XOXO (Kisses and Hugs)

Cicák - TenYang (NCT/WayV)

Irigykedve néztem, ahogy Xiaojun hozzábújik Kunhoz a kanapén. Olyan boldognak tűntek, amióta egy párt alkottak, és én is valami ilyesmit akartam magamnak, csak az volt a kérdés, hogy kivel. Nem voltam igazán a szíve csücske senkinek, illetve nekem sem volt egyértelmű kiszemeltem, ez azonban nem állított meg abban, hogy elinduljak pasit vadászni.

Elsőként Ten szobájába mentem, hogy kikérjem a véleményét a dologról, illetve hogy addig könyörögjek neki, amíg nem segít nekem legalább a küldetésem elején. A cicákat is ott találtam nála, éppen egy új trükköt próbált nekik megtanítani, amikor ledobtam magam az ágyra, Louis pedig elegánsan helyet foglalt a hátam közepén.
- Yangyang! Ha már csak úgy betörsz ide, akkor tanulj te is. Hemperegj! - adta ki a vezényszót Ten, én azonban a rajtam ülő macskától nem tudtam ezt megtenni. - Rossz cica - ütött a fejemre, mire kelletlenül felnevettem.
- Louis a rossz! Miatta nem tudtam megcsinálni - nyavalyogtam, Ten azonban azonnal a kisállata védelmére kelt.
- Nem, Louis nem rossz - vette az ölébe a cicát, aki egy fél perc után inkább csatlakozott Leonhoz az ablakpárkányon. - De minek köszönhetem a látogatásodat?
- Szerezz nekem pasit, Ten - sóhajtottam fel, mire a barátom meglepett arccal nézett vissza rám.
- Pasit?
- Aha - kúsztam oda hozzá, hogy az ölébe hajtsam a fejem. - Olyan magányos vagyok.
- Te? Magányos? - nevetett rajtam Ten. - Yangyang, te vagy a csapat lelke, hogy lennél már magányos? - borzolta össze a hajam, mintha csak az egyik macskája lennék.
- Tudod, hogy értem - hunytam be a szemem egy pillanatra. - Olyat akarok, mint ami Kunnak és Dejunnak van. Szerelmet.
- És mit vársz tőlem, mit csináljak? Regisztráljak fel Tinderre a nevedben? - kérdezte Ten gúnyosan, amit nem igazán tudtam hova tenni.
- Nem, csak gondoltam lenne pár tanácsod - morogtam. - Vagy te csak a cicákhoz értesz?
- Nem, de az tény, hogy velük jóval egyszerűbb az élet - sóhajtott, és megsimogatta a mellé somfordáló Leon fejét. - Nem szívesen látnálak idegen srácok ágyában kalandozni, Yangyang.
- Akkor mit tanácsolsz, hol keressek? - néztem Ten szemébe tanácstalanul, ő pedig letolta a fejem az öléből és újra kiadta a vezényszót.
- Yangyang, hemperegj!

A helyzet abszurditásán nevetve gurultam egyet az ágyon, azonban amikor újra a hátamra kerültem, már egy fölöttem támaszkodó Ten zárta el a menekülés útját.
- Hova hova? - vigyorgott rám olyan zavarbaejtően, ahogy csak nagyon ritkán szokott, és miután látta, hogy eszemben sincs menekülni, lassan az arcomhoz hajolt. - Jó cica - suttogta egész közelről, hogy éreztem magamon a leheletét. Akkor hirtelen nem tudtam, hogy akarom-e azt a csókot, vagy sem, Ten azonban megelőzött a válasszal és gyengéden az ajkaimra tapadt. A kezdeti puhaság hamar átváltozott a vágyak okozta szenvedéllyé, én pedig igyekeztem a legjobb tudásom szerint visszacsókolni, miközben még mindig alig fogtam fel, hogy mi történik velünk. Hogy Ten és én? Korábban soha nem gondoltam így kettőnkre, most azonban minden olyan jónak látszott. Olyan jónak, és szinte tökéletesnek...

Miután Ten elhúzódott tőlem, behunyt szemmel mellém feküdt, mintha aludni készülne, én azonban igényeltem volna némi magyarázatot az előzőek után. Bökdösni kezdtem a karját, mint mindig amikor fel akartam hívni magamra a figyelmét, ő pedig lassan rám nézett és halványan elmosolyodott, mintha nem lenne példa nélküli, hogy az ágyán fekve csókolózunk.
- Nem lennék olyan figyelmes, mint Kun - szólalt meg halkan, én pedig izgatottan vártam, hogy mit akar mondani. - Sem olyan ragaszkodó, mint Dejun. De ha akár egyszer is meglátlak valaki mással...
- Féltékeny vagy? - nevettem el magam a komoly arcán, amit ezután ő sem tudott sokáig megtartani.
- Csak leszek. Ha nem az én fiúm leszel - húzta fel a szemöldökét, mire szerintem olyan vörös lett a fejem, mint még soha.
- A-azt akarod, hogy a tiéd legyek?
- Inkább az a kérdés, hogy te akarsz-e az enyém lenni - csókolt meg puhán Ten, én pedig semmi mást nem akartam jobban, mint ezt mégegyszer.
- Igen...
- Mi igen?
- Az igen, hogy mi ketten... együtt legyünk - suttogtam zavaromban, Ten ugyanis még mindig nagyon közel volt hozzám.
- Örülök, hogy egyetértünk - mosolyodott el, ezután pedig újból megcsókoltuk egymást, mint két szerelmes kiscica.