XOXO (Kisses and Hugs)

Hugs & kisses - NoMin (NCT)

- Jeno...
- Igen, baba? - suttogta a fiú a mellkasán pihenő Jaeminnek.
- Nem vagyok a babád - morgott az előbbi.
- Nehéz nem babának nézni téged ebben a pozícióban - mosolyodott el Jeno, és gyengéden megsimogatta a babája arcát.
- Te is tudod, hogy te vagy a bújósabb kettőnk közül. Ez most csak kivétel - mondta halkan Jaemin.
- És mi a baj?
- Az hogy... mik vagyunk mi egymásnak tulajdonképpen? - tette fel a nagy kérdést a fiú.
- Hogyhogy mik vagyunk? Egy hete végre randira hívtalak és igent mondtál. A szerelmem vagy, Nana... én nem az vagyok neked? - kérdezte csalódottan Jeno.
- De. De, csak... alig változott valami, amióta együtt vagyunk. Mintha még mindig csak barátok lennénk.
- És mit szeretnél, mi változzon?
- Nem tudom - sóhajtott Jaemin, és még ragaszkodóbban bújt Jeno karjaiba. - Mit szoktak csinálni a szerelmesek?
- Leginkább egymással időt tölteni. Menni ide-oda, vagy csak otthon ölelkezni, meg igazából bármit csinálhatnak, amivel ki tudják fejezni az érzéseiket.
- De mi ezeket már barátként is csináltuk - panaszolta a fiú. - És nem tudom, mivel fejezhetném ki azt, hogy már jobban szeretlek annál.

- Nekem nem kell ennél több - vallotta be Jeno, miközben Nana hajtincseit forgatta az ujjai között. - Amikor még csak barátok voltunk, sose tudtam, hogy azért ölelsz meg, mert jólesik, vagy azért, mert többet akarsz. De most már tudom, hogy minden szavad és minden érintésed mögött ott vannak az érzéseid irántam, és ez a tudat mindennél jobban boldoggá tesz. Tudom, hogy őszinte vagy velem. És én is az vagyok veled, babám.
- De kell lennie valami többnek - folytatta Jaemin az elégedetlenkedést. - Szeress úgy, hogy az mindenkinek egyértelmű legyen.
- Szeretnéd, hogy megcsókoljalak? - kérdezte mosolyogva Jeno.
- Csak ha te is - visszakozott gyorsan a fiú, a másiknak pedig nem maradt több kérdése. Lassan eltolta magától Jaemint, aki így pirulva nézett le rá, majd gyengéden megpuszilta a szája szélét, hogy felbátorítsa őt a következőkre, amikre nem is kellett sokat várni. Jeno behunyt szemmel viszonozta a szerelme édes csókját, ami mindkettejük szívét felgyorsította, ezután pedig inkább nem is számolta, hányszor értek újra egymáshoz az ajkaik, mert csak az számított, hogy Jaemin is szeretve érezze magát, legalább annyira, mint ő.
- Tetszett? - kérdezte egy kicsivel később, amikor visszaváltottak ölelkezésre.
- Jobban, mint ahogy elképzeltem - suttogta zavartan a fiú.
- Nekem is - biztosította őt Jeno, hogy ne féljen megismételni a történteket. - Szeretlek, ezt ne felejtsd el soha.
- Nem fogom - ígérte Jaemin, és megpuszilta a szerelme arcát, aki bármit megadott volna azért, hogy ez a pillanat örökké tartson.