Repülni és zuhanni (✓)

62.

-Digo! Minden oké, haver?- lép be Szabi a raktárba a pizzériában. Hátra küldött, hogy hozzak még néhány hozzá valót, de a tekintete azt súgja, hogy sokkal inkább azt akarta, hogy beszélni tudjunk anélkül, hogy bárki hallaná.

-Ja, minden. Miért?- nézek rá értetlenül. Úgy tűnik mintha a legjobb haverom tényleg aggódna értem, amit nem tudok mire vélni. nagyon sok mindent tud rólam, de még sosem láttam rajta ezt az arckifejezést. Mindig csak rám hagyta a dolgokat. Bunyóztam valakivel? Az volt az első kérdése, a másik többet kapott e, mint én. Leittam magam egy bárban? Rögtön azzal jött, hogy legalább felszedtem e valami dögös csajt. Azonban most egyáltalán nem ilyen.

-Mielőtt hátra küldtelek bejött két pasas. Téged kerestek. Megkérdeztem miért. Erre ők csak annyit mondtak, hogy sürgős. Bajban vagy?- kérdezi Szabi. A szeméből teljes együttérzés sugárzik. Nagyon jól tudja mivel üzletelek, így nyilván azt is tudja, hogy ez egy veszélyes biznisz.

-Elküldted őket?

-Nem, de megtehetem- válaszolja.- Bár nem hinném, hogy messzire mennének. 

-Nem, tényleg nem- bólogatok. Nem tágítanak, ők nem olyan alakok, pontosabban, nem egy olyan embernek dolgoznak, aki hagyná, hogy annyiban hagyják a dolgot. Jól tudom miért vannak itt. Pénzt akarnak. Nagyon sokat.- Kösz, hogy szóltál. Jó barát vagy- veregetem meg Szabi vállát, majd még mielőtt bármit is szólhatnak keresztül vágok a konyhán és kimegyek a felszolgáló térbe, ahol az a bizonyos két alak ott vár engem.

-Add a pénzt, Diego. El vagy maradva- mondja az egyik. Ha jól tudom Gregorionak hívják. Már azelőtt ebben az országban űzte apám bizniszét, hogy én ide költöztem volna, és azóta is hűségesen szolgálja őt. Kíváncsi lennék, őt mivel tartja apám sakkban. Ennyi éven át senki sem űzné ezt a mocskos bizniszt önszántából.

-Srácok, mi lenne, ha ezt kint beszélnénk meg?- bökök az ajtóra és azzal a lendülettel távozok is az épületből. Nem akarok balhét. Főleg nem itt. 

-Állj meg Manuel!- kiált rám a másik, amitől rettentően ideges leszek. Nem mintha nem ezt csinálta volna eddig minden egyes alkalommal, amikor látott. A legelső találkozásunkkor megmondtam mind a kettőjüknek, hogy ne merjék ezt a nevet használni, de ez a kis mitugrálsz azóta is így szólít. Már rég be kellett volna vernem neki egyet. Alacsony, vékony, egy ütéssel leteríteném, viszont ha megtenném Gregorio biztosan rám vetődne, márpedig ő vagy kétszer olyan nagy darab, mint én. Hiába vagyok bokszoló, valószínűleg esélyem sem lenne ellene, így inkább elviselem ezeket a megszólalásokat.

-Add a pénzt- ismétli Gregorio. Hiába akarnék egy pár sarokkal odébb menni, nagyon úgy tűnik, hogy itt kell lebonyolítanunk az ügyet egyenesen a pizzázó és nem mellesleg a cukrászda előtt, ahol Bori is dolgozik. Ó Istenem, add, hogy ne lássa ezt.

-Az a helyzet skacok, hogy nincs pénzem.

-Mi az hogy nincs?- néznek rám mind a ketten teljes meglepettséggel az arcukon.- Nem adtál el?

-De adtam. Csakhogy megloptak, így most se árum, se annyi bevételem nincsen, hogy nektek tejelni tudjak.

-Ne nézz hülyének minket!- kiált fel a vékonyka, amivel pontosan azt a reakciót produkálja, amire számítottam. Nem hisznek nekem. És nem fogja érdekelni őket semmi, amit mondok. Engem sem hatottak meg soha a kifogások. Ilyen az a biznisz. Itt perkálni kell, vagy ez ember nagyon pórul jár. Csakhogy most nem én hajtom be a tartozást, hanem rajtam kérik számon a kifizetendő összeget. 

-Nem kamuzok. Sajnálom, de nincs pénzem, és nem is lesz. Kiszállok- mondom. Basszus, mennyire jó érzés kimondani ezeket a szavakat. El sem hiszem. Még közel sem vagyok szabad, mégis úgy érzem nagy teher esett le rólam. Végre kimondtam.- Kiszállok.

-Nem teheted ezt, jól tudod- nevet fel Gregorio. Igaza van. Ott a húgom, akit ezzel óriási veszélybe sodrok, de nem tudom ezt tovább csinálni. Új életet akarok, egy jobb életet. Végre esélyt látok arra, hogy változtassak a dolgokon. Nem akarom elszúrni ezt. Nem tehetem, mert úgy érzem végre van értelme az életemnek. Bassza meg, és én sosem hittem az ilyesfajta szarokban, de határozottan úgy érzem, hogy ez a lány, akibe menthetetlenül beleszerettem, az oka annak, hogy létezem. Találkoznunk kellett, hogy mindketten rádöbbenjünk arra kik vagyunk, és mit is akarunk, és legfőképpen azért, hogy egymás mellett valaki még jobb legyen belőlünk. 

-Nem, nem tehetem, de megteszem.

-Ostoba vagy, ha azt hiszed ezzel vége- szólal meg a vézna.- Innen csak akkor szállhatsz ki, ha meghaltál.

-Majd meglátjuk- vágok vissza. Hinni akarok benne, hogy nincs igazuk. Annak ellenére, hogy ez a mondat már jó párszor elhagyta az én számat is, nagyon remélem, hogy tévednek, és hogy én is tévedtem, akárhányszor ezt állítottam. Kell, hogy legyen más kiút. Én beleszülettem ebbe, még csak nem volt választásom. Valahogy biztosan be lehet fejezni ezt a bizniszt. -Nézzétek, én csak egy normális életet akarok.

-Ja, mi meg a pénzt- lép közelebb Gregorio, majd a bal ökle hirtelen az arcomnak csapódik. Úgy érzem, mintha egyenesen az élettől kaptam volna ezt az ütést. Nagyon váratlanul ért, de csupán egy pillanat kell, hogy összeszedjem magam és én is támadjak. Azt sem látom kit ütök, vagy hol, csak megyek előre.

-Kiszállok, értetted? Kiszállok!- ordítom, majd hirtelen azon kapom magam, hogy a földön fekszem, és ahelyett, hogy én ütnék valakit, éppen engem vernek el. A vékony gyerek rántott le a földre, Gregorio meg kapott az alkalmon, és fölém kerekedett. Fáj a fejem, a bordám. Fáj mindenem. -Ennyit tudsz?- ordítom, mire még több ütés ér.

-Tünés innen!- hallom a távolból.- Vagy hívom a zsarukat!- mondja Szabi, és mintha egyre közelebb érne, amint a másik két pasas sietve távolodik.

-Úristen, jól van?- hallom meg azt a gyönyörű női hangot, ami minden egyes alakalommal megdobogtatja a szívemet, amikor csak hallom. Bori! Istenem ő nem lehet itt. Most nem tudom megvédeni baja esik.

-Bori, menj innen- akarom mondani, de mintha nem a szavak nem hagynák el a számat.

-Kórházba kellene vinni- hívj egy mentőt!- kiabálja idegesen. 

-Jól van, jól van!- válaszolja Szabi.- Csinálom már.

-Jól vagyok- akarom mondani, de talán csak ismét gondolom, mert válasz nem érkezik rá. Pedig Borinak tudnia kell, el kell mondanom neki, hogy nincs semmi baj, minden rendben lesz.