XOXO (Kisses and Hugs)

Forever - MarkHyuck (NCT)

- Mark, bejöhetek? - kérdeztem miután bekopogtam.
- Gyere - adta meg az engedélyt a szerelmem, így beléptem a közös szobánkba, és leültem Mark mellé az ágyára, hogy aztán gyengéden a karjaimba vonjam őt. Sose mondja, de tudom, hogy neki is szüksége van néha egy kis babusgatásra, főleg egy ilyen fárasztó nap után, mint a mai, én pedig szívesen álltam rendelkezésére ebben bármikor, hiszen ez volt a világon a kedvenc tevékenységem. Markot ölelgetni, simogatni a hátát, átrendezni a haját, megpuszilni a homlokát és esetenként a száját is...
- Ügyes voltál ma a próbákon - mondtam neki halkan - még nálam is ügyesebb.
- Hyuckie - nevette el magát Mark, és közelebb bújt hozzám. - Hogy tudsz még ilyenkor is csak magadra gondolni?
- Miért, nem én vagyok a legszerencsésebb srác a világon? - kérdeztem. - Hiszen te vagy a párom.
- Nem, én vagyok a legszerencsésebb - ellenkezett Mark. - Mert engem szeret a nap.
- De még mennyire, hogy szeret téged - fordítottam magam felé az arcát, hogy megcsókolhassam őt, Mark pedig szívesen viszonozta ezt, így egy darabig nem szólalhatott meg egyikünk sem, azonban az a csók többet mondott minden szónál...

- Szeretlek Markie - döntöttem a homlokomat az övének. - Téged szeretlek a világon a legjobban. Ezt sose felejtsd el.
- Nem fogom - csókolt meg röviden Mark. - És te se felejtsd el, hogy én mennyire szeretlek. Mégha nem is mondom olyan gyakran, mint te.
- Markie... lennél a férjem? - csúszott ki a számon, amin az utóbbi hetekben gondolkoztam.
- Elvennél? - nézett rám csodálkozva a szerelmem.
- Szeretnélek - vezettem a szétálló hajába az ujjaim. - Veled szeretném leélni az életem.
- Szívesen hozzád megyek - mosolygott rám Mark, ami megmelengette a szívem. - Bár a vezetéknevünk már most is ugyanaz, szóval olyan, mintha már rég házasok lennénk.
- Tényleg - ez eddig eszembe sem jutott. - Tényleg olyan.
- De majd veszek neked gyűrűt - vont közelebb magához Mark. - Aranyat, mert az illik hozzád.
- Jó - időközben valahogy megfordult a helyzetünk, és én kerültem Mark ölébe. Szokásom szerint a vállára hajtottam a fejem, ő pedig lassan ringatni kezdett, mint egy kisbabát, ami nagyon otthonos érzés volt, és még jobban megerősített abban, hogy vele akarok élni. És nem csak most, hanem örökkön örökké...