Repülni és zuhanni (✓)

30.

Vissza akartam fordulni és megvigasztalni. Bár nem láttam, de tudtam, hogy sír. Hallottam a szaggatott lélegzetvételét, és nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne kérjek tőle bocsánatot a viselkedésem miatt, de tudom, hogy így lesz a legjobb. Ha visszamentem volna, és megölelem többé nem tudtam volna elengedni, szóval inkább hátat fordítottam neki és visszaindultam a szállásra.

Ahogy belépek a szobába Dominikot szokás szerint a kanapén ülve találom, amint filmet néz. Nem mintha olyan sok adónk lenne. Alig van pár csatorna ő mégis állandóan a képernyőt bámulja, amikor itthon van. 
-Merre jártál?- kérdezi nyilván arra utalva, hogy minek kellett úgy elrohannom, amikor egy menet lett volna még hátra az edzésből
-Dolgom volt- közlöm vele. Ez az egyetlen válasz, amire nem jön még több kérdéssel. Tudja, hogy nem éppen legális dolgot csinálok, de annyira nem érdekli őt. Már az elején leszögeztem, hogy nem adok el neki semmit, amitől elsőre kiborult. Könyörgött, hogy legalább a bulikra adjak neki, de én nem tágítottam. Azóta megbékélt ezzel, és persze titokban tarja, sőt néha fedez is, ha el kell rohannom, akárcsak ma. Bár nem mondtam neki, miért kell elhúznom, abban biztos vagyok, hogy kitalált valami sztorit az edzőnek, amiért hálás vagyok neki, de nem szeretnék többet beszélni az elmúlt pár óráról. Arról meg végképp nem kell tudnia, hogy Borival is találkoztam. Nagyon szimpatikus volt neki a múltkor, és elkezdett kérdezősködni utána, ami rettentően feldühít. Mindig kifaggat a lányokról, akik megfordulnak körülöttem, hátha ő is felszedhet valakit, hogy ne kelljen esténként itt kuksolnia, de ez most nagyon nem az ő dolga. Bori teljesen más, mint a többi csaj, akivel lógni szoktam.
-Jól van, de legközelebb legalább figyelmeztess. Nagyon pipa volt rád az edző, mivel hamarosan meccsed lesz.
-Tudom- mondom. A Mikulás Kupa egyre közelebb van és gyakorolnom kéne, mivel az elmúlt pár napban mindenhol járt sz eszem, csak éppen az edzéseken nem.- Nem említette ki lesz az ellenfelem?
-Valami külföldi- vonja meg a vállát Dominik, bár én azt sem tudtam, hogy ez nemzetközi verseny lesz. Azt mondták csak egy kis gyakorlás még a szünet előtt. Hát köszi szépen.
-András?- kérdezem Bori bátyjára utalva. Azt hittem most is vele fogok bunyózni, mint a legtöbbször, és ha úgy lenne, arra tényleg össze kellene kapnom magam. Nagyon szoros mérkőzéseink szoktak lenni, és mivel legutoljára én győztem, tuti, hogy most nagyon el akar verni.
-Nem tom. Elvileg ott lesz- válaszolja, bár ezt én is tudtam. Mindegy, a lényeg, hogy most az edzésre kell koncentrálnom, bárhogy is lesz. Azért kezdtem el ezt a sportot, mert így megvédhettem magam, az olyanoktól, akik ártani akartak nekem, ugyanis elég sok ilyen volt, de később rá kellett jönnöm, hogy tehetségem is van ehhez az egészhez, ráadásul, amikor a ringbe lépek, végre önmagam lehetek. Küzdhetek azért, amit akarok.

-Csomagolj! Minél hamarabb el kell hagynunk ezt a házat!- viharzik el mellettem anyám. Láthatóan zaklatott, de nem értem az okát. Azt hittem örül, hogy végre itthon vagyok. Miért kellene távozni? Vajon a sajtó megint lekezdett apám után szaglászni? Azt hittem már rég lecsengett ez az ügy. Basszus! Egy évig be voltam zárva. Ennyi idő alatt nem találtak valami érdekesebb témát a családunknál?
-Hova megyünk és miért? Ennyire rossz a helyzet?- kérdezem idegesen. Utálok költözködni, pedig állandóan ezt csináljuk. Ha valaki gyanút fog, hogy apám üzlete mögött milyen illegális tevékenység is folyik valójában, mi tovább állunk.- Nem hittem, hogy ekkora kárt okoztam. Ne haragudj.
-Szívem- fordul vissza édesanyám. A szemei csillognak, és a hangjából is hallatszik, hogy küzd, nehogy elsírja magát. Gyűlölöm őt ilyennek látni. Mindig is igyekezett a külvilág felé a kemény üzletasszonyt mutatni, de voltak napok, amikor látszott rajta, menyire megviseli az életformánk. Persze ezt sosem mondta ki, de tudom, hogy ő jobb útra a kart térni. Ki akart szállni ebből a mocsokból, amibe keveredtünk, csak nem tehette. -Nem miattad kell mennünk, hanem miattam.
-Mi?- kerekedik el a szemem.- Mi történt? Baj van?
-Elkövettem egy hibát, és most nekünk kettőnknek kell fizetnünk érte- magyarázza.- Megcsaltam apádat, amíg te távol voltál.
-Hogy mit tettél?- kiáltok rá. Nagyon szeretem őt, és megértem azt is, hogy magányosnak érezte magát, hogy bűntudata volt a sok rossz miatt, amit elkövettünk, de mindegyikőnknek áldozatokat kellett hoznia. Nekem is. Én sem örömömben terjesztett a drogot, hanem apám kényszerítette rám. 
-Azt mondta elege van, és el kell válnunk.
-És ehhez nekem mi közöm?- teszem keresztbe a kezem a mellkasomon. Sajnálom, hogy ez történt, de ha azt hiszi, hogy vele megyek, akkor téved. Ki nem állhatom a jelenlegi életformám, de most végre megtaláltam az okot, amiért van értelme itt maradni.- Nem akarok elmenni. Egy edző látta a meccsemet az intézetben, és azt mondta, hogy sokra vihetném. Megkért, hogy keressem meg az edzőtermét, ami itt van a városban. Foglalkozni akar velem, érted?
-Értem, fiam- dörzsöli meg a szemét, amelyből már majdnem kigördült egy könnycsepp.- De ez nem választás kérdése. Jönnöd kell, szóval kezdj el készülődni! 
-Nem akarok! Nem érted?- állok előtte makacsul.- Ne határozd meg nekem, hogy mit csináljak. Már meghoztam a döntésem. Végre tudnék valamit kezdeni az életemmel.
-Tedd, amit anyád mondd!- hallom apa hangját mögöttem. A kezem remeg, és a szívem zakatol, mert tudom, hogy veszítettem. 
-Apa!- fordulok vele szembe.- De hát miért? Mindig csináltam, amit mondtál- gondolok vissza arra, ahogy hagytam, hogy bevegyen az üzletébe. Ugráltam neki, ahogy ő kérte. Mielőtt elkaptak a zsaruk még vezetni is megtanultam, hogy minél távolabbi ügyfelek elérjek, meg hordozhassam apám kurváit. Igen, mert ő megtehette, de anyámnak nem lett volna szabad, és ezt ő is tudta. Most pedig el kell mennie. Tulajdonképpen kegyes apától, hogy elengedi. Tudom, hogy megy ez a mi köreinkben. Ha elválnak és anya itt marad, az ellenségeink elkezdik levadászni. Ha nem apám esze borul el, és áll bosszút rajta, akkor majd más teszi meg.
-Itt kockázatot jelentenél, mert bekerültél a rendőrség rendszerébe. Elcseszted, de én rendes vagyok, és adok még egy esélyt. Elköltöztök, és ott fogsz nekem dolgozni, míg én itt vigyázok a húgodra- közli nyájasan, amitől felfordul a gyomrom. Martina! Szegényem. El sem tudom képzelni, mi lesz vele, ha itt marad. Összedőlt minden, és ő fog a legjobban szenvedni.
-Vigyázol rá, mi?- nézek apámra, bár már alig látom őt. A tekintetem teljesen homályos. Eddig nem akartam belegondolni, de tudom, hogy ebben a bizniszben egy lánynak akkor van a legnagyobb haszna, ha áruba bocsátja a testét.
-Az rajtad múlik- válaszolja apa önelégülten. El sem hiszem, hogy tényleg mennem kell. Már megszoktam, hogy egyik városból a másikba költözünk, de egy teljesen új ország? Már most utálom. És a legrosszabb az egészben, hogy valószínűleg apám ezt előre kitalálta. Eltervezte mialatt engem lecsuktam, hogy így nem kell kockázatot vállalnia értem, és az üzletet is fellendítheti. Anyám csak az utolsó lökés volt. Ő csak megadta az ürügyet, hogy beteljesülhessen mindez.