XOXO (Kisses and Hugs)

Nyuszi - DoTae (NCT)

- Ki az? Csak nem a húsvéti nyúl? - szólt ki Taeyong, miután kopogtak a szobája ajtaján.
- Haha, nagyon vicces - lépett be Doyoung, a másik azonban hátra se fordult hozzá, csak folytatta a pakolászást a bőröndjéből kifelé.
- Mit szeretnél?
- Gondoltam illene külön is elbúcsúznom, ha már pont váltjuk egymást - mondta a nyuszinak becézett fiú. - Kora reggel utazom haza, és téged ismerve, nem fogsz felkelni csak azért, hogy kikísérj az ajtóig.
- Igen, az elég valószínű - nevette el magát Taeyong, és visszarakta a fiókba a feleslegesnek bizonyult zoknikat. - Csak négy napra mész el, igaz?
- Igen, de ettől még örülnék, ha legalább egy percet rám fordítanál az értékes idődből - jelentette ki sértődötten Doyoung, a barátja pedig végre hajlandó volt ránézni.
- Mi a baj, Do? Nem szoktál ilyen ingerlékeny lenni - lépett közelebb hozzá aggódó tekintettel, mire ő szégyenkezve lesütötte a szemét.
- Bocs, én csak... szerettem volna, ha egy kicsivel több, mint nyolc óra választja el az utazásainkat egymástól - motyogta.
- Hiányoztam? - kérdezte mosolyogva Taeyong, és gyengéden a karjaiba vonta a barátját, miután az arckifejezése magától is lemásolta az övét.
- Jobban, mint be merném vallani.
- Már be is vallottad - nevetett a fiú, ahogy lassan elhúzódott tőle. - Vagy van még más is?
- Lenne - halványult el Doyoung mosolya, amit Taeyong először nem nagyon értett.
- Akkor mondd. Velem minden titok biztonságban van - nézett komolyan a barátja szemébe, ő azonban ettől csak egyre jobban zavarba jött.
- Ez... nem olyan dolog, amit csak úgy el lehet mondani.
- Miért?
- Mert... inkább mutatnám. Ha lehet - suttogta Taeyong arcára simítva, aki innen már tudta, mi következik, mégis meglepte Doyoung óvatos csókja.

Behunyt szemmel viszonozta az ő egyetlen nyuszija közeledését, aki titokban talán mindig is többet jelentett neki egyszerű barátnál, a csók azonban még azelőtt megszakadt, hogy igazán élvezni tudták volna annak hihetetlen puhaságát.
- Bocsáss meg - lehelte maguk közé Doyoung, és már éppen hátra akart lépni, amikor Taeyong szorosan magához ölelte őt. Ő sem tudta szavakkal kifejezni, hogy pontosan mit érez, és tisztában volt vele, hogy köztük publikusan sosem lehetne semmi, mégis fontosnak érezte mindezt valahogy átadni annak a fiúnak, aki az előbb tett pontot a barátságuk végére azzal, hogy megcsókolta őt.
- Ne kérj bocsánatot - kérte halkan, és ide-oda ringatózva élvezte Doyoung karjainak védelmét.
- Yong... - mondta ki sóhajtva a szerelme nevét a másik. Valahol megkönnyebbült, amiért Taeyong viszonozza az érzéseit, ugyanakkor nem szabadult a gondolattól, hogy ezzel akaratlanul is fájdalmat fog okozni mindkettejüknek.

- Előmelegítenéd az ágyam, ha megkérlek? - szólalt meg váratlanul az őt ölelő fiú.
- Furábban nem is kérhetted volna, hogy aludjak itt - nevetett fel Doyoung, vagyis a másik elérte a célját, és sikerült kirángatnia őt a fejéből.
- Nem jutott jobb az eszembe - húzódott el tőle, hogy befejezhesse a pakolást. - Ja, és állítsd tíz perccel korábbra az ébresztőt, mert reggel legalább addig foglak kérlelni, hogy maradj velem.
- Mi történt a „csak négy nap”-pal?
- Eddig nem tudtam, hogy a páromat kell nélkülöznöm addig - védekezett Taeyong, a szavai pedig példátlan melegséget okoztak Doyoung szívében.
- Szeretlek - mondta az ágy szélére ülve, mire a másik egy pillanatra megállt a mozgásban.
- Én is szeretlek, Do - fordult felé mosolyogva, és még a füle is vörösebb lett egy kicsivel.
- Mikor leszel kész?
- Igazából nem fontos most helyre raknom mindent - vont vállat Taeyong, és leheveredett Doyoung mellé. - Gyere, hadd ölelgesselek, amíg el nem alszol.
- Álmodom... - fúrta a párja mellkasába a fejét a fiú.
- Ha álmodnál, már rég világgá kiáltottad volna, hogy szeretjük egymást - motyogta Taeyong, és megpuszilta a másik feje búbját.
- Egyszer még meg fogom tenni - fogadkozott Doyoung. - Büszke leszek rád, Yong.
- Én is rád, nyuszi - mosolyodott el a barátja, aki annál már sokkal több lehetett, ez pedig a világ legboldogabb emberévé tette őt ebben a pillanatban.