XOXO (Kisses and Hugs)

Babák? -YuWin (NCT)

Yuta fáradtan dőlt be este a franciaágyba. Másra sem vágyott, csak egy jó hosszú alvásra a nehéz napja után, nem számolt viszont azzal az aprósággal, hogy nem egyedül lakott, vagyis valaki már volt az ágyban, mielőtt ő elfeküdt volna rajta.
- Yuta! Nehéz vagy, mássz le rólam - nyögte panaszosan Winwin, aki eddig a telefonjával foglalkozott, most azonban kirakta a készüléket a hozzá közelebb eső éjjeliszekrényre, hogy szabadon viszonozhassa Yuta esetleges közeledését.
- Bocsi - csókolta meg Winwint a fiú, de ahelyett, hogy eleget tett volna a kérésének, inkább teljesen fölé mászott, hogy eláraszthassa őt a szeretetével.
- Yuta... - Yuta és Winwin hiába voltak együtt évek óta, még mindig ugyanannyira tudták értékelni a zavartalanul kettesben töltött pillanatokat, mint amikor végre valahára bevallották egymásnak az érzéseiket. Egy-két kivételtől eltekintve zökkenőmentesen haladt a kapcsolatuk egy olyan irányba, ami mindkettejüknek megfelelt, és Yuta életének eddigi legjobb szakasza érkezett el, amikor összeköltözött a szerelmével, aki varázslatossá tette a mindennapjait. Vele szerette volna leélni az egész életét, ez számára nem is volt kérdés, és ezt igyekezett minél gyakrabban Winwin tudtára adni, aki minden alkalommal rácsodálkozott, hogy a tőle megszokotthoz képest mennyire jólesnek neki Yuta érintései. Mivel a fiúja általában így mutatta ki mások felé a szeretetét, Winwin eleinte nem látta, hogyan működhetnének egy párként pont ők, amikor olyan különbözőnek látszanak kívülről, de az idő múlásával valahogy ez már nem jelentett többé problémát. Hogy ez azért volt, mert Yuta valamiért eleve kivételt képezett a „ne fogdoss” szabály alól, vagy Winwin aközben szokott hozzá a közelségéhez, hogy szép lassan belészeretett, azt nem lehetett tudni, mindenesetre Winwin nagyon ritkán mondott bármire is nemet a másiknak. Jólestek neki Yuta puha és játékos csókjai az ajkain, az ujjai cirógatása az arcán, az orrát eltöltő jellegzetes Yuta illat, ami mindig ott lebegett körülötte, és amit szép lassan a lakás is átvett, hogy minden nap emlékeztesse Winwint, kihez is jön haza. De szerette ezek mellett azt is, amikor a fiú az ágyban fölé tornyosulva a csókolta őt durván, valami komolyabbat sürgetve, amit általában Winwin is akart, hiszen Yuta meglehetősen ügyes szerető volt, ma azonban egészen mást tervezett az estére, így kénytelen volt leállítani őt.

- Most ne - tolta el magától a fiú arcát, Yuta pedig egy utolsó puszi után inkább mellé feküdt és szorosan átölelte. Winwin ezt is nagyon szerette, amikor Yuta mellkasára hajthatta a fejét és egészen úgy érezhette, mintha a barátja egy nagy meleg takaró lenne, ami megvédi őt minden rossztól. - Sokat gondolkodom mostanában az örökbefogadáson.
- Az... örökbefogadáson? - Winwin úgy érezte legjobbnak, ha nem kertel és egyből a témába vág, Yuta azonban eléggé döbbentnek tűnt a hangja alapján. - Gyereket szeretnél? Babákat?
- Hát... gondolkodtam rajta - mondta elbizonytalanodva a fiú.
- Azt értem, de szeretnél? - kérdezte meg újra a másik.
- Igen. Nagyon szeretnék - szedte össze magát újra Winwin. - De persze nem most rögtön. Ez komoly felelősség, nem akarnám elsietni.
- Igen... Bocs, ha rosszul reagálok, de eddig mindig úgy gondoltam ránk, hogy csak ketten vagyunk - hunyta le a szemét Yuta. - Minden szeretetemet csak neked akarom adni.
- Ha több embert szeretsz, attól nem lesz kevesebb, amit adhatsz nekik - simogatta meg a párja haját Winwin. - És minden gyerek megérdemli, hogy szerető családban nőjön fel. Szeretnék esélyt adni azoknak, akiknek ez nem adatott meg, de nem tudom, vagyok-e elég jó hozzá - sóhajtott.
- Most hülyéskedsz, ugye? Az előbb fejtetted ki, hogy milyen jó apa lennél. A világ összes babáját neked adnám, ha tehetném - csókolta szájon a fiút Yuta.
- K-komolyan? - kérdezte Winwin elvörösödve a csók után.
- Igen, komolyan - mosolyogta meg a zavarát a másik. - Azért még át kell ezt gondolnom párszor, de nyugodtan kezdj el tervezgetni. Ha mást nem is nagyon tehetek, majd megtanítom a gyereket focizni.
- Jaj, ne mondd már. Te is jó apa leszel, Yuta, ebben biztos vagyok - bújt hozzá Winwin. - És köszönöm.
- Mit? - karolta át őt Yuta kényelmesen.
- Hogy ilyen támogató vagy. Nagyon jólesik - suttogta.
- Akkor szívesen - hunyta le a szemét békésen a fiú, hamarosan pedig már mélyen aludt Winwin mellett a közös családjukról álmodva.