Repülni és zuhanni (✓)

23.

Hogy mi a fenéért egy rohadt diszkóba jöttünk, azt nem értem. Pontosabban nem értem, hogy én minek vagyok itt.
Ránézek az órára. Anna és Tomi már 10 perce faképnél hagytak. Semmi gond. Csillapodj le, Bori!- mondogatom magamnak. Minden jól ment amíg le nem ültünk kicsit pihenni. Csak beszélgettünk és nevettünk, mígnem egy ártatlan pillanatban Anna eltűrte a szemébe lógó haját. A pólója ujja felcsúszott ezzel láttatni engedve a csuklóját, amelyen még mindig ott éktelenkednek a sebei. Egy ösztönös mozdulat, és lebukott. Tamás arca lefagyott, miközben mi még mindig nevettünk.
-Anna?- kérdezte, és a szemében tisztán láttam a zavart. Ekkor már mi is megkomolyodtunk. Anna mosolya legörbült, amikor megértette, mi történt. Ez az ő titka volt, és nem akarta, hogy az emberek tudjanak róla. Mi nagyon közel állunk egymáshoz, ezért avatott be engem, de amúgy utálta, ha meglátják a hegeit. -Az meg mi?- suttogta Tomi.
-Semmi- válaszolta automatikusan Anna, majd készült felállni, hogy visszenjen táncolni.
-Jöttök?- kérdezte vidáman, mintha nem történt volna semmi. Állandóan ezt csinálja. Tudom, hogy így próbál tovább lépni. Ez az ő módszere a fájdalom ellen. Nem beszélni róla. Tovább menni. Pedig az az igazság, hogy szerintem sokkal inkább csak elnyomja magában.
-Anna!- ismételte Tomi.- Mit csináltál?
-Én... Én...- Anna esdeklő tekintettel nézett rám. Tudtam, hogy azt várja mentsem ki valahogy a helyzetből, hogy mondjak valamit, amivel elfelejthetjük a tényt, miszerint vagdossa magát. De én nem szóltam. Segíteni akartam neki, de tudtam, hogy ezt csak úgy érhetem el, ha az ellenkezőjét teszem annak, mint amit vár tőlem. El kellett mondania valakinek, aki segíthet rajta, mert nekem nem hagyta.
Tomi is rám nézett. Barna szemeiben láttam, hogy rájött én is tudok arról, hogy a barátnőm mit tesz magával.
-Mutasd meg!- fordult ismét Anna felé.
-Nem akarod látni- suttogta. Egy darabig csend volt közöttünk, látszott, hogy Tomi mérlegeli, mit kellene tennie.
-Bori!- nézett rám elszántan.- Ugye nem baj, ha most egy kicsit itt hagyunk?
-Nem- válaszoltam.- Beszéljetek nyugodtan kettesben. Elleszek- tettem hozzá szinte vidáman. Pontosan abban reménykedtem, hogy ez fog történni. Csak arra nem gondoltam, meddig is maradok így egyedül.
Ismét az órára nézek. Húsz perce elmentek. Húsz perc. Az emberek egyre jobban kezdenek bámulni engem, ahogy egyedül ülök egy óriási asztalnál. Csak tegyél úgy, mintha várnál valamit- jut eszembe. A hátsó kijáratra nézek, ami pont velem szemben van. Azt a rohadt élet! Most káprázik a szemem, vagy tényleg az van ott, akit én látok?- megtörlöm a szemem, hogy megbizonyosodjak róla ez a valóság. Még mindig őt látom, pedig inni sem ittam. Ez biztosan ő. Diego épp most sétál be a hátsó ajtón egy alacsony barna hajú csajszival. Hirtelen elszorul a gyomrom. Mindegyikük arca ki van pirulva és a lány épp most húzza lejjebb a szoknyáját. Hogy nem fagy meg a ribanc!- önt el a düh, de pár másodperccel később rá kell jönnöm, mennyire gyerekes vagyok. Nincs semmi köztem és Diego között, mivel nem ír vissza. Emellett ez a liba egyértelműen sokkal szebb, mint én. Rövid, göndör haját ide- oda dobálja, miközben Diegohoz dörgölőzik. A fenébe is! Miért teszem ezt magammal? Megmondta András is, hogy kerüljem el - győzködöm magam, de valahogy nem tudom le venni róla a szemem. Diego megint teljesen feketében van. Még életemben nem láttam más színt rajta, de kétségkívül ez áll neki a legjobban. Annyira szexi!- A lány próbálja megfogni a kezét, hogy bevezesse őt a bulizó tömegbe, de ő elrántja azt, és inkább leül tőlem nem messze egy asztalhoz. A kis ribi követi őt, és megint próbál a közelébe férkőzni. Hihetetlenül féltékeny vagyok, ami rettentően bosszant. Nem kellene annak lennem. Abban reménykedem, hogy nem csak beképzelem magamnak, hanem Diego tényleg tartja kettejük között a távolságot, nem pedig csak én gondolom. Ajj, annyira szívesen ülnék én mellette.
-Szia- töri meg az álmodozásomat egy hang. Amikor felnézek egy ismerős arcot látok, de nem jut eszembe ki ez.
-Én?- nézek rá értetlenül.
-Igen te- nevet fel. A hangjához két női hang is csatlakozik. Ekkor veszem csak észre, hogy nincs egyedül. Valamiért elfog a hányinger. Undorító a gondolat, hogy ezek ketten úgy mond osztozkodnak ezen a fiún.- Láttam, hogy a haveromat bámulod- folytatja.- Bemutathatlak neki.
Hirtelen rájövök, honnan ismerem. Ő volt Diegoval akkor is, amikor először láttam. Nem is értem hogyan felejthettem el ezeket a szőke tincseket.
-Ó, én nem- kezdek magyarázkodni.
-Jajj ne aggódj már! Nagyon jó arc- közli, és még mielőtt észbe kapnék odakísér Diego asztalához.
-Csá, Digo, hoztam valakit. Ez a kis szépség nagyon ácsingózott utánad- mondja, amire egy önelégült kacaj a válasz. Istenem, mennyire aranyos a nevezése!
- Igazán?- kérdez vissza, mikor végre felém fordul. Azonnal lefagy az arca. Először rám néz, aztán vissza a szőke fiúra, de ő ekkor már rég elsétált, otthagyva minket hármasban.- Te mit keresel itt?- mormogja.
-Tudod, ez egy szórakozóhely, úgyhogy próbálok szórakozni- válaszolom félénken.
-De szupi. Gyere ülj le! Bianka vagyok- mutatkozik be a barna hajú lány, és már le is ültet kettejükkel szemben. Úgy tűnik egyáltalán nem vette észre, mennyire nem örül Diego a társaságomnak.- Hogy hívnak?
-Bori- mondom a lehető leghalkabban.
-Jaj ne legyél szégyenlős, Bori! Ő itt Diego, és biztosan nem bánja, ha többen vagyunk - csacsogja. Minden bizonnyal félre értette a reakciómat.- Hármasban még sosem csináltam. Te igen?- fordul a mellette ülő fiúhoz. Anyám! Mennyire szánalmas ez a csaj! Még csak le sem esett neki, hogy mi ismerjük egymást.
Diego nem válaszol. Egyáltalán nem szólal meg egy darabig, amit hihetetlen módon Bianka nem vesz zokon, sőt, csak még intenzívebben mondja a szöveget.
-Hm... Úgy látom egyikőtök sincs valami bulis hangulatban. Mi lenne ha felpörgetnénk ezt a partyt?- kérdezi íncselkedő hangon.
-Mire gondoltál?- kérdezi Diego, aki úgy látszik, idő közben összeszedte magát. Biztosan elfogadta a jelenlétemet, és túl tette magát ezen a kínos helyzeten, ami nekem sehogy sem megy. De az is lehet, hogy csak szimplán levegőnek néz.
-Rendben!- jelenik meg a kaján vigyor Diego arcán. Uram Isten, de jól áll neki!- Nos, Bori, csókolóztál már lánnyal?
Mi a szar?- ez az első reakció, ami észbe jut. Még hogy levegőnek néz! Egy átkozott tervet forralt!
-Nem- nézek rá szigorúan.
-Nem baj. Mindig el kell kezdeni valahol- kacsint rám, aztán óvatosan megcirógatja Bianka karját -aki azonnal elolvad tőle- és előadja mesteri tervét.- Ha már így hármasba vergődtünk, kezdhetnénk valamit a helyzettel. Nem gondolod?- Bianka csak bólogat. Egyszerűen issza ennek a szemétnek a szavait. Amennyire jól néz ki, akkora egy barom! Nem lehet igaz! Mi ez? Valami isteni törvény, hogy az a pasi aki jól néz ki, mindenképpen egy tahó?- Csókoljátok meg egymást!
Teljesen elönt a harag, de nem borulhatok ki. Legszívesebben elmennék innen a fenébe, de akkor csak még jobban beégetném magam.
-És utána?- rebegteti Bianka a szempilláit.
-Utána egy fantasztikus estét töltünk el hármasban. Hacsak nincs valami kifogása Borinak.
Mindketten rám néznek. De van!
-Persze, hogy nincs!- veszem elő a leghihetőbb vigyorom.
Biankának több se kell. Átül az asztalnak a felőlem lévő részére. Nem hiszem el, hogy ezt csinálom! Minden porcikám azt súgja, hogy menekülnek, ennek ellenére valahogy felvillanyoz a gondolat, hogy megmutathatom ennek az elképesztően helyes csávónak, aki megkaphat bárkit, hogy én is tudok olyan lány lenni, akire ő vágyik.
Becsukom a szemem, és megérzem Bianka száját az enyémen. Egy hosszabb puszi. Ennyit történik csak, amiért nagyon hálás vagyok, bár legszívesebben elbújnék szégyenemben. Vagy legalábbis elbújtam volna, amíg meg nem láttam Diego arcát. Eltűnt a tekintetéből az a flegmaság, amit mindig előad. A szemei csillognak, és nagyot nyel.
Nem hiszem el! Most tényleg minket néz? Tényleg miattam van ennyi érzelem az arcán? - Úgy látom, nem számított rá, hogy megteszem. Én sem. Arra meg végképp nem, amit ezután csinok. Annyira feltüzelt, ahogy a vágy áradt a szeméből. Senki nem nézett még így rám.
Hirtelen visszafordulok Biankához, és rányomom az ajkamat az övére, még mielőtt meggondolnám magam. Megfogadtam, hogy bevállalósabb leszek, bár egyáltalán nem így képzeltem el. Nagyon remélem, hogy Diego most már megtanulta, hogy kivel packázzon, mert ez a csaj itt most fejest ugrik a vízbe, és merészen fogja élni az életét!
A szívem egyre hevesebben ver, ahogy a zene ritmusa és a győzelem érzése átveszi felettem a hatalmat. Ezt a menetet én nyertem! Megmertem tenni, és nem érdekel, ha később megbánom.

"You're my experimental game
Just human nature
It's not what, good girls do
Not how they should behave
My head gets so confused
Hard to obey

I kissed a girl and I liked it"

(Csak játszadoztam veled
ilyen az ember
ez nem az amit jó lányok csinálnak
nem az ahogy viselkedni kell
Zavar van a fejemben
Nehéz engedelmeskedni

Megcsókoltam egy lányt, és nagyon tetszett)