XOXO (Kisses and Hugs)

Lovesick Girls - ChaeLisa (Blackpink)

Park Chaeyoung, becenevén csak Rosé, sírva lépett ki a neonfényekben fürdő sugárútra. Elkínzott arcán megcsillantak a könnyei, ahogy elsuhant mellette egy-egy autó, túlméretezett babarózsaszín pulcsijának ujját pedig már nem akarta tovább koszolni a könnyekkel keveredő fekete szemceruzával. Rosé tökéletesen rózsaszín világa aznap este tört darabokra, pontosabban pár órával ezelőtt, amikor szakított vele a barátja, akiről azt hitte, örökké vele lesz majd. Elege volt mindenből, a fiúkból, a szerelemből, abból, hogy az egyetlen fekete holmija az exe bőrdzsekije lett volna, amit dühében kivágott az ablakon... Fehér fülhallgatójának zsinórja a felsője óriási zsebébe vezetett, ahol ugyancsak fehér telefonja ontotta magából a sebtében letöltött szakítós zenéket. Rosé kisöpörte arcából az ezüstösre szőkített haját, és elindult abba az irányba, amerre még sosem járt. Nem érdekelte, hova jut el, nem érdekelte ha elveszik a szöuli éjszakában, hogy hányan néznek rá ferde szemmel. Semmi nem érdekelte már, a következő dalt hangosan, teli torokból énekelni kezdte a nyílt utcán, később pedig ahogy egy hídra lépett, hirtelen futásnak eredt, és meg sem állt addig, amíg érezni nem kezdte a tüdejét. Akkor ismét kitört belőle a zokogás, összekuporodott egy lámpaoszlop tövében, és olyat csinált, amit még korábban sosem: fennhangon szidta káromkodva az exbarátját. Kiadott magából mindent, minden korábban elnyomott fájdalmát is, amiknek nem volt sok köze az exéhez, de mire végzett ezekkel, valahogy megnyugodott, és olyan lassan vette a levegőt, mint már évek óta nem. Végiggondolta a történteket. Sorra vette a szakítás lehetséges okait, és rájött, hogy a kapcsolata sokkal jobb is lehetett volna. De nem volt az, és ezt már nem tudja megváltoztatni. Ami elmúlt, elmúlt. A fájdalom is el fog múlni. Csak kérdés, hogy mikor.

Nem tudta, mióta ült ott, amikor két fekete szöges bakancsot látott meg maga előtt.
- Mit csinálsz ott a földön? - kérdezte a bakancsok gazdája, aki egy fekete frufrus lány volt, és mindenhol máshol is feketét viselt.
- Semmit - felelt félénken Rosé. A lány hangja nem volt ellenséges, de ő azért még tartott tőle egy kicsit, hiszen nem ismerték egymást.
- Ha semmit, akkor kelj fel - nyújtotta az álló a kezét, amit az ülő készségesen elfogadott, hamarosan pedig már szemtől szemben fürkészhette az idegen arcát, aki meglepően szép vonásokkal rendelkezett. - A nevem Lisa. Mi a tiéd?
- Chaeyoung. De hívj csak Rosénak - válaszolt a lány, és eszébe jutott, hogy ő nem nézhet ki olyan jól az elkenődött sminkje miatt, mint a másik.
- Még sosem láttalak erre - jegyezte meg Lisa.
- Mert még sosem jártam itt - mosolyodott el zavartan Rosé. - Te gyakran jársz ide ilyenkor éjjel?
- Ja. Nincs jobb dolgom - vont vállat a frufrus. - Meg ma a barátnőmmel is szakítottam, mert az a ribi megcsalt.
- Ó, sajnálom - szóval nem hetero. Ez a mindenkit egyformán szerető Roséban reményt keltett, mégha ezt egy kicsit szégyellte is. - Engem ma dobott a pasim.
- Igazán? Megverjem? - ajánlotta fel.
- Nem, köszi. Soha többé nem akarom látni.
- Helyes. Jó éjt - Lisa elindult a hídon visszafelé, Rosé pedig követte őt. Fogalma sem volt, hogy miért, de vonzotta a feketébe öltözött lány, és ha ránézett, egy pillanat alatt elfeledkezett az expasijáról. Meg akarta ismerni Lisát, és nem hagyhatta őt elmenni semmiképp sem.
- Figyelj... megadod a számod? Elmegyünk valahova ketten? Akár most, vagy...
- Nem tudom, észrevetted-e, de az éjszaka közepén nincs nyitva semmi - fordult meg egykedvűen a fekete lány. - A számomat meg nem adom meg minden jöttmentnek.
- De... ott az éjjel-nappali. Vehetünk gumicukrot - Rosé hallotta az elkeseredettséget a saját hangján, de nem engedhette el Lisát csak úgy.
- Gumicukrot? Te el vagy tévedve. Nem megyek veled sehova - fonta karba a kezét.
- De én nem csalnálak meg soha! - szakadt ki Roséból az utolsó érv, ami inkább hangzott könyörgésnek. - Kérlek Lisa... biztos van valami oka, hogy rám találtál. Adj nekem egy esélyt!
- Miért történik ez velem minden alkalommal? - Lisa feldúltan meredt Roséra, tetőtől talpig végigmérve őt. - Ma dobtam ki Jenniet a lakásból, erre belefutok a következő csajba, aki totálisan az esetem. Hogyan tudjátok ti így váltani egymást?
- Az eseted vagyok? - Rosénak ez a két szó ragadt meg egyedül. - Tényleg az eseted vagyok?
- Ja, de ha elszállsz magadtól, akkor buktad.
- Gyere el velem gumicukrot venni! - nézett Lisára kiskutyaszemekkel az ezüstös hajú. - Fizetek én, jó?
- Én fizetek - ragadta meg Rosé kezét frufrus. - Ha a barátnőm vagy, és gumicukrot akarsz, akkor én fizetek.
- Rendben - adta be a derekát Rosé, és hamarosan már egymás mellett sétált kézenfogva a két lány, akiknek egy napon törték össze a szívét. Egy kedves rózsaszín, és egy jólelkű fekete.