt ebben, és eszerint akart élni, hogy egy nap ő is mester lehessen, akire felnéznek, és aki utat mutat másoknak. Az álmatlansága azonban keresztbetett ennek, és ő egyre éberebb, valamint idegesebb lett. Miért nem tud egyszerűen csak elaludni, mint a többiek? Olyan könnyűnek tűnik, neki akkor miért nem sikerül? Aludj Chenle! Basszus aludj már el, nem hallod? Számolj bárányokat! Vagy valami...

Chenle még mindig ébren volt, amikor besüppedt mellette a matrac, és valaki befeküdt mellé. A fiú nem ijedt meg különösebben, gondolta hogy valamelyik csapattársa az, a sötétben viszont nem látta, hogy melyikük.
- Ki vagy? - kérdezte suttogva, nehogy felkeltse a szobatársait.
- Jisung - jött a bizonytalan felelet, a hangja alapján tényleg Jisungtól.
- Mit csinálsz itt? Ez az én ágyam - szólalt meg talán kicsit ellenségesen Chenle, amiben az is közrejátszott, hogy mostmár Jisung miatt sem tudott elaludni.
- Tudom, de... itt szeretnék aludni - mondta alig hallhatóan Jisung.
- Nem cserélek veled ágyat az éjszaka közepén - tiltakozott Chenle és a szavai nyomatékosításaként meglökte egy kicsit a fiatalabbat.
- De...
- Menj vissza Jisung, aludni szeretnék.
- Én is, de nem tudok - magyarázta a fiú. - Arra gondoltam, hogy esetleg alhatnék veled és akkor...
- Velem? - vágott a szavába Chenle. - Miért pont velem?
- Mert veled szeretnék - nézett a szemébe Jisung.
- Akkor máshogy kérdezem. Miért velem szeretnél?
- Mert... - Jisung láthatóan zavarba jött a kérdéstől. - Mert te... te olyan kedves szoktál velem lenni, Chenle. Most viszont nem vagy annyira kedves... - halkult el még jobban a hangja, az idősebb azonban kezdett megenyhülni. Aranyosnak találta Jisung-ot, és mielőtt még észrevette volna magát, megsimogatta a fiú kócos, de puha haját, aki erre egy pillanatra behunyta a szemét.
- Maradhatsz - mondta mosolyogva.
- Tényleg? - nézett rá boldogan Jisung. - Köszönöm.
- Gyere közelebb, hogy beférjünk a takaró alá - nyúlt Chenle a fiú háta mögé, aki közelebb furakodott hozzá, így az arcuk között alig maradt már hely, az idősebb karja pedig ott maradt Jisung derekán, aki egyáltalán nem bánta ezt.
- Közelről még helyesebb vagy - suttogta, mire Chenle szeme elkerekedett, Jisung pedig elvörösödött. - Nem... nem ezt akartam mondani.
- Akkor mit akartál?
- Se-semmit.
- Valamit csak akartál. Mondjuk bevallani nekem, hogy...
- Nem akartam! - vágott a szavába Jisung, Chenle azonban gyorsan a szájára tapasztotta a tenyerét.
- Hülye, még felkelted őket - suttogta szigorúan.
- Bocsi.
- Szóval?
- Mi szóval?
- Mit akartál mondani? Mit akarsz már tök régóta elmondani nekem? - vezette vissza a témát Chenle.
- Ho-honnan tudod? - kérdezte rémülten a fiatalabb.
- Szerinted? Jisung, nem vagyok vak. Látom, hogy nézel rám, ráadásul valahogy mindig eléred, hogy egymás mellett legyünk a nap huszonnégy órájában. Igen huszonnégy, mert most is itt vagy. Bemásztál az éjszaka közepén az ágyamba, hogy velem aludj. Szerinted ez hogy nem egyértelmű?
- Basszus - suttogta bosszúsan Jisung. - Ezt elszúrtam, igaz?
- Hát eléggé - mosolygott Chenle a fiatalabb szerencsétlenségén. - De van egy jó hírem. Bírom az ilyen béna srácokat, mint te.
- Vagyis engem is bírsz? - kérdezte Jisung reménykedve.
- Szerinted miért nem rúgtalak még le az ágyamról?
- Hát mert... bírsz engem?
- Te egy zseni vagy, Jisung - Chenle mosolya csak egyre szélesebb lett, Jisung arcán azonban nem látta ugyanezt.
- Ne gúnyolj ki engem kérlek. Rosszul esik - motyogta.
- Bocsáss meg, nem akartalak megbántani - simított a fiú arcára Chenle, majd pedig szájon csókolta őt. Vagyis nem csók volt az, inkább csak gyengéd puszik egymás után, de ez is elég volt ahhoz, hogy mindkettejük szívverését felgyorsítsa. - Kedvellek téged Jisung. Jobban, mint egy barátot, sokkal jobban.
- Chenle... én szeretlek - súgta Jisung, miközben hozzábújt az idősebbhez.
- Én is téged, Jisung-ah - ölelte magához a fiút Chenle, majd észre sem vette és már az igazak álmát aludta Jisunggal együtt.