XOXO (Kisses and Hugs)

A hét napjai (part 2) - NoRenMin (NCT)

- Szia Jeno! Szeretnék ma bemutatni neked valakit. Találkozzunk órák után a suli előtt, jó?
- Renjun! Van egy ismerősöm, akit szerintem te is kedvelnél. Gyere velem, muszáj megismerned őt!

Nem tudom, honnan lett hirtelen bátorságom mindezt összehozni. Talán onnan, hogy nem arra figyeltem, hogyan néznek rám, hanem hogy hogyan néznének egymásra. Aztán ha mégsem passzolnak össze, akkor sincs semmi. Legalább megpróbáltam.

- Ugye, hogy helyes...
- Kicsoda?
- Hát Jeno! Nektek nincs együtt órátok, de most már tudod, hogy érzek én.

- Na, szerinted is cuki Renjun?
- Aha. De ennyiből még nem tudom, hogy kedvelem-e őt.
- Akkor hívd el ma egy randira! Vagy holnap. Vagy valamikor a héten.
- Ne sürgess, Jaemin-ah. Majd találkozom vele, de miért akarod annyira?

Nem válaszoltam egyiküknek sem arra a kérdésére, hogy miért akarom őket összehozni. Nem mondhattam el, hogy mindketten tetszenek nekem! Pont ezért lenne jó, ha együtt lennének, mert úgy nem kellene többé választanom közülük. Ha egyiküket sem választom, mégis boldoggá teszem őket, az engem is végtelenül boldoggá tenne.

- Jeno, szerinted miért akarja Jaemin annyira, hogy összejöjjünk?
- Nem tudom. Ha nem mondja, nem vettelek volna észre talán soha, és te is ugyanígy vagy ezzel, szóval nem azért, mert titokban már eddig is kedveltük volna egymást.
- De akkor miért?
- Megsértődsz, ha azt mondom, hogy engem nem érdekel? Még senki sem tetszett annyira, mint te, Renjun... lennél a barátom?

Végre! Végre összejöttek! Egymás kezét fogva sétálnak a suli folyosóin, nekem meg majd felrobban a szívem az örömtől, ha rájuk nézek. Mégis olyan, mintha hiányozna valami. Most kit nézzek órákon? Kiről álmodozzak, amikor nincs mit csinálnom? Jeno és Renjun most már tudnak egymásról, én azonban nem fantáziálhatok róluk. Az milyen fura lenne már...