Repülni és zuhanni (✓)

10.

-Olyan érzés, mintha még mindig másnapos lennék- panaszkodik Anna.- Egyszerűen szétmegy a fejem.
-Legközelebb majd jobban vigyázol rá, hogy mennyit iszol- mondom neki, mire ő elneveti magát annak ellenére, hogy teljesen komolyan gondoltam. Anna a legnagyobb partyarc, akit ismerek, és néha nagyon féltem őt.
-Nem, nem hinném- mondja, majd az arcán feltűnik a vörös minden árnyalata, amiből rögtön leveszem, hogy valamit titkol előlem. Persze már nem sokáig.
-Anna! Mit nem mondtál el?- fordulok felé egy csíntalan mosollyal, hiszen úgyis tudom, hogy el fogja mondani. Anna egyszerűen nem tud titkot tartani, főleg, ha valami fontos dologról van szó, és abból ítélve, ahogy az arca kipirult, egészen biztos vagyok benne, hogy ez nagyon fontos.
-Én? Ugyan, semmiség- babrál a a kezeivel, ahelyett, hogy rám nézne.
-Anna!
-Jó, jó, de nem mondhatod el senkinek- adja meg magát.-Megígéred?
-Igen- válaszolom. 
Mély levegőt vesz. Istenem csak mondja már! Miről maradtam le?
-Együtt voltam Arnolddal- motyogja, mire nekem teljesen leesik az állam.
-Úgy?
-Úgy- erősíti meg, amit gondoltam. Érzem hogy megint tátva marad a szám, de egyáltalán nem érdekel, mennyire feltűnően bámulom most őt. 
-Te jó ég! Mi történt aznap? Mesélj!- nyögöm ki végül, mert megöl a kíváncsiság, hogy tudjam.
-Hát...- mondja, majd belemerül gondolataiba.- Rengeteg a képszakadás, de azért elmondom, ami megvan- kezdi, mire én bólintok, hogy folytathatja.- Szóval tudom, hogy amikor megérkeztünk és te eltűntél észrevettem őt a tömegben. Két csajjal táncolt és nagyon rá voltak akaszkodva, én meg rettentően féltékeny lettem, szóval úgy döntöttem szerzek valami piát, hogy felviduljak- egy pillanatra elhallgat, majd keserűen felnevet.- Volt ott egy végzős srác, asszem Gábornak hívták, és nagyon leitatott, amikor elmeséltem neki, miért olyan szar a kedvem. Nem tudom minek hallgatott meg egyáltalán, semmi értelme nem volt, mert rengeteget panaszkodtam, tudod milyen vagyok- néz rám. Persze, hogy tudom. Annának van, hogy be sem áll a szája, és ami a szívén az a száján. Szívesen megnéztem volna, ahogy kiönti a lelkét egy vadidegennek.- Szóval miután elmagyaráztam neki, mennyire szeretnék annak a két ribancnak a helyében lenni, akkor felajánlotta, hogy segít nekem.

-Segít?- vágok közbe.- Mégis hogyan?

-Segít, hogy féltékennyé tegyem- vigyorodik el. A szemei szinte szikrákat szórnak az elégedettségtől, és őszinte boldogság jelenik meg az arcán.- Bevitt a táncolók közé, és felrángatott egy asztalra. Egy kibaszott asztalra!- ismétli meg.- És úgy táncolt velem, mint még senki. Bori, az a srác tudott valamit!

-Képzelem- mondom fintorogva, ahogy elképzelem az egymásnak feszülő testüket.

-Jajj, ne nézz így!- csap a karomra Anna.- Még csak meg sem csókolt. Nem is próbálta.

-Huh hát, akkor tényleg nagyon fura egy srác... asszem.

-Igen- ismeri be.- Még az is eszembe jutott, hogy meleg. Most, hogy belegondolok rózsaszín ing volt rajta, és később egy másik fiúval táncolt- mereng a levegőbe.

-Jó, jó, de mi volt azután?- kíváncsiskodom, mert még mindig nem jutottunk a történet végére. Máskor rettentően lekötnek az ilyen apró információk, de most valahogy nem tud érdekelni, hogy ki meleg, és ki nem.

-Igen, szóval. Arnold rángatott le az asztalról, amikor már úgy táncoltunk Gáborral, hogy teljesen rágabalyodtam- magyarázza.

-Köszi, de ugorjuk át, hogy hogyan táncoltatok!- nyávogok, mire ő csak legyint, mintha csak én lennék prűd, és túldramatizálnám a helyzetet. Tényleg bennem lenne a hiba, amiért én sosem csináltam ilyet? Tény, hogy Anna sokkal gátlástalanabb, mint én, de szerintem azért túlzás, amit csinált. Persze ezt nem fogom megosztani vele.

-Szóval...- folytatja, mikor már biztos benne, hogy nem fogok beszólni neki, amiért egy vadidegenhez dörgölőzött részegen. Végülis nem nagy dolog. Kit izgat? Engem biztos nem.-Elrángatott és egyenes a konyháig húzott, hogy jobban halljuk egymást. Nagyon idegesnek tűnt, és én azt akartam, hogy még jobban az legyen szóval, miközben ő próbált volna lenyugodni, én fogtam egy vodkás üveget, és addig ittam, amíg el nem vette- fintorodik el, szinte magyarázat képpen a másnaposságára, amit most már teljesen értek. Hogy a fenébe bírja ilyen jól az alkoholt?- Ha jól emlékszem ezután kezdett el kiabálni velem. Megkérdezte, minek kell úgy viselkednem, mint valami lotyónak, és azt mondta, ő ennél többre tartott. Én meg bepöccentem- emeli fel a hangját a történet hevében.- Megmondtam neki, hogy talán nem kellett volna így viselkednem, ha rám figyelt volna.

-Ugye tudod, hogy igaza volt?- vágok közbe.- Megértelek, de nem mondanám, hogy jobban viselkedtél, mint azok akikről mondtad, hogy rajta lógtak.

-Tudom- szégyelli el magát.- De akkor jó ötletnek tűnt.

-Most is úgy gondolod, hogy az volt?- kérdezem, azt remélve, hogy így végre eljutunk oda hogyan feküdt le vele. Még mindig zavaros a dolog. Eleve alig beszéltek korábban. Tény, hogy amióta nyáron először csókolóztak, a barátnőm  azóta odavolt Arnoldért, de a suliban csak kerülgették egymást. Néha üzengettek, ha minden igaz, de semmi mást nem mondott Anna.

-Igen- vigyorodik el.- Bár a dühkitörése után nagyon magam alatt voltam, meg egy kissé a fejembe szállt a sok ital is- ismeri be.- Ezért is mentem fel az egyik szobába, aminek az lett a vége, hogy ledőltem az ott lévő ágyra. Nem sokkal ezután nyitott be Arnold.

-Te jó ég, és nem küldted el ezek után a fenébe?- vonom kérdőre.

-Dehogynem!- kiált fel.- Megmondtam neki, hogy takarodjon, de inkább csak közelebb jött, én meg annyira kész voltam, hogy fel sem tudtam kelni, nem, hogy kituszkoljam az ajtón, úgyhogy hagytam, hogy odajöjjön mellém, és megkérdeztem tőle, mit akar. Erre tudod, mit mondott?

-Na mit?- nézek rá kíváncsian, mire Anna nagy levegőt vesz, és szinte még mintha most is csodálkozna, így folytatja:

-Azt mondta, hogy bocsánatot akar kérni. Hogy túlreagálta, csak egyszerűen nagyon féltékeny lett, és ezért volt ilyen bunkó.

-Akkor úgy tűnik bevált a terved.

-Bizony, bevált- ismétli Anna utánam.- Közöltem vele, hogy nagyon jól teszi, amiért féltékeny, mert én sokkal többet érek azoknál a ribiknél, és sokkal többet tudok nyújtani neki, már ha akarja...

-Na de Anna!- dorgálom le, amikor rájövök, hogy eljutottunk ahhoz a részhez, amikor valószínűleg egymásnak estek. -Azt ne mondd, hogy ennyi, és ezután csak úgy megtörténtek a dolgok!- fakadok ki. Nagyon remélem, hogy nem így van, mert az elég nagy felelőtlenség lett volna részéről.

-Pedig így volt.

-Emlékszel egyáltalán rá, hogy milyen volt? Ugye nem voltál kiütve? Védekeztetek legalább?- vágom Annához a kérdéseket. 

-Én...- keresi a szavakat.- Én akartam. Szükségem volt rá. Tudod, hogy kedvelem őt, és örültem, hogy ott van és végre engem akar.

-Legalább beszéltél vele azóta?- kérdezem meg az utolsó dolgot, amire kíváncsi vagyok. Az egyetlen dolog, mai megtudna nyugtatni az az, ha azt mondja, hogy igen, mert akkor az nem csak azt jelentené, hogy Arnold kihasznált a barátnőmet egy védtelen pillanatában. Nem akarok ítélkezni felette, de nem tartom fairnek,  amit csinált, akkor sem ha az egészet Anna provokálta ki.

-Reggel hazavitt, és megbeszéltük, hogy majd később hív, de azóta nem jelentkezett- vallja be keserűen.- Mellesleg te mikor mentél el?

-Még az éjjel- válaszolom röviden.- Le kellett lépnem, nem volt túl sok kedvem ott lenni, nem illettem oda- mondom őszintén. Tudom, hogy Anna megért. Már nagyon rég óta ismerjük egymást, és tisztában van, mennyire nem vagyok hozzá szokva az ilyen helyekhez, de a hallgatásomból rögtön rájön, hogy nem csak ez nyomaszt.

-Mi volt, Bori?

-Az este nagy részét Dáviddal töltöttem, aztán volt egy felelsz vagy merszes incidens, ami felzaklatott, és végül Dávid jött megint, hogy megvigasztaljon és aztán megcsókolt- hadarom. Tudom, hogy ennyivel nem fog megelégedni, ezért ahelyett, hogy kivárnám a kérdéseit gyorsan elkezdek rizsázni, hátha ezzel kielégítem a kíváncsiságát, és nem kell belemennem a kínos részletekbe.- Azóta rá se néztem. Olyan rendes volt, de nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel. Nem vagyok benne biztos, hogy viszonozom az érzéseit. Nagyon jó barát, de attól félek, hogy nem több.

-Én megmondtam, hogy tetszel neki-terül el a mosoly barátnőm arcán, majd újra meg újra elismétli, hogy ő megmondta, és bármennyire szeretném, nem lép tovább a témánál, amiből tisztán látszik mennyire mások vagyunk. Néha úgy érzem teljesen egymás ellentétei vagyunk, ami azért furcsa, mert amióta ismerjük egymást legjobb barátok vagyunk. Tulajdonképpen kiegészítjük egymást. Ő a vad -aki egy vadidegennel teszi féltékennyé a fiút, aki tetszik neki-, aki az élj a mának elvet vallja- és az első adandó alkalommal lefekszik a crush-ával, mit sem törődve vele, mi lesz később-, én meg a visszahúzódó lány, aki kétszer is megfontolja a dolgokat. Nem tudom melyik a jobb...