XOXO (Kisses and Hugs)

Süti - NoMin (NCT)

- Olyan izgatott vagyok! - tette le Jaemin a tálcáját Renjuné mellé a suli ebédlőjében. - Már csak két óra, és találkozom Jenoval!
- Tanulni mentek, nem randizni - forgatta a szemét a barátja, a fiú lelkesedését azonban nem tudta letörni.
- Az már majdnem randi... nézd, ott van! - mutatott egy távolabbi asztal irányába, ahol valóban ott ült az évfolyamtársa és nem is olyan titkos kiszemeltje, Jeno, az egyik haverja, Donghyuck társaságában. - Olyan helyes...
- Értem, de nem illik mutogatni - ütötte meg a kezét Renjun. - És tudod, hogy örülök neked, de lehetne, hogy nem róla beszélsz egész nap? Csak mert így még szembetűnőbb, hogy nekem nincs senkim.
- Adhatnál egy esélyt Hyucknak - siklott át Jaemin tekintete a teli szájjal nevető fiúra. - Úgy tudom, odavan érted.
- Még mindig nem bírom őt - harapott bele az ebédhez járó sütibe a barátja. - Lehet neked nem tűnik fel, de amikor összefutsz Jenoval a folyosón, nekem folyton előle kell menekülnöm, mert mindig elvékonyított hangon beszél hozzám, miközben próbál magához ölelni, mintha a kisállata lennék.
- Van, akinek ez bejön - vont vállat Jaemin, és szalvétába csomagolta a saját sütijét. - Szerinted Jeno örülni fog, ha neki adom ezt?
- Biztos. Fülig beléd van esve - mosolyodott el Renjun, mint aki tud valamit, a barátja pedig elvörösödve pillantott újra a kiszemeltje felé, aki mintha pont akkor kapta volna el róla a tekintetét.

- Menj már be, te szerencsétlen! - lökte meg Donghyuck Jenot, amikor még a következő csengőkor is a könyvtár előtt álldogáltak. - Ha még egy percet késel, azt fogja hinni, hogy felültetted.
- Jó, jó - szedte össze a bátorságát a fiú, és óvatosan belökte a hatalmas faajtót, Jaemint keresve a szemével a felé forduló arcok között. Miután nem találta őt, elindult a hátrébb elhelyezett asztalok felé, nagyon remélve, hogy nem ő lesz az, akit felültettek, de nem kellett aggódnia, mert a polcok mögött hamar meglátta azt a mosolyt, ami bearanyozta a napjait.
- Szia - köszönt neki Jaemin vidáman, és kihúzta neki a mellette lévő széket. - Már kezdtem félni, hogy nem jössz.
- Bocsi, hogy késtem - vette elő az irodalom tankönyvét Jeno. - Tovább tartott az utolsó órám, mint kellett volna.
- Jaj, utálom, amikor azt csinálják - könyökölt az asztalra a másik, és talán egy kicsit túl közel is hajolt a barátjához. - Köszi, hogy azért eljöttél.
- Szívesen - motyogta Jeno megilletődötten. - Pontosan miben kell segítség?
- Verselemzésben.

A két párhuzamos osztályt ugyanaz a tanár tanította irodalomból, így nagyjából ugyanott tartottak éppen, egy nagyobb dolgozat előtt.
- Hol akadsz el általában? - kérdezte Jeno a Jaemin füzetébe írtakat tanulmányozva, amik oda nem illő kis rajzocskákkal voltak kiegészítve. A legtöbbször növénymotívumok, illetve szívecskék jelentek meg a lapok szélén, vagy néha a szavak között, amikor a fiú már csak azt írta le a papírra, hogy nem érti, miről van szó, de Jeno túlságosan el volt foglalva a tényleges tananyaggal ahhoz, hogy észrevegye a szívek közepébe írt nevet. Vagy csak simán nem említette, hogy észrevette.
- Ott, hogy nem értem, mire gondolt a költő - sóhajtott Jaemin. - Hiába írok hosszú fogalmazást, ha nem arról sikerül, amit a tanár akar.
- Akkor keressünk egy verset, és próbáljuk meg értelmezni - lapozott bele a könyvbe Jeno, a másik pedig lazán a vállára hajtotta a fejét, természetesen csak azért, hogy jobban lássa a szöveget.

- Elolvastad? - kérdezte egy perc után Jeno.
- Aha - meredt a kiválasztott versre Jaemin. - Semmit nem értek belőle.
- Próbálj meg a metaforákból tájékozódni - tanácsolta a fiú.
- De olyan kevés van abból is! Csak rózsatövis meg sötétség...
- Vagyis... viszonzatlan szerelem.
- Nem halál? - kérdezte nevetve Jaemin. - Az ilyesmiknél mindig a halál a válasz.
- Az is lehet - értett egyet vele Jeno kelletlenül. - De szerintem inkább az fáj a költőnek, hogy a szerelme nem viszonozza az érzéseit.
- De itt azt írja, hogy hiányzik neki valaki, aki már nincs. Vagyis meghalt.
- Az utalhat arra is, hogy a személy, akit szeretett, annyira megváltozott, hogy már nem ismeri fel őt, és így meghalt a számára.
- Akkor van halál - mosolyodott el győztesen Jaemin.
- Igen, de ilyen esetekben érdemes leírnod, hogy többféleképpen is lehet értelmezni a verset. Azt minden tanár értékeli, akkor is, ha te mondjuk a halállal kezdesz, ő meg a szerelemmel - magyarázta Jeno. - Ezeken kívül még a belső vívódás is viszonylag gyakran előfordul, mint téma, szóval azt is érdemes megvizsgálnod, de itt a rózsa miatt én a szerelemről írnék a legtöbbet. Vannak olyan jelképek, amiknek mindenhol ugyanaz a jelentésük, és a rózsa az egyik ilyen, szóval... igen - jött zavarba Jeno a másik figyelő tekintetétől, aki úgy itta a szavait, mintha meglelte volna bennük az élet értelmét.

- Nem tudtam, hogy ennyire értesz ehhez - vallotta be mosolyogva Jaemin. - Csak azért kértelek meg, hogy tanuljunk együtt, hogy kettesben lehessek veled, de a végén még az átlagomat is feljavítom, ha így folytatod - nevetett, amit Jeno elképesztően aranyosnak talált.
- Akkor jól választottál.
- Nagyon - kulcsolta össze az ujjaikat a fiú, majd eszébe jutott valami, és lehajolt a táskájához. - Hoztam neked sütit.
- Komolyan? - csillant fel Jeno szeme, de amint meglátta a szalvétába csomagolt édességet, jóízűen elnevette magát.
- Mi olyan vicces? - kérdezte sértődötten Jaemin.
- Csak ez - tette az asztalra a saját sütijét a barátja, amivel hasonló szándékai voltak, mint neki. - Ugye nem azért hoztuk el mindketten, mert egyikünk se szereti?
- Nem, nyugi. Én mindent szeretek, ami édes - nézett Jeno szemébe Jaemin, és úgy lett a mosolya egyre szélesebb, ahogy a másik arca fokozatosan egyre vörösebb.
- Én is... - nyúlt az egyik sütiért a fiú, hogy megtörje a pillanatot, az első harapás után viszont olyan arcot vágott, mintha valami sokkoló hírt hallott volna az előbb. - Nem szabad enni a könyvtárban!
- Már azt hittem, nem finom, ne ijesztgess - kóstolt bele a sajátjába Jaemin. - Ha gyorsan eszünk, nem veszik észre.
- Irigylem, milyen nyugodtan tudsz szabályt szegni - jegyezte meg Jeno, és ha már megkezdte, hamar betömte a szájába az egész sütit, ami a másiknak nagyon tetszett.
- Cuki vagy - hajolt oda hozzá, és megpuszilta a kikerekedett arcát. - Kell ennél egyértelműbb jel, vagy most már abbahagyod az elmélkedést a viszonzatlan szerelemről, és leszel a pasim?

Jeno még azután sem tudott erre felelni, hogy lenyelte a szájában lévő falatot, ez pedig csúnyán betett Jaemin eddigi magabiztosságának.
- Sz-szóval nem...? É-én csak azt hittem, hogy... hogy esetleg tetsz... - dadogta szerencsétlenkedve, Jeno azonban nem hagyta őt túl sokáig kétségek között, és befogta a száját. Egy csókkal.
- Tetszel nekem, Jaemin - mondta halkan, miután pár másodperccel később elhúzódott tőle. - Már amióta először beszéltünk egymással, csak mivel az nem volt olyan régen, még nem ismerlek annyira, hogy tudjam, mi van az édes mosolyod mögött.
- Csak annyi, hogy beléd vagyok esve - nevetett fel megkönnyebbülten Jaemin, és odaadóan bújt a szerelme kitárt karjaiba. - Te vagy a legkedvesebb, a legcukibb, a leghelyesebb és még a legokosabb srác is egyben, nem csak itt, hanem az egész világon, és én... randizz velem, Jeno-yah. Nem kell rögtön a pasimnak lenned, csak gyere el velem randikra, aztán majd eldöntöd, hogy elég jó vagyok-e hozzád.
- Hogyne lennél jó hozzám? - szorított az ölelésen Jeno. - Imádok veled időt tölteni, szóval ne hidd azt, hogy nem vagy elég, rendben?
- Rendben - sóhajtott Jaemin, és úgy fordult, hogy a fiútól kapott sütit pont a szájához tudja emelni ölelkezés közben is.
- Ha megetted, kaphatsz mégegy csókot.
- Ne sürgess, ezt ki kell élvezni - szólt rá Jenora, aki kuncogva megpuszilta a homlokát.
- Azt hiszem, nem lesz velünk semmi baj - suttogta boldogan, ami csak tovább fokozódott, amikor Jaemin végre eltűntette az ajándékát, és puhán az övének nyomta az ajkait.