XOXO (Kisses and Hugs)

Légy az enyém - JenSung (NCT)

_jenonojam_ kétszer is majdnem Chenle-t írtam Jeno helyett... de remélem végül olyanra sikerült, amilyet szerettél volna❤️

- Szia Jisung - huppant le a kanapéra Jeno a fiú mellé.
- Szia hyung - nézett rá meglepetten a csapat legfiatalabbja. Jelenleg csak ők ketten tartózkodtak a dormban, mivel a többieknek mind más dolguk akadt, így Jeno ki akarta használni az alkalmat, hogy elmondjon a másiknak valamit, ami már régóta kikívánkozott belőle. Ez azonban nehezebbnek bizonyult, mint gondolta, mert már a témába sem tudott egyszerűen belekezdeni.
- Mit csinálsz? - kérdezte a telefonját nyomkodó maknaetól.
- Játszom - húzódott közelebb a barátjához Jisung, hogy ő is láthassa a képernyőt. Jeno egy darabig érdeklődve figyelte, ahogy a fiú karaktere profin lekaszabolja a ráküldött ellenséget, de az idő elteltével csak egyre feszültebb lett amiatt, amit el akart mondani.
- Basszus, mindig itt rontom el! - kiáltott fel bosszúsan Jisung, amikor elfogyott az összes élete, Jeno pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve kikapta a telefont a kezéből.
- Ne káromkodj - szólt rá, mire a fiatalabb bűnbánóan nézett rá.
- Bocsánat... azért játszhatok? - nyúlt a telefonja után, Jeno azonban lerakta azt a dohányzóasztalra, ahonnan Jisung nem érhette el, csak akkor, ha feláll a helyéről.
- Előbb szeretnék mondani valamit.
- Baj van, Jeno hyung? - kérdezte aggódva Jisung, ahogy megfogta az idősebb karját.
- Nem... nem olyan komoly a dolog... - motyogta lehajtott fejjel Jeno. Soha nem izgult még ennyire életében, és innentől nem tudta, hogyan mondhatná el Jisungnak amit akar úgy, hogy ne hangozzon kétségbeesettnek.

- Nekem úgy tűnik, hogy komoly - mondta óvatosan Jisung. - De nekem nyugodtan elmondhatod. Ha titkos, akkor nem is adom tovább senkinek.
- Ha elmondom, többé már nem lesz titkos - mosolyodott el kényszeredetten Jeno. Jisung a karja helyett már a kézfejét simogatta, hogy megnyugtassa őt, ez pedig elég erőt adott neki ahhoz, hogy végre bevallja a másiknak az egész eddig elnyomott érzéseit. - Emlékszel, amikor a többiek azon viccelődtek, hogy szerelmes vagyok beléd, mert mindent megengedek neked?
- Igen - felelt elgondolkodva Jisung. - De igazából csak azért vagy ilyen, mert én vagyok a legkisebb, és szeretsz engem babusgatni. Vagy nem így van, hyung?
- De, így van. Így volt... - Jeno képtelen volt többé Jisungra nézni. - Te voltál a legédesebb baba a világon. Aztán felnőttél, és...
- Azt akarod mondani, hogy már nem tartasz cukinak, Jeno hyung? Mert akkor lehetünk simán barátok is - mondta kuncogva a fiú, ami a másikat is mosolygásra késztette, hacsak egy rövid időre is.
- Nem, én igazából... egyre cukibbnak tartalak - szorította meg Jisung kezét az idősebb.
- Akkor meg mi a baj?
- Az, hogy... ezt nem tudom ennél jobban felvezetni - sóhajtott fáradtan Jeno, ahogy ismét a fiatalabbra emelte a tekintetét. - Jisung, nekem érzéseim vannak irántad... romantikus érzéseim - tette hozzá lassan, ahogy a fiú elképedt arcát figyelte. - Amikor rájöttem erre, megfogadtam, hogy soha nem mondom el neked, mert mi lesz, ha mindent elrontok vele köztünk, de... már nem tudok tovább így élni. Szóval... ha nagyon váratlanul ért, kérlek bocsáss meg érte.

Jisung vagy egy örökkévalóságig emésztette csendben a hallottakat, amíg Jeno a halálos ítéletére várva tördelte a kezét, az idegességtől egész testében remegve, ami csak akkor csillapodott valamennyire, amikor Jisung gyengéden összekulcsolta vele az ujjait.
- Jeno hyung, én... én azóta tisztellek és szeretlek téged, amióta csak ismerjük egymást. Te voltál az az ember, akihez tényleg bármivel fordulhattam, akiben a legjobban megbíztam, és megbízom, mert ez még mindig így van, de... de sosem gondoltam, hogy te meg én...
- Nyugodtan mondhatsz nemet, Jisung - sóhajtott Jeno szomorúan. - Megértem, ha nem... ha nem akarod, nem is beszélek veled...
- Nem hallottad, amit az előbb mondtam, hyung? A barátom vagy, nem tudnék nélküled élni - nyúlt az idősebb álla alá Jisung, amivel elérte, hogy felnézzen rá. - Ha az, hogy mi ketten együtt lennénk, azt jelentené, hogy végre te is megnyílnál előttem, és hagynád, hogy néha te legyél az kettőnk közül, aki vigasztalásra szorul, akkor most azonnal légy az enyém.
- Jisung, ez nem ilyen egyszerű...
- Miért, mi kell még? Lehet hogy nem voltam még feltűnően szerelmes, de érted bármit megtennék, Jeno hyung - mondta komolyan a fiú, mire a másiknak könnyes lett a szeme.
- Nem akarom, hogy szánalomból legyél velem. Vagy azért, mert kötelességednek érzed azután, hogy elmondtam neked ezt - takarta el az arcát, mire Jisung szorosan magához ölelte őt.
- Akkor mit szeretnél, miért legyek veled?
- Hát... azért mert engem választottál. Meg mert... úgy érzed, hogy mellettem van a helyed - szipogta Jeno a fiatalabb vállára hajtva a fejét.
- Te ezt érzed? - kérdezte tőle halkan Jisung.
- I-igen... szeretlek Jisung. Mindennél és mindenkinél jobban... szeretlek...

- Ha összejönnénk, te lennél az első csókom - szólalt meg Jisung egy idő után, miközben még mindig Jenot ölelte.
- Akkor inkább maradjunk barátok. Nincs nagy gyakorlatom csókolózásban - motyogta a fiú keserűen.
- Kivel csókolóztál eddig?
- Nanával. De aztán hamar rájöttünk, hogy amit érzünk egymás iránt, az szerelem helyett egy nagyon szoros barátság. Mondjuk ettől még ugyanúgy te voltál a babánk... de most azt akarom, hogy egyedül az én babám legyél.
- Én már nem vagyok baba. Felnőttem, ahogy te is mondtad, hyung - túrt bele Jisung az idősebb hajába, aki erre jólesően megborzongott. - A párod akarok lenni, aki ugyanúgy törődik veled, ahogy te velem.
- Miért akarsz az lenni?
- Mert... mert ezt szeretném.
- Ha nem tudnád, hogy szeretlek, akkor is ezt szeretnéd?
- Akkor lehet, hogy később jönnék rá, hogy ezt szeretném - mondta ki Jisung azt a választ, ami a legpontosabban lefedte az érzéseit, és ami Jenonak is pont tökéletes volt.
- Szóval... ha megcsókollak, és nem lesz olyan jó, te akkor is...?
- Szerinted? - tolta el magától a fiút Jisung, hogy az irányítást magához ragadva az ajkaira tapadjon. Jeno későn kapcsolt, és azután is csak félénken viszonozta a szerelme gyengéd csókját, ami messze túlszárnyalta minden elképzelését. Most, hogy a megfelelő emberrel történt meg, sokkal édesebb érzés volt számára csókolózni, és az alatt a rövidke idő alatt, amíg az ajkaik egybeforrtak, talán még jobban beleszeretett Jisungba, ha ez lehetséges volt egyáltalán.

- Szerintem nem csókolsz rosszul - suttogta mosolyogva Jisung, amint elhúzódott Jenotól. - De legközelebb lehetnél egy kicsit magabiztosabb.
- Mikor legyen ez a legközelebb? - kérdezte az idősebb a szerelme arcát csodálva.
- Lehetne mondjuk most rögtön - halkult el még jobban Jisung hangja, a következő pillanatban pedig Jeno is befogta a száját, így több szó egyelőre nem jöhetett ki rajta.
- Szeretlek Jisung. Nagyon nagyon szeretlek...
- Én is szeretlek Jeno hyung - hunyta be a szemét a fiú, ahogy a másik az övének döntötte a homlokát.
- Akkor légy az enyém, baba - suttogta Jeno, ez alkalommal pedig Jisung sem tiltakozott a megszólítás ellen.