XOXO (Kisses and Hugs)

Karácsonyi ajándék - XiuChen (EXO)

Jongdae nyugtalanul ébredt fel karácsony második napjának reggelén. Minseokkal mára beszélték meg a találkozót, mostanra azonban kezdett egyre bizonytalanabb lenni az egész. Jongdae ajándéka a barátjának erős érzelmi töltetű volt, és félt, hogy esetleg Minseok rosszul reagál majd rá, vagy egyenesen visszautasítja őt, az pedig beforraszthatatlan sebet okozna a szívén. Semmitől sem félt jobban, minthogy egy nap elveszíti a legjobb barátját, aki eddig jóban rosszban kitartott mellette, de már nem volt visszaút. Végig kellett csinálnia, amibe belevágott.

Ahogy kilépett a háza kapuján a Minseoknak szánt kis csomaggal a kezében, hullani kezdett a hó. Arra gondolt, hogy ilyen csak a romantikus filmekben szokott történni, a való életben nem, viszont ez reményt is adott neki. Ha ez megtörténhet igazából, hogy hóesésben találkozik a szerelmével, talán az is megtörténhet, hogy nem összetört szívvel távozik majd. Mindennél jobban vágyott arra, hogy együtt legyenek Minseokkal, hogy megöleljék és megcsókolják egymást, mint az álmaiban. Mint a filmekben... Pár hónappal ezelőtt jött rá, hogy így érez. Azelőtt szimplán csak a világ legjobb barátai voltak, Jongdae azonban kezdett kicsit többet érezni az idősebb fiú iránt. Először megijedt ettől, azt hitte, ez majd végetvet a kapcsolatuknak, de amikor kiderült, hogy Minseoknak semmi baja a melegekkel, már nem félt. Pontosabban nem attól félt, amitől eddig, hanem attól, hogy kiderül, ki rabolta el a szívét. Minseok szerethető személyiség volt, és mindig igyekezett megérteni Jongdaet, de a fiú nem várta el tőle, hogy ezenfelül még szeresse is. Szerette volna, de nem várta el.

Amikor meglátta Minseokot maga előtt, ösztönösen elmosolyodott. A fiú kabátján és sapkáján már meglátszott, hogy idáig sétált a hóesésben, arcán pedig az övéhez hasonló mosoly ült.
- Boldog karácsonyt, Dae - ölelte át a barátját, majd átnyújtotta neki a gondosan becsomagolt ajándékát. - Bontsd ki.
- Remélem nem költöttél rám túl sokat - tépte le óvatosan a kis dobozkáról a csomagolópapírt Jongdae, benne pedig egy egyszerű stílusú ezüst karkötőt talált, amit aztán Minseok segített felcsatolni neki. - Köszönöm - nézett hálásan az idősebb csillogó szemeibe, és mielőtt még teljesen elveszett volna bennük, gyorsan átnyújtotta a neki szánt ajándékot. - Neked is boldog karácsonyt.

Minseok izgatottan bontotta ki a csomagot, amiben egy apró, vörös bársonyból készült, szív alakú tűpárnát talált.
- Lehet hülye vagyok, de jár valami magyarázat hozzá? - kérdezte, mire Jongdae megint teljesen elbizonytalanodott.
- Hát... azért kaptad, mert neked adom a szívem. Tudom, hogy nálad biztonságban lesz - mondta halkan, a földön egyre csak gyűlő havat nézve.
- Nekem adod? - emelte meg óvatosan a barátja állát Minseok, és a piruló Jongdaehez hajolt. - Úgy, ahogy gondolom, hogy nekem adod?
- I-igen - dadogta Dae, az idősebb pedig bezárta az ajkaik közti távolságot, ezzel életre keltve az eddig bennük szunnyadó varázslatot, ami még annál is sokkal jobb érzés volt, mint amit a romantikus filmek szereplői átélnek. Ezerszer, milliószor jobb. És igazibb...