XOXO (Kisses and Hugs)

A vámpírok nem csak vért szívnak - JaeYong 18+ (NCT)

- Hogy érzed magad? - kérdezte az ágyon pihenő férfitól Jaehyun.
- Jól. Már amennyire valaki tudja jól érezni magát egy vámpírtámadás után - mosolyodott el Taeyong fájdalmasan, ahogy a mozdulat következtében meghúzódott a nyakán sötétlő két kicsi pontból álló seb.
- Nyugi, még időben megtaláltalak. Nem esett nagyobb bajod az ijedtségnél.
- Hogy tudtad egész eddig eltitkolni, hogy vámpír vagy? - bukott ki Taeyongból a kérdés, Jaehyunnal ugyanis egy helyen dolgoztak, egy iroda két szomszédos asztalánál, de eddig semmi rendkívüli nem tűnt fel neki a férfival kapcsolatban, talán csak az elképesztően helyes arca és az öltöny alatt tökéletesen kidolgozott izmokat ígérő teste.
- Ti emberek néha azt sem veszitek észre, ami a szemetek előtt van - guggolt le az ágy mellé Jaehyun, hogy szemtől szembe kerülhessen Taeyonggal. - Mellesleg pedig muszáj rejtőzködnünk, mert annyi vámpírt vadásztatok le a történelem során, hogy máig azt hiszitek, kihaltunk. Ezért is kell minél hamarabb elkapnunk azt a szarházit, aki megharapott téged. Nem kockáztathatjuk meg, hogy kitudódjon a létezésünk.
- Akkor honnan szereztek vért? - kérdezte Taeyong, Jaehyun azonban csak mosolyogni tudott az ijedt arckifejezésén.
- Halhatatlanok vagyunk, a vér csak amolyan élvezeti értéket képvisel az életünkben, mint nektek a szex. Vagyis egy normális vámpír csak a hálószobában csinálja azzal az emberrel, akit kiválaszt magának - nyalta meg a szája szélét, mire Taeyong arcából kifutott a vér.

- Na, ne csináld ezt, így nem fogsz gyorsabban felépülni - simított a férfi arcára Jaehyun, az ujjai azonban jéghidegek voltak, így nem sokat segítettek Taeyong halálfélelmén. - Ha bántani akarnálak, már megtettem volna, amíg nem voltál magadnál.
- Akkor mit akarsz csinálni velem? - kérdezte halkan az ágyon fekvő, ahogy ráébredt, hogy bármit is akar Jaehyun, ő nem tud majd ellenkezni vele ebben a vámpírharapástól legyengült állapotban.
- Vigyázni rád, amíg Johnnyék elintézik azt a faszt, aki megsebezte a nyakad - jelentette ki a férfi vészjóslóan, ahogy megérintette a két alvadt vértől vörös pontot Taeyong nyakán. - Én akartam lenni az első...
- Johnny is vámpír, igaz? - próbálta meg elterelni a témát Taeyong, Jaehyun azonban továbbra is a nyakát fikszírozva válaszolt neki.
- Igen. Meg Taeil is az.
- A főnök?
- Ő. De vámpír körökben egyenrangúak vagyunk.
- És hány évesek vagytok úgy körülbelül?
- Ilyet nem illik kérdezni egy vámpírtól - nézett végre a férfi szemébe Jaehyun.
- Bocsánat, nem tudtam...
- Legyen elég annyi, hogy egy kicsivel idősebb vagyok nálad - zárta volna le a témát, Taeyong azonban még mindig kíváncsi volt.
- Nem furcsa neked, hogy valaki olyanra izgulsz, aki alig élt még hozzád képest?
- Felnőtt férfi vagy, Taeyong, testileg és szellemileg is érett, úgyhogy válaszolva a kérdésedre, nem. Nem vagyok vadállat.

- De én nem így értettem... - ült volna fel Taeyong, hogy kimagyarázza magát, Jaehyun azonban visszanyomta őt az ágyra, és pislogás nélkül nézett a szemébe, ezzel újra megijesztve őt.
- Mi lenne, ha most egy kicsit nem beszélnél? - mondta halkan, a szavai pedig egyáltalán nem hangzottak kérdésnek. Taeyong némán figyelte, ahogy Jaehyun még mindig a sebével foglalkozik, mintha azt vizsgálgatná, hogy milyen irányból lenne érdemes újra felszakítani a bőrét egy kis vér reményében, amikor pedig tényleg hozzányomta az ajkait, a férfinak egy pillanatra talán a szíve is megállt az ijedtségtől. A húsába hasító fájdalom helyett azonban csak egy puha csókot kapott, mintha egy ember puszilgatta volna a nyakát, ugyanis a kezeivel ellentétben Jaehyun szája egészen meleg volt, bár hogy miért, az csak pár perccel később derült ki Taeyong számára.
- Ha én haraptalak volna meg, már akkor begyógyult volna a helye, amikor először próbáltam - nyalta meg a férfi nyakát Jaehyun. - De így még mindig vérszagod van... Mellesleg a legfinomabb, amit valaha éreztem.
- Akkor ezért... néztél ki magadnak? - kérdezte félénken Taeyong, ahogy a vámpír felmászott fölé az ágyra, olyan pozícióba, mintha a magáévá akarná tenni őt.
- Gyakorlatilag igen. De még meg kellett felelj egy csomó követelménynek - folytatta, ahogy beszéd közben néha megcsókolta rajta a vámpírharapás helyét. - Megbízhatónak kell lenned, hogy a vámpírok létezése titokban maradjon. Külsőre és belsőre is vonzónak kell lenned, hogy szívesen kielégítselek egy-egy vérszívás után, és talán a legfontosabb, hogy te is vonzónak találj engem. Ezt volt a legnehezebb kideríteni, mert ránézésre simán elmennél heterónak, és mivel nem ismerhettél meg szinte egyáltalán, amíg nem tudtad, hogy mi vagyok, nem kérdezhettem rá csak úgy, hogy meleg vagy-e.