Repülni és zuhanni (✓)

74.

Nem mondtam el neki. A picsába is! Annyira boldog volt. De legalább nem hazudtam teljesen. Tényleg az apám hívott, és már az is hihetetlen, hogy ezt el tudtam mondani neki. Nem akartam, hogy tudja. Nem akarom, hogy tudjon a a valódi okáról, amiért apám telefonált. Már nagyon rég óta nem beszéltünk, most mégis felhívott az a mocsok. Még csak azzal sem törődött, hogy titokban tegye, hiszen a saját mobilomon hívott, nem pedig azon az eldobható szaron, amit tőle kaptam. Legalább biztos lehetek benne, hogy az üzenetem célba ért. Csakhogy ellentétben azzal, amit Borinak mondtam, azért akart velem beszélni apám, hogy közölje nem mond le rólam az üzletében. Egy árva szóval sem fenyegetett meg, de tudom, hogy nem vagyok biztonságban, sem senki más a szeretteim közül. Mégis hogyan mondtam volna el ezt Borinak, amikor annyira boldog volt. Itt a nyár, végre szünet van, és annyi de annyi közös tervünk van... Majd megoldom valahogy. Nem tudom hogyan. A legjobb viszont az lesz, ha addig is rajta tartom a szememet Borin és édesanyámon is. Mindent meg fogok tenni azért, hogy ők biztonságban legyenek.

Én: Mikor végzel ma?

Bori: Egy óra múlva. Miért? 

Bori sms-e szinte azonnal jön. Talán ő is annyit gondol rám, mint én ő rá? Ki tudja, de az biztos, hogy épp a telefontját nézte, amikor írtam neki, máskülönben nem lett volna ilyen gyors az üzenete.

Én: Haza kísérlek. Mit szólsz?

Bori: Csak nem hiányzom?

Istenem. Megőrjít ez a lány. Rengeteget változott, amióta együtt vagyunk. Mostanság kimondottan szeret kekeckedni velem. 

Én: Mintha nem tudnád.

Hiányzik. Persze, hogy hiányzik, de még annál is jobban aggódom érte, persze, ezt neki nem kell tudnia. A lényeg, hogy ezentúl minden nap haza kísérem majd, hogy vigyázni tudjak rá. Biztos vagyok benne, hogy ő sem bánja majd. Legalábbis remélem.

Bori: Akkor jó, mert én is nagyon szeretnélek már látni.

Én: Sietek, de szerintem egy kicsit később érek oda. Megvársz majd?

Bori: Megoldható ;)

Hihetetlen ez az egész. A hétvégi sütkérezés Bori családjával nem is sikerült olyan rosszul. Nem mondom, hogy beilleszkedtem abba a környezetbe, de talán most már kaptam egy esélyt. Komolyan meg akarok változni és ezt talán már mindenki látja. Az egyetlen dolog ami még hátra van az az, hogy lezárjam ezt a dolgot apámmal. Vége kell, hogy legyen. Talán a napokban küldök neki egy újabb üzenetet. 

-Szabi, végeztél? Zárhatunk?- kérdezem nem sokkal később a barátomat, akivel együtt vittük ma a pizzériát.

-Aha, elszámoltam!- kiabálja a pénztárgép mellől, mire én is gyorsan a helyére rakok mindent. Nem akarom, hogy Borinak sokat kelljen várnia rám.- Akkor jössz?

-Persze- válaszolom és együtt lépünk ki az épület ajtaján. Gyorsan körbe is pillantok, de Borit még nem látom sehol. Lehet, hogy ma később zárnak.

-Haver, akkor holnap.

-Holnap- köszönök el Szabitól, majd a cukrászdához megyek, azonban amikor az ajtó elé állok, látom, hogy az egész helyiség üres. A villany lekapcsolva, senki sehol. Ezt nem értem. Rögtön a telefonom után nyúlok és Bori számát. Vajon hol lehet?

-Szervusz Diego- szólal meg egy negédes férfi hang a vonal túlsó végén. Az apám hangja.

-Miért van nálad Bori telefonja.

-Ajj jajj, hát nem is örülsz nekem? Olyan ritkán beszélünk...

-Hagyd ezt abba- szakítom félbe. Ez egyszerűen nem lehet. Nem lehet, hogy pontosan az történt, amitől a legjobban féltem.

-A lány nálam van fiam.

-Egy újjal se merj hozzá érni.

-Ugyan már- nevet fel apám keserűen.- Ennél azért jobban kellene ismerned. Én sosem bántanám... azonban az embereim nevében már nem nyilatkozhatok.

-Nem teheted ezt- vágom rá, pedig pontosan tudom, hogy az a szemét bármire képes, és ez nagyon is rá vallana. Még csak a kezét sem piszkolja be. Kiadja a parancsot, és majd valaki más elvégzi helyette a piszkos munkát, aminek jelen esetben Bori a célpontja.

-Akkor állíts meg! 

-Hol vagy?- sóhajtok fel. Gondoltam, hogy ez lesz, pedig semmi kedvem hozzá, hogy találkozzak vele. Viszont nincs más választásom. Bori miatt oda kell mennem. A fenébe is! Neki nem kellett volna belekeverednie ebbe az ügybe. Amióta közelebb kerültünk egymáshoz, pont ezt akartam elkerülni, erre tessék, itt vagyunk: Bori élete veszélyben van miattam. Talán igaza volt a szüleinek, amikor azt mondták neki, hogy nélkülem egy jobb élet vár rá. Nem tudom, hogy tényleg jobb lett volna, de minden bizonnyal biztonságosabb.

-Elküldök neked egy címet üzenetben. Ha épségben akarod viszontlátni a barátnődet, akkor azt ajánlom, hogy siess.

-Gyalog vagyok- sziszegem.- Bárhol is vagy, szükségem van egy kis időre.

-Szedd a lábad, fiam. Ketyeg az óra- mondja és lecsapja a telefont. Egy pillanat múlva már meg is kapom az üzenetet a tartózkodási helyükről. Egy elhagyatott gyárépületbe vitte apám Borit. A gettó mélyén tökéletes hely ahhoz, hogy bűncselekményt kövessen el és senki ne tudjon róla.