XOXO (Kisses and Hugs)

A tizennyolcplusszos randi - TenYang 18+ (NCT/WayV)

Nem hiszem el, hogy lefeküdtem Tennel. Mármint tudom, hogy megtörtént, mert fájt a felkelés reggel, de soha nem gondoltam, hogy meg fog történni. Főleg nem úgy, hogy én leszek alul.

Persze Ten már régóta flörtöl velem, de azt hittem, csak szórakozásból teszi, ahogy a többiekkel is. Vagy másokkal is lefeküdt már, és én csak egy voltam a sok közül? Ezt simán el tudom képzelni, ugyanakkor bánt a gondolat, hogy neki csak egy éjszakára voltam jó, én meg többet érzek iránta a kelleténél. Miért kellett ez? Miért akarta, és én miért mentem bele? Ja persze, mert ittunk előtte, de akkor is, miért nem valaki mást dugott meg? Mondjuk Hendery-t, vagy... bánom is én, csak ne velem tette volna ezt! Miért... miért ébresztette fel az elnyomott érzéseimet iránta? Ten, miért nem maradhattunk barátok?

Folyton csak a tegnap este történtek járnak a fejemben. Ahogy Ten berángatott a szobájába, majd a falnak lökött és az ajkaimra tapadt. Durván csókolt, egy leheletnyi szünetet sem hagyva, és akkor már tudtam, hogy később se lesz sokkal gyengédebb velem, de nem bírtam ellökni őt magamtól. Ahhoz túl jó volt az egész. Egyre több ruhadarab került rólunk le a padlóra, és elém tárult Ten kidolgozott felsőteste, amit ugyan láttam már korábban, de sosem ilyen közelről, és eddig nem is lett volna értelmes okom megérinteni őt ott, ahol most nyugodtan megtehettem. Persze ő sem kímélt engem, tele lett a kulcscsontom szívásnyomokkal, amik akkor az élvezet hevében elképesztően jólestek, most viszont csak annak örülök, hogy nem a nyakamon vannak, mert így el tudom takarni őket. Talán Ten is ezért csinálta így, mert gondolt erre, vagy csak egyszerűen oda szerette volna, nem tudom. De nem is ez a fontos, hanem hogy mi történt utána. Utána...

Ten alatt feküdtem az ágyon. Már három ujját mozgatta bennem annak érdekében, hogy a férfiassága majd ne okozzon több fájdalmat nekem, én azonban úgy éreztem, hogy már az ujjaitól is el tudnék menni, ha hagyná, ugyanis ahogy a nyögéseim kezdték az egész szobát betölteni, ő úgy döntött, hogy eleget várt, és elhelyezkedett a két lábam között, hogy aztán mélyen a szemembe nézve hatoljon belém. A feszítő érzésre kényelmetlenül nyögtem fel, és nem bírtam Tenre nézni tovább, ő azonban maga felé fordította az arcomat, és tőle eddig nem tapasztalt lágysággal csókolt meg. Nem értettem. Még most sem értem, hogy honnan tudta pontosan, mit mikor csináljon. Mintha már régóta szeretkeztünk volna rendszeresen, pedig ez volt az első alkalom, és valószínűleg az utolsó is. Csak nem tudom, hogy ezek után hogy beszéljek Tennel. Hogy álljak elé,  amikor tegnap olyat tett velem, amit korábban még senki? Pontosan emlékszem rá, ahogy bennem mozgott, tempósan, de valahogy mégsem durván...

A konyha felé tartottam, amikor a folyosón pont az a személy jött velem szembe, akivel a legkevésbé sem akartam most találkozni.
- Yangyang - állított meg Ten a csuklómra fogva, majd mire kettőt pislogtam, ott találtam magam ismét a falnak nyomva, bezárva a thai félisten két karja közé. - Beszélnünk kell.
- Ne-nem akarok beszélni veled - nyögtem ki nagy nehezen, kerülve Ten engem vizslató tekintetét.
- Nem? Akkor valami mást akarsz csinálni? - nyúlt az állam alá, és egy pillanatig sem habozva tapadt az ajkaimra, mintha ez egy teljesen logikus lépés volna ebben a helyzetben.
- Nem! Nem akarok csókolózni veled! - löktem el magamtól őt a tegnap este óta először. - Nem akarok tőled semmit!
- Nem? Pedig nekem úgy tűnt, hogy élvezted, amikor tegnap lefeküdtünk - mondta, mire magam sem tudom, hogy miért, de könnyek gyűltek a szemembe.
- Nem... hagyj békén, Ten. Engedj el - elég szerencsétlen látványt nyújthattam, mert szó nélkül megtette, amit kértem, azonban ahogy menekültem volna vissza a szobámba, egyszercsak utánam kiáltott.
- Szeretnék randizni veled!
- Mi? - fordultam meg döbbenten, ő pedig zavartan elmosolyodott.
- Ezt akartam mondani. Szeretnék randizni veled, Yangyang, mert rájöttem, hogy nem csak testileg vonzódom hozzád. Persze azt is megértem, ha te nem érzel így, nem kell... maradhatunk barátok is, vagy szeretők, vagy...
- Tényleg nem csak egy éjszakára kellenék neked? - szakítottam félbe döbbenten a mondatát, mire ő megkönnyebbülten nevetve lépett oda hozzám.
- Persze hogy nem. Belőled sosem elég - csókolt meg gyengéden, amit most én is viszonoztam, azonban egy pillanatra muszáj volt elszakadnom tőle, hogy mondjak neki valamit.
- Belőled sem, Ten. Én...
- Fogd be édes, ez most nem a beszéd ideje - zárta be az ajkaink közti kis távolságot, hogy aztán a gyengédsége átadja a helyét a vadabb vágyainak, és hamarosan újra ott találtam magam Ten és a fal között, az előbbinek a nyakába kapaszkodva, miközben próbáltam féken tartani magam, hogy ne izguljak fel, mert azt ő tuti megérezte volna ilyen közelről.

- Fúj srácok, menjetek szobára! - ment el mellettünk azt hiszem Lucas, de ebben nem voltam teljesen biztos, mert miután hirtelen félbeszakadt a csókunk Tennel, ő rögtön a nyakamat kezdte el kényeztetni.
- Mit gondolsz erről, Yangyang? - súgta a fülembe, amibe beleborzongtam, de megpróbáltam nem elveszteni teljesen az eszem.
- Majd... este, jó?
- Nekem megfelel. Várlak a szobámban - húzódott el tőlem, majd elmosolyodott, mint aki pontosan tudja, mi vár ránk, és az előbb erre járó Lucas után sietett. Mintha én nem tudnám, hogy mi lesz este.

Egy randi. Egy erősen tizennyolcplusszos randi.