Repülni és zuhanni (✓)

21.

Bori

-Ő az, ugye, aki elkérte a számod pár hónapja?- kérdezi Lilla, miután beszámoltam neki a beszélgetésünkről.
-Igen, ő.
-Ne aggódj, én megértelek.
-Tessék?- nézek rá összezavarodva. Furcsa ezt hallani azok után, ahogy Anna kiakadt korábban. Azóta persze bevallotta, hogy csak félt, de akkor is. Arról nem is beszélve, hogy a bátyám tényleg utálja őt, bár ezzel szerencsére nem kell foglalkoznom, mert Diego látványosan le akar rázni.
-Megértelek- ismétli.- Tudom, hogy van barátod, de először is ez a pali tényleg oltári jól néz ki, másodszor tudod, mit mondott anyám, ki kell használni a lehetőségeket. Egyszer élsz.
Egy pillanatra megint összezavarodom. Már jó pár hete volt, hogy beszéltem Mártával, és pontosan azután kezdtem el randizni Dáviddal. Hátha kisül belőle valami jó.
Annyira akartam, hogy így legyen, de a szívemnek nem hazudhatok.
-Ő annyira más. Vagy csak én viszonyulok máshogy hozzá- gondolkodom el.
-Ezt hogy érted?- mosolyog rám Lilla.
-Csak érzem a szikrát köztünk...
-Én meg látom- szakít félbe.
-És pontosan tudom, hogy bele tudnék szeretni, ha hagyná. Ha megismerném az igazi énjét, azt, hogy milyen ő valójában.
-Annyira irigyellek- ölel át a barátnőm.
-De hát miért?- kérdezem értetlenül.
-Én még sosem éreztem ilyet. Ez olyan csodálatos!
-Inkább fájdalmas- mondom keserűen.
-A legjobb dolgok fájdalmasak- neveti el magát.- Különben nem lehetnének olyan szépek.
-Talán igazad van- bontom ki magam a karjai közűl.
-Jó napot! Mit adhatok?- kérdezem az éppen belépő vendégtől. Ahogy kiszolgálom, hallom, hogy Lilla dúdolj a rádióban lévő számot mögöttem. Mikor elmegy a vevő azonnal fel is tekeri a hangerőt, és elkezdi énekelni, ezzel még nagyobb hangsúlyt adva a szövegnek.

"Fallin' for him was like fallin' from grace
All wrapped in one
He was so many sins
Would have done anything
Everything for him
And if you ask me
I would do it again

No need to imagine
'Cause I know it's true
They say "all good boys go to heaven"
But bad boys bring Heaven to you
It's automatic
It's just what they do
They say "all good boys go to heaven"
But bad boys bring Heaven to you"

(Beleszeretni olyan volt, mintha bűnbe estem volna
Minden egy személyben
Olyan sok bűnt követett el
Bármit megtettem volna
Mindent érte
És ha engem kérdezel
Újra megtenném

Nem kell elképzelnem
Mert tudom, hogy igaz
Azt mondják "minden jó fiú a mennybe megy"
De a rossz fiúk elhozzák neked a mennyet
Ez ösztönös
Mert ők ilyenek
Azt mondják "minden jó fiú a mennybe begy"
De a rossz fiúk elhozzák neked a mennyet)

Diego

-És hova megyünk?- kérdezem, mikor már mindenki felöltözött edzés után. Rajtam szokás szerint minden ruha fekete. Épp a pulcsimat húzom, amikor ismét rámtör egy emlék.

-Manu, muszáj összeszedned magad!- kelt fel reggel anyám. Egy napja érkeztünk csak, de máris utálom ezt a helyet.
-Hagyjál!- nyögöm ki.
-Fiam, ne tedd ezt magaddal!- a hangja megbicsaklik, hallom, hogy a könnyeivel küszköd.
-Hagyjál!- mondom ismét.
-Kelj fel, Manuel!- kezdi el rángatni a karomat.
-Miért csinálod ezt? Tudom, hogy leittad magad tegnap este- vágom hozzá a szavakat.
-Tudom, hogy neked is fáj- sírja el magát, végül megérzem puha kezeit a vállamon. Szorosan átölel, mintha így tompítani tudná a lyukat a szívemben, amely a kis Martina után maradt. Mi lesz vele? Egyre több embert veszítettem el az évek alatt és képes voltam tovább lépni, beletörődni, de most nem megy. És ez mind az apám miatt van.
-Te tehetsz erről- buknak ki belőlem a szavak, mire anyám megdermed. Tudom, hogy nem kellene kimondanom, de nem tudom megállítani magam, hogy kimondjam a szavakat. Talán még mindig a kábítószer hatása alatt állok.- Megcsaltad őt, és ezért kerültünk ebbe a nyomorult helyzetbe.
-Bocsáss meg, Manuel!- könyörög. Óvatosan felnyomom magam az ágyon. Valahogy fel kell ülnöm. El kell mennem innen.
-Majd egyszer. De nem most- sikerül egy lassú lépést tennem az ajtó felé. Nehezen megy a koncentrálás.- És még valami- fordulok vissza, hogy egyenesen anyámra nézzek.- Ne hívj többet Manuelnek. Ez a név arra emlékeztet, hogy mit veszítettem.

Attól a naptól kezdve nem volt többé Manuel Diego Comallo Costa. Attól fogva csak Diego Costa maradt. És attól a naptól kezdve hordok kizárólag feketét.
-Hé, haver, hallod, amit mondok?- ránt vissza a valóságba Levi.
-Bocs, nem figyeltem, mondd még egyszer!
-Fagyizni megyünk- közli Dominik.
-Hogy mi?- hitetlenkedek.
-Eme különleges napon fagyit akarok enni- magyarázza a legjobb barátom.
-Ne csináld már! Azt hittem inni akarsz!
-Azt is!- húzza ki magát.- Miért nem lehet ez is, az is?
-Tőlem- szakad ki belőlem a röhögés.
Nem sokkal később el is indulunk a belváros felé. Dominik az élen, mi pedig utána.
-Várj!- torpanok meg.- Te most a Napsugár cukrászdába mész?
-Aha- válaszolja lazán.
-Bassza meg- mormolom. Remélhetőleg senki nem hallja, nem akarok magyarázkodni, de nem tudom visszafolytani az érzéseim. Istenem, add, hogy ma ne dolgozzon Bori!  Nem vagyok abban az állapotban, hogy kezelni tudjam, ha látom őt. El akarom kerülni, akármennyire is lehetetlen ez. Te idióta! Pont te mondtad neki, hogy ez biztosan a Sors keze!
-Adjatok egy percet!- kiáltok a srácok után, akik már be is léptek az ajtón. Nem lesz baj. Nincs semmi baj - nyugtatom magam. - Semmi közötök egymáshoz, csak érezd jól magad!
Ahogy belépek észrevesznem, hogy a fiúk ismét a leghátsó asztalhoz telepedtek le, és épp Bori szolgálja ki őket. Tél van, bassza meg, minek jöttünk fagyizni?
Már épp indulnék hátra felé, amikor valaki erősen megragad és oldalra ránt.
-Mi a...- kezdem, de a lány rögtön lepisszeg. Azt hiszem őt már láttam korábban is, biztosan itt dolgozik.
-Halkan- suttogja eréjesen. Megdöbbent az elszántság, amit felém tanúsít.- Te vagy Diego, ugye?
-Igen. És te?- kérdezem.
-Lilla, de ez mindegy. Figyelj rám!- hadarja.- Kedveled Borit?
-Kit?- válaszolom flegmán.
-Haha, nagyon vicces vagy- forgatja a szemét.- Ne játszd a hülyét! Csak mondd meg, hogy igen vagy nem!
-Jó kis csaj, de te is az vagy- kacsintok rá.
-Oké, ezt nemnek veszem- mondja idegesen, és ott is hagyna egy szempillantás alatt, ha nem nyúlnék utána.
-Várj- rántom meg a karjánál, mire visszafordul.- Ne haragudj, én...
-Te mi?
-Ez bonyolult- sóhajtok nagyot.
-Azt látom, hogy te bonyolult vagy, de a kérdésem nagyon egyszerű volt- magyarázza.- Szóval igen vagy nem?
-Igen- mondom a lehető leghalkabban, mert még én magam sem hiszem el, hogy  ezt mondom. Várom, hogy kapjak valami reakciót, de miután hiába várok, kénytelen vagyok folytatni.- Kedvelem és ez megrémít, mert tudom, hogy úgysem működne a dolog.
-Miért nem?- Lilla szemei ellágyulnak, mintha együttérzést látnék bennük, pedig nem tud semmit. Az ég világon semmit nem tud rólam, így aztán röhejes, hogy segíteni próbál az elcseszett szerelmi életemen. Bassza meg, nekem nincs is szerelmi életem! Már nagyon rég óta. Csak én és a lányok, akik pontosan tudják, hogy csupán egy éjszakáig tart a kapcsolatunk. Legszívesebben ezt mind ennek a csajnak a képében vágnám, mégis ehelyett kibuknak belőlem a valódi érzéseim.
-Nézd, ő tényleg jó csajnak tűnik. Rendes lánynak, nem pedig aki szétteszi a lábát nekem, vagy bárki másnak, ha csak rámosolyog- nagyon rég voltam ilyen őszinte most mégis úgy érzem, el kell mondanom, mit gondolok.- Én nem tudnám megadni neki, amire vágyik. Annyira különbözik az ő világa és az enyém- Lilla hitetlenkedve meredt rám. Azt hiszem ő sem számított rá, hogy ilyen őszinte választ kapsz.- Na mondd, mit javasolsz? Mit kéne csinálnom?- már éppen azzal folytatnám, hogy elkerülni, úgy, ahogy az utóbbi napokban, mire megszólal.
-Smárold le!
-Mi? Nem hallottad, amit mondtam?- teljesen zakkant ez a lány!
-De igen, hallottam, viszont azt is mondtad, hogy kedveled őt, szóval...
-Szóval smároljam le?!- emelem fel a hangom. Totál kikészültem.
-Ssss- csitít le.- Pontosan.
-És mi lesz a következményekkel?
-Következményekkel?- neveti el magát.- Mondd, te most attól félsz, hogy esetleg tényleg nem illetek össze, vagy sokkal inkább attól, hogy valakinek meg kellene nyílnod, és elköteleződnöd mellette?
Sokkot kaptam. Csak állok és nézem ennek a csajnak a hátát, aki két perc alatt kiismert, most pedig itt hagy, mintha semmi nem történt volna. Ő folytatja a munkáját, én meg odamegyek a többiekhez, és próbálok nem arra gondolni, amit mondott. Most tényleg megpróbált összehozni minket? Vajon mit mondott neki Bori? Mit gondolhat rólam? Tényleg kedvel? Hiszen nem is ismer, és lehet, hogy jobb is így. Vagy mégsem?