Repülni és zuhanni (✓)

67.

-Szia- szólal meg Diego a hátam mögött, mire hirtelen majdnem eldobom a súlyt, ami a nyakamban van. Úgy tűnik hamarabb véget ért az edzésük mint az enyém. Még van három széria guggolásom, aztán meg a nyújtás, egyáltalán nem számítottam rá, hogy Diego mögém settenkedik. -Hé, vigyázz!- nevet fel, majd mögém lép, hogy megfogja a súlyzó rudat a vállamon.
-Megijesztettél- mondom neki, miután sikerül letennem az eszközt. Hátra fordulok, hogy Diego szemébe nézzek, és közöljem vele, hogy én még nem végeztem, de rögtön számban ragad a szó, amikor észre veszem, hogy Diego nem visel felsőt. Persze, ez nem egy szokatlan jelenség, de nagyot kell nyelnem, hogy ne kezdjem el itt rögtön végig taperolni kockás hasizmait. Ó, a fenébe is, hogy lehet ennyire szexi? Az izzadságcseppek még ott gyöngyöznek a testén, a haja zilált.
-Én... öhm...- dadogok, amikor végre sikerül a szemébe néznem.- Még guggolnom kell.
-Csináld csak!- mondja. Az arcáról a hatalmas vigyort le sem lehetne vakarni. Azt hiszem pontosan ezt a reakciót akarta kiváltani belőlem. A fenébe is, sikerült neki elérni, hogy másra se tudjak gondolni, mint a meztelen felsőtestére.
-Oké- Egy kicsit odébb lép, hogy ismét fel tudjam venni a súlyzót, és folytathassam a gyakorlatot, amit elkezdtem. Nagyon remélem, hogy lányok már nincsenek itt, és nem látják mennyire zavarban vagyok. Elég az is, hogy az edző biztosan a szemtanúja volt az előző jelenetnek.
-Hm- mozdul fel Diego miután elvégeztem az első pár guggolást. Egy pillanatra oldalra fordítom a fejemet és látom, ahogy beharapja az alsó ajkát, ami arra késztet, hogy én is ugyanezt tegyem. Istenem, miért kell engem bámulnia?
-Nem akarsz esetleg megvárni az öltözőnél?- vetem fel az ötletet abban reménykedve, hogy veszi a lapot, és magamra hagy. De ahelyett, hogy ezt tenné, ismét mögém lép.
-Nem, inkább segítek neked végre hajtani a gyakorlatot. Mit szólsz?- kérdezi, de meg sem várja a válaszomat még közelebb jön, és hozzám préselni a testét, amilyen szorosan csak lehet.- Tetszik, ahogy kitolod a popsidat- suttogja a fülembe, és hogy nyomatékossítsa a dolgot, még rá is markol a fenekemre.
-Hagyd abba!- szólok rá, de a hangom egyáltalán nem olyan magabiztos mint amilyen akartam, hogy legyen.
-Miért? Mi a baj?
-Az hogy itt emberek vannak, és különben is zavarsz.
-Szóval akkor menjek el?- kérdezi és még erősebben nekem szorítja a csípőjét. Amint hozzám simul hangosan felsóhajtok, hiszen nagyon is jól érzem mennyire vágyik rám.
-Hagyd abba!- ismétlem. Nem akarom, hogy elmenjen, de vele ellentétben nekem igen is vannak gátlásaim.- Csak várj meg az öltözőnél.
-Rendben- adja be a derekát. Ahogy egy kicsit elhátrál mélyen felsóhajtok. Észre sem vettem, hogy eddig bent tartottam a levegőt. Egyszerűen megőrít ez a srác. Azt persze mondanom sem kell, hogy ezután már fogalmam sincs hány guggolás van hátra.
-Nem fogja vissza magát- szólal meg mellettem Anna, nem sokkal azután, hogy Diego távozott.
-Te jó ég!- kapkodok ismét levegő után. Ma mindenki halálra akar ijeszteni?- Mondd, hogy nem láttad...- húzom el a számat, bár a válasz teljes mértékben nyilvánvaló. Látta. Ahogy gondolom még sokan mások is.
-Úgy tűnik nagyon oda van érted, és ezt nem fél kimutatni.
-Azt hiszem- válaszolom. Érdekes, hogy Anna megfogalmazásában nem is hangzik úgy, mintha Diego nem épp az edzőterem közepén molesztált volna. Sokkal inkább úgy hangzik, mintha őrülten szerelmes lenne belém. És ez nagyon tetszik. Így már szinte örülök is neki, hogy mindez a nyilvánosság előtt történt. Így mindenki láthatta, hogy ő az enyém, én pedig az övé vagyok.
-Mi végeztünk Nikivel. Te jössz tusolni?
-Aha, persze, de én még nem végeztem. Menjetek csak, majd találkozunk.
-Rendben- mondja Anna és ő is elsétál az öltözők felé. Még elvégzem, ami hátra maradt az edzésből, aztán kényelmesen leülök a földre, hogy lenyújtsak, egy pár perc után pedig én is úgy döntök, hogy elmegyek lezuhanyozni. Diego még úgy tűnik nem vár rám. Talán beszélget a többiekkel. Nem is baj. Legalább kényelmesen összeszedhetem magam.
Leveszem a vizes ruháimat és behajítom őket a táskámba, aztán fogom a tusfürdőmet és beállok a meleg víz alá. Hagyom, hogy felmelegítsen. Percekig csak állok, végül elkezdem szappanozni mag, amikor meghallom az öltöző ajtó nyitódását. Anna és Niki már elmentek. Azt hittem már nincs itt más lány.
-Hello szépségem- támaszkodik Diego a fürdő bejáratának.
-Hé!- kiáltok fel. Mi az istent csinál itt? Azonnal magam elé kapom a kezemet, hogy eltakarjam magam, de így sem úszom meg azt a bizonyos kaján vigyort Diegotól, aki egy pillanatra sem veszi le róla a szemét.
-Ugyan, hisz láttalak már meztelenül. Többször is- emlékeztet, mire érzem, hogy az arcom hirtelen láng vörösbe borul. A fenébe is! Miért történik mindig ez, amikor zavarba kerülök? Amint Diego is észreveszi a jelenséget csak még nagyobb mosolyra húzódik a szája.
-Akkor is. Neked nem kellene itt lenne- próbálkozom. Ez a női öltöző. Baromira odakint kellene várnia rám. Várjunk csak? Jól látom, hogy még mindig nem öltözött át? Miért van még mindig edzőcuccban?
-Lehet. De már nincs itt senki.
-Oké, de azért menj ki kérlek- mondom. Ragaszkodom a távozásához, de ahelyett, hogy hallgatna rám közelebb jön. Csupán néhány lépést tesz meg és eléri, a kabint, ahol vagyok, de közben egy pillanat alatt elkapja magáról a pólóját.
-Mi... Mit csinálsz?- dadogom. Úgy érzem, alig kapok levegőt, ahogy Diego egyre közelebb kerül hozzám. Kidolgozott felsőteste akaratlanul is vonza a tekintetemet. És a legrosszabb az egészben, hogy ő nagyon jók tudja milyen hatással van rám. Tudom, hogy tisztában van vele, hogy el akarom küldeni őt, azonban jelen esetben még csak megszólalni is képtelen vagyok.
-Látom épp szappanozod magad. Csak segíteni akarok- mondja ártatlanul.
-Nem kell- vágom rá azonnal, de már így is késő. Egy határozott mozdulattal megfogja a kezeimet, amik egészen idáig csupasz testemet takargatták és a fejem fölé szorítja őket, hogy még véletlenül se tudjak tiltakozni. Lassan és látványosan futtatja végig a tekintetét rajtam.
-Hm. Jól nézel ki- nyalja meg a szája sarkát.
-Hagyd abba- szólok rá, és próbálom kiszabadítani magamat a kezei közül, de mind hiába.- Kérlek, ne csináld ezt.
-Nem akarod?- hajol közelebb, majd egy apró puszit nyom a nyakamra. Aztán még egyet. Nem hiszem el, hogy ezt csinálja.
-Bárki megláthat minket.
-Mondtam már, hogy nincs itt senki.
-Kérlek, nem lehet- próbálkozom ismét, de mintha meg sem hallotta volna, folytatja tovább az apró csókokat egyre lejjebb haladva vele.
-Szerintem nagyon is szeretnéd- közli és egyik kezét óvatosan a csípőmre vezeti.