XOXO (Kisses and Hugs)

A rózsa - YuMark (NCT)

- Mark Lee, elfogadod-e ezt a rózsát szerelmem jeléül... nem, nem, ez túl klisés. Akkor mondjuk legyen... Mark, már az idejét sem tudom, mióta érzek így, de halálosan szerelmes vagyok beléd, és tudom, hogy én sem vagyok közömbös neked. Megtisztelnél azzal, hogy a párom leszel? Igen... igen, és itt letérdelnék elé a rózsával a kezemben... Erre persze nem fog tudni rendesen válaszolni, de a kimenetel így is úgy is az lesz, hogy végre megcsókolhatom őt... - Yuta a szobájában járkált fel-alá, miközben az ágya szélén heverő egy szál vörös rózsának magyarázta a terveit Mark meghódításával kapcsolatban. Hónapok óta udvarolt a fiúnak elég egyértelműen, ami már túlment a barátság, a fanservice és a viccelődés határán, ő azonban még mindig nem hagyta, hogy bármi más történjen köztük az ölelésen kívül, így Yutának cselekednie kellett. Úgy képzelte, hogyha egy filmszerű romantikus gesztussal bevallja neki az érzéseit, akkor mindez megváltozik, csak azt nem tudta eldönteni, hogy pontosan hogyan valósítsa meg az elméletben már tökéletes jelenetüket.

Épp a megfelelő helyszínen gondolkodott, amikor kopogtak az ajtón, és mielőtt még Yuta kiszólhatott volna, Mark feje jelent meg a nyílásban, az egyetlen személyé, akire ő még nem volt felkészülve.
- Yuta hyung, eljössz velem vacsorázni? Donghyuck nem akar, a többiek meg nem érnek rá... Kitől kaptál te rózsát? - hajtotta be az ajtót maga mögött, mielőtt közelebb jött volna Yutához és a rózsához, amit a fiú óvatosan a kezébe vett.
- Nem kaptam - kezdte bizonytalanul, de hamar rájött, hogy nem várhat tovább azzal, amit eltervezett. - Én adom valakinek.
- Tényleg? És kinek? - kérdezte kíváncsian Mark, ami az arckifejezésében azonnal értetlenséggé alakult, amint Yuta neki nyújtotta a virágot.
- Neked - mosolygott a szerelme reakcióján az idősebb.
- Nem... csak azért csinálod ezt, mert rád törtem. Ki a címzett igazából?
- Te - tartott ki Yuta, és lassan közelebb lépett Markhoz. - Elfogadod? Mint a kapcsolatunk jelképét?
- Rózsát a szerelmesek szoktak adni - motyogta a fiú egyre vörösödő arccal.

- Igen, tudom. - Yuta visszadobta az ágyára a rózsát, hogy innentől mindkét kezével Markra koncentrálhasson. - És szerintem az, ami köztünk van, már rég eléri a rózsás szintet.
- H-hyung... - Mark igyekezett valahogy állva maradni, miután Yuta átkarolta a derekát és alattomosan az arcához hajolt, hogy kikészítse őt a közelségével.
- Oppa. Neked csak oppa - suttogta az ajkaira a fiú, az általa kezdeményezett puha csók azonban nem tartott sokáig.
- Yuta hyung... ne játssz velem tovább, kérlek - támasztotta a mellkasának a kezét Mark megbántottan.
- Én nem játszom veled, Mark - mondta ki Yuta olyan komolyan, amennyire csak tudta. - Szeretlek téged. És tudom, hogy te is hasonlóan érzel irántam.
- Ez akkor sem helyes... barátok vagyunk, és csapattársak, és...
- És én azt akarom, hogy a párom legyél - vágott közbe Yuta. - Ne félj tőlem ennyire, édesem. Nem akarlak bántani.

A második csókot már Mark is viszonozta, bár beletelt pár másodpercbe, amíg teljesen átadta magát neki. Yutát egyenesen elvarázsolta az eddig nem tapasztalt érzés, ahogy a fiatalabb odaadóan csókolja őt, az ujjai pedig erősen a hajába markolnak, stabilitást keresve a szerelmük ide-oda dülöngélő hajóján, és hogy mindezt megadja neki, nem csak a karjaival szorította őt magához, hanem az ajkait is egyre nagyobb szenvedéllyel falta, a nyelvét is használva közben, amivel a rajta csüngő Markot ugyanerre késztette. Tökéletesen értették egymás testét, mintha mindig is ezt csinálták volna, Yutának egy idő után azonban muszáj volt elszakadnia a szerelmétől, ha nem akarta elveszíteni maga felett az irányítást.

- Szeretlek oppa - nézett rá Mark mosolyogva, miután az előbb megszabadult minden felesleges aggodalmától. - Csókolj meg mégegyszer...
- Ha most folytatjuk, be kell zárnunk az ajtót hozzá - mondta Yuta jelentőségteljesen, ezzel ismét pirosba borítva Mark arcát.
- Akkor zárjuk - bújt hozzá a fiúhoz, aki erre halkan kinevette őt.
- Előbb talán menjünk el vacsorázni. Nem tisztességes ilyen hamar lefektetni valakit.
- De vacsora után már nincs túl hamar - motyogta Mark, így tudatva a másikkal a szándékait.
- Nem, akkor már nincs - értett egyet vele Yuta, noha még azt is alig fogta fel, hogy végre megcsókolhatta a szíve vágyát. - Meg akarod tartani a rózsát?
- Igen - húzódott el tőle Mark, hogy a kezébe vehesse a szerelmük jelképét. - Majd kiszárítom valahogy, hogy megtarthassuk örökre.
- Rendben - mosolygott rá Yuta boldogan. - De akkor most menj készülődni, mert randira viszlek.
- Tényleg... mostantól minden találkozásunk randi lesz - jött rá Mark is a dologra.
- És ez zavar?
- Nem, dehogy - indult el az ajtó irányába a fiú. - Már alig várom, oppa.
- Én is, szerelmem - mondta halkan Yuta, és amint ismét egyedül maradt a szobájában, képtelen volt megállni, hogy ne vigyorogjon örömében, mint egy idióta.