2.

1.7K 42 0
                                    

Csupán egy hét kellett hozzá, hogy Nikolett beilleszkedjen közénk. Úgy hiszem Anna elég nagy benyomást tett rá az első napon és ezért is döntött úgy, hogy a mi kis bandánkkal fog lógni. Hamar megkedveltem én is miután megmutatta a rajzait, hiszen én is imádom a művészeteket. Mondjuk az én világom jóval másabb, mint az övé. Az ő mappájában még a firkák is színesek, valamint az ember unikornisokkal találkozik mindenhol, de tény, hogy nagyon szépek a művei. Egy pillanat erejéig még irigyeltem is őt, mert úgy tűnt az én személyiségem sokkal egyhangúbb. Én szeretek csupán grafittal dolgozni, és gyakran ugyanazokat a témákat használom alapul, mivel az álmaimban látottakat örökítem meg. Emellett arra is rájöttem, hogy Annával ők sokkal jobban hasonlítanak egymásra a vidám jellemükkel, mint én bármelyikükre, ennek ellenére én is meghívást kaptam Nikitől a egy családi vacsorára, hogy a szülei megismerhessék az új barátait.  A sulitól két utcára lakik a család, mondhatni, hogy a belváros kellős közepén, de megdöbbentő módon egy óriási kertes házban. Mintha valaki úgy gondolta volna, hogy túl unalmas lenne a környék a túl sok panellel, ezért épített oda egy teljes utcányi családi házat.  

Az udvar nagy része csak pázsit, közepén a fehér épülettel. 

-Sziasztok! Gyertek beljebb nyugodtan! Melinda vagyok- fogad minket barátnőnk anyukája.- Üljetek le a teraszon, mindjárt kész az étel. Ugye szeretitek a grillezett húsokat?
-Persze- bólogatunk.
A nap még éppen odasüt a ház mögé, ahol leülünk, megvilágítja a rózsaszín párnákat és a kerek fa asztalt, amely fényfüzérekkel van megvilágítva. Rögtön az jut eszembe, hogy a díszítés Nikitől származhat, mivel nagy részt a rózsaszín uralja a terepet. A két testvér már elfoglalt egy-egy helyet a székeken, mi pedig csatlakozunk hozzájuk Annával.
-De jó, hogy itt vagytok!- mosolyog ránk Niki.
Pár perc várakozás után már mind együtt esszük az ételt, amelyet Nikiék édesapja készített.
-És lányok, ti szerettek ebbe az iskolába járni?- faggat minket.
-Remek hely, mondhatni igen, bár mindenhol vannak olyan tanárok, akiket nem kedvel az ember- válaszolom diplomatikusan, ahelyett, hogy megemlíteném azt a nagy hajtást, ami körülvesz minket.
-Sajnos tanulni kell- morogja Anna, bár a legviccesebb az egészben, hogy ő nem igazán szokta megerőltetni magát ilyen téren, mégis, ha lehetősége nyílik rá, elpanaszolja ezt.
-Viszont a közösségi programok remekek-váltok témát.- Szokott halloween- i buli is lenni és karácsonyi vásár is.
-Ó ez igazán remek. Szakkörök is vannak?- érdeklődik Melinda is.
-Kémia, biosz és egyebek. Van kórus is, egy kosárlabda csapat és focisták- magyarázza Anna.
-Ti jártok valamelyikre?
-Nem, mivel megszüntették a táncot- Igazán sajnáltam, amikor elment a tanárnő, aki a foglalkozást tartotta, mert nagyon szerettem odajárni. Üdítő volt a mozgás, és a csapat is klassz volt. Természetesen ide is közösen jártunk Annával, mint a legtöbb helyre az évek során, bár ő nem szerette annyira, mint én.
-Tavaly még volt, viszont idén már nem indították el sajnos -meséljük.
-Akkor ti most nem is sportoltok?- kérdi az apa.
-Tulajdonképpen nem- vallom be.
-Én sem- csatlakozik Anna.
-Az nagy kár, az egészséges életmódhoz elengedhetetlen lenne. Nem is hiányoljátok?- Ez valami tipikus szülői duma? Anyuék is állandóan azzal jönnek, hogy végre mozognom kéne valamit. A világot ne váltsam meg?
-De igen. Én szívesen csinálnék valamit, csak még nem találtam meg a megfelelő helyet- közlöm a választ, amelyet otthon már olyan jól begyakoroltam.
-Voltatok már a Goldban?- szegezi nekünk az újabb kérdést a családfő.
-Nem, de már hallottam róla- mondom.
-Én úgy tudom egy elég jó edzőterem- egészít ki Anna.
-Így van, és nem sokára Tomi és Niki is ott edzenek majd. Nektek nem lenne kedvetek csatlakozni hozzájuk?- kérdezi anyuka.
-Hát nem is tudom. Edző nélkül?- húzom el a szám.
-Dehogyis. Apa ott a személyi edző, ő foglalkozna velünk- magyarázza Nikoletta.
-Ez remekül hangzik!- lelkesedik Anna.
-Így van- helyeselek.
-Akkor, akár két hét múlva hétfőn már jöhettek is- ajánlja Nikiék apukája.
-Köszönjük, úgy lesz- válaszoljuk egyszerre.
✴✴✴

Repülni és zuhanni (✓)Where stories live. Discover now