XOXO (Kisses and Hugs)

Wake up call (part 2) - Yuta X Lucas (NCT)

Yuta egy zacskó nasival a kezében kopogott be Lucas és Mark kollégiumi szobájának ajtaján. Nem igazán ismerte a keresett fiú ízlését, így próbált minél változatosabban vásárolni, hátha valamivel nyerhet tőle egy mosolyt, azonban ahogy egyre közeledett a találkozásuk pillanata, eddig soha nem tapasztalt mértékű izgatottság kerítette hatalmába őt, aminek nem tudott feltétlenül örülni.
- Már mondtam, hogy nem kell mindig kopognod, Mark... - hallatszott ki Lucas monoton hangja, amit Yuta úgy értelmezett, hogy akár ő is beléphet a szobába.
- Igazából... én vagyok az - mondta mosolyogva, miközben lassan becsukta maga mögött az ajtót.
- Te? - Lucas szinte ijedten nézett rá, ahogy letette maga mellé az ágyára a telefonját és az ahhoz csatlakoztatott fülhallgatót. - Miért?
- Hogyhogy miért? Látni akartam, hogy minden rendben van-e veled - bizonytalanodott el Yuta egy percre, de aztán hamar összeszedte magát. - Hoztam kaját. Nem tudtam, mit szeretsz, úgyhogy ami nem tetszik annyira, azt elajándékozhatod - emelte meg a zacskót, az ezzel járó koccanó hangok pedig egyértelművé tették, hogy a fiú kellő mennyiségű folyadékról is gondoskodott kettejüknek.
- Miért nem vagy a többiekkel? - kérdezte továbbra is gyanakvóan Lucas, amit Yuta nem igazán tudott mire vélni.
- Mert nem tudok úgy bulizni, hogy közben aggódom érted? - tárta szét nevetve a karját, mire a másik felhúzta a térdére a korábban félre rúgott takarót. - Ne csináld már, Lu, ennyire nem látsz szívesen?
- Nem. És ne hívj Lunak - fordult el tőle Lucas, ennél jobban pedig még semmi sem bántotta meg Yutát egész eddigi életében.
- Jó, akkor... akkor elmegyek, ha azt szeretnéd. De ezt itt hagyom - rakta le a csomagot a fiú éjjeliszekrényére. - Megeheted később is, ha most nem kívánod, de neked vettem, szóval a tiéd.

- Kösz - motyogta Lucas, továbbra is kerülve a szemkontaktust a látogatójával.
- Legalább annyit árulj el, hogy mi a bajod - sóhajtott Yuta idegesen. - Mid fáj?
- Az, hogy itt vagy. Elszívod előlem az értékes levegőt - válaszolt neki Lucas a köztük megszokott stílusban.
- És ezen kívül? Mi a panasza a kis betegnek? - ült le a fiú ágya szélére Yuta, mintha csak az ápolója lenne.
- Fáj a hajam - folytatta ő, az arcán pedig látszott, hogy mennyire igyekszik elrejteni egy kibújni készülő mosolyt. - Úgy érzem, visszafelé akar hajlani a könyököm. A kezemnek meg olyan fura tapintása van - nyújtotta Yuta felé a karját, aki segítőkészségében még egy puszit is nyomott a kézfejére, miután érzékien végigsimított mind az öt ujján.
- Úgy tűnik, a hiba nem itt van, kedvesem. Esetleg megengedi hogy a teste többi részét is megvizsgáljam? - kérdezte, ahogy éppen Lucas csillogó szemeiben gyönyörködött.
- Nem - törte le a lelkesedését a másik. - Nem akarok lefeküdni veled, Yuta. Azért is kértem, hogy menj el.

A fiú szavai egyből visszarángatták Yutát a néhány perccel ezelőttre, amikor még Jungwoo figyelmeztetése villogott a szeme előtt. Hát Lucas is ezt gondolja. Hogy ő csak azért látogatna meg valakit, akit kedvel, mert a testét akarja, és nem azért, mert őszintén aggódik érte, vagy mert kezd olyasmit érezni iránta, amire a korábbi srácainál még csak nem is gondolt... Lucas visszakozása azonban teljesen érthető volt, mert Yuta cselekedetei nem azt tükrözték, amit tenni szeretett volna, hanem amit tenni szokott, és ezen mindenképpen változtatnia kellett, ha át akarta festeni a róla kialakult képet a fiú fejében.
- Nem akarok elmenni, Lu - motyogta, ahogy átkarolta Lucas felhúzott térdeit. - Veled érzem a legjobban magam, akkor is, ha téged most valami bánt, és nem fogom kihasználni a helyzetet, mert azért jöttem, hogy gondoskodjak rólad.
- Azt hittem erre az alkalomra vártál, amióta csak megismertük egymást - nézett rá a fiú egy szomorú, de megkönnyebbült mosollyal az arcán.
- Ha a szex lenne a célom, már találtam volna rá alkalmat - rázta meg a fejét Yuta gondterhelten. - Kérdezz meg bárkit, sosem vártam még ennyit senkire. Azért, mert veled nem az a célom. Igazából nincs is célom. Csak veled akarok lenni - halkult el a hangja, Lucas pedig némi segítséggel ülésbe tornázta magát, és úgy folytatta az idősebb fiú kikérdezését.