XOXO (Kisses and Hugs)

Életkép - WooSan (Ateez)

Otaku2006 nem tudom mit írjak ide😅
Az a lényeg, hogy ezt az izét egy percig se vedd komolyan

- Wooyoung?
- San?
- Wooyoung.
- San?
- Wooyoung!
- Saaaan?

- Szerinted mikor hagyják abba? - fordult Hongjoong fáradtan Seonghwa felé. A csapat két elválaszthatatlan tagja már tizenöt perce csak így kommunikált egymással két külön szobából, és nagyon úgy látszott, hogy egyikük sem fogja feladni a kényelmes helyét azért, hogy rendesen válaszoljon a másik hívására.

- Wooyouuuung!
- SAN!
- Wooyoung...
- San...?
- Wooyoung-ah.
- San-ah?
- San-ah...
- Wooyoung-ah?

- Most átváltottak a saját nevükre? - húzta fel a szemöldökét Seonghwa, Hongjoong pedig hangosan felnevetett az előbbi arckifejezését látva.
- Ne kérdőjelezz meg semmit, amit ők ketten csinálnak. Nem jársz jól vele.

- San.
- Wooyoung.
- San San.
- WooSan.
- WooSan?
- WooSan.

Miután azok ketten végre egyetértésre jutottak, találkoztak a konyhában egy szoros ölelésre, ügyet sem vetve az eleve ott tartózkodó csapattársaikra, akik félig irigykedve, félig büszkén figyelték őket, amiért olyan szerencsésen megtaláltak egymásnál mindent, amit egy partnerben kerestek.
- San-ah...
- Wooyoung-ah - vezette a fiú hajába az ujjait San, csakhogy utána egyből elengedje őt. - Igazából csak arra akartalak megkérni, hogy hozz nekem egy pohár vizet, de ha már itt vagyok, elintézem magamnak is.
- San, te köcsög - mordult rá élete szerelmére Wooyoung, a másik azonban mintha ezt meg se hallotta volna, a szájához emelte a vízzel teli poharat, amikor valaki meglökte a kezét, hogy bosszúból összevizezze őt.

- Megérdemelted - nézett farkasszemet Sannal a fiúja, pár másodperccel később viszont ő találta magát a falnak nyomva, ami nem feltétlenül jelentett vereséget, hiába nézett ki annak kívülről.
- És szerinted te mit érdemelsz ezért, Wooyoung-ah? - kérdezte halkan San, azonban még mielőtt válaszolhatott volna a saját kérdésére néhány csókkal, egy unott hang félbeszakította a pillanatukat.
- Nem mennétek ehhez arrébb? Elálljátok a hűtőt.
- Ne már Jongho!
- Most kezdett volna izgalmassá válni a műsor - szidta le a legfiatalabbat Seonghwa is Hongjoong után, mire lassan mind az öten nevetésben törtek ki.

- Inkább szereznétek barátnőt ahelyett, hogy másokat lestek - rázta meg a fejét hitetlenkedve Jongho, Wooyoung pedig a zavart kihasználva egy gyors csókot nyomott San mosolyra görbült ajkaira.
- Kaphatsz többet is, ha meglátogatsz a szobámban. És ha hozol nekem egy pohár vizet - kacsintott rá, ahogy elment mellette, San pedig ebbe beletörődve töltötte újra a poharát, hogy minél előbb megkaphassa a jól megérdemelt csókjait.

- Tényleg szükségünk lenne egy új hobbira - szólalt meg Hongjoong, miután Jongho átengedte neki a főzést, és felült a konyhapultra, hogy ott várja meg az étel elkészültét.
- Hát igen. Kezdtek eléggé hasonlítani két pletykás öregasszonyra.
- Mi baj van azzal? - vont vállat Seonghwa. - Inkább örülj, hogy őket beszéljük ki, és nem téged.
- Akkor ha csatlakozom hozzátok, biztonságban leszek?
- Egy darabig biztosan - bólintott rá Hongjoong, a távolból felhangzó élvezetes nyögésre azonban mind a hárman egyszerre kapták fel a fejüket.

- Rájuk csukjam az ajtót? - kérdezte elkerekedett szemekkel Jongho.
- Nyugi, csak játszanak. Ennyire nem hülyék, hogy nyitott ajtónál csinálják - mondta reménykedve Seonghwa, a szavai pedig végül igaznak bizonyultak a következő hangok alapján.
- Szerinted hallották? - kérdezte Wooyoung, nemsokára pedig San válaszát is lehetett hallani.
- Szerintem igen. De a biztonság kedvéért csináld mégegyszer és hangosabban.
- Ahh San!
- Wooyoung! - szállt be a játékba Jongho elvékonyított hangon, amire szinte azonnal jött is a válasz.
- Jongho!
- Saaan!
- Ez megint a saját nevét hívja...
- Ne lepődj meg folyton. Nem áll jól neked - mosolygott Seonghwára Hongjoong, és amíg a három éretlen csapattársa hangjától zengett az egész lakás, ő sikeresen odaégette Jongho vacsoráját, amiért természetesen nem maradt el a büntetése, akármennyire is a jó szándék vezérelte őt.