Repülni és zuhanni (✓)

39.

Figyelem! Ebben a fejezetben erős szexuális tartalom olvasható! Ha nem akarsz ehhez hasonlóval találkozni, kérlek lapozz tovább. Köszönöm

Abban a pillanatban mintha megállt volna az idő számomra. A másodpercek ólom lábakon jártak, és azt hittem ott hagy, mire végre kimondom a válaszomat. Annyira hosszúnak tűnt, amíg meghoztam a döntésem, pedig tudom, hogy csupán egy szempillantás volt.
-Oké. Akkor ne állj le- válaszoltam. Sosem hittem volna, hogy ezt fogom mondani. Tulajdonképpen egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy mit csinálok. Épp most engedtem meg Diegonak, hogy lefektessen, ami önmagában is őrültség. Mindannak ellenére amin keresztül mentünk és amiket mondott, még mindig nem lehetek biztos benne, hogy többet akar tőlem ennél az éjszakánál. Valahogy most mégsem érdekel. Talán holnap megbánom, hogy ma ezt mondtam, de az is lehet, hogy úgy ébredek, hogy azon rágódom, mi lett volna, ha... és ezt nem akarom. Én világ életemben az a lány voltam, aki félt kockáztatni, aki a csokis fagyit választotta a legújabb különlegesség helyett, mert félt, hogy esetleg nem ízlik neki, de úgy gondolom, hogy pontosan emiatt túl sok lehetőség szalasztottam el idáig. Mi van, ha a pisztácia a kedvenc ízem, csak még nem tudok róla, mert sosem próbáltam? Mi van, ha nem azon az úton megyek, amin egészen idáig terelgetett a családom? Mi van, ha úgy döntök, hogy én is többet akarok ennél?
-Biztos vagy benne?- néz rám Diego döbbenten, mire én lassan bólintok, és halk kuncogásban török ki. Határozottan viccesnek találom, hogy ezt megkérdezte. Azt hittem ő az a fajta srác, aki nem kérdez vissza.- Érintettek már így, Lala?- kérdezi incselkedve miközben az egyik kezét lassan elkezdi felfelé húzni a combomon. Jesszusom. Mély levegőt veszek és megrázom a fejemet, mire az eddiginél még kajánabbul vigyorog. Tudom, hogy tudja, még nem voltam senkivel. Biztos vagyok benne, hogy az elejétől fogva tisztában van vele, de már azzal is, hogy még csak soha nem is érintettek úgy... Valahogy máshogy alakultak a dolgok eddig. Mindig vártam a megfelelő alkalmat. Azt a srácot, akibe szerelmes leszek, és ő is belém, de aztán rájöttem, hogy hiába hiszek a mindent elsöprő szerelemben, az nem fog csak úgy bekopogtatni az ajtómon. Ezután jöttem össze Dáviddal. Úgy gondoltam, mindenki megérdemel egy esélyt. Azt reméltem, hogy egy idő után fülig belé zúgok majd, de sajnos nem így lett. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, mert mindig ott volt mellettem és támogatott, amikor feszült voltam és aggódtam a jegyeim és az iskola miatt, de az amit iránta éreztem, a közelébe sem ér annak, amit Diego jelenlétekor érzek.- Nagyon tetszik, hogy ilyen ártatlan vagy, tudod?- lehel apró csókokat a nyakamra, végül egy határozott mozdulattal az ajkamra nyomja a száját. A nyelve összefonódik az enyémmel. Olyan hevesen csókol, mint még soha. Azóta vágyom erre, mióta ott kellett hagynom őt az öltözőben a meccse után. Már azt hittem, hogy sosem érezhetem az ajkát az enyémen újra. Reményt keltett bennem aznap, hiszen megmutatta, hogy akar engem, de aztán a Sorsnak hála, ismét távol kerültünk egymástól. Annyi minden választ el minket egymástól. A kor, a család, a származás, a kultúra, a múlt, és a jövő. Én mégis azt kívánom, hogy végre ne kelljen foglalkoznom ezekkel. Annyi minden szól ellenünk, ennek ellenére én tovább akarok lépni. Nem érdekel ki, mit mond. Az egyetlen dolog, ami szerintem igazán számít, hogy még sosem voltam ennyire boldog, mint most. Ha lehetne megállítanám az időt, hogy itt maradjak ebben a pillanatban örökre, mert félek, hogy talán sosem leszek annyira boldog, mint ebben a pillanatban. Mert nem tudhatom, hogy holnap egyedül ébredek -e vagy mellettem lesz -e Ő is.
-Annyira gyönyörű vagy!- suttogja miközben a kezeit óvatosan a derekamra csúsztatva elválaszt a faltól és elkezd hátrálni a szoba közepén lévő ágy felé. A száját egy pillanatra sem választja el az enyémtől, miközben apró léptekkel halad, keze ide - oda kúszik a derekamon. Amikor elérjük az ágyat finoman a levegőbe emel és megpördül velem, majd óvatosan az ágyra fektet. Annyira magabiztos! Vajon hány lánnyal csinálta meg ugyanezt?- Te sokkal jobb vagy mindenkinél, Bori. Különleges vagy, és én nem érdemellek meg- mondja Diego, mintha az aggályaimra válaszolna, és ezzel rögtön vissza is ránt a jelenbe. Hihetetlen, mennyire őszinte. Mondani akarok neki valamit. Elmondani, hogy hagyja végre abba ezt. Nem kell, hogy megóvjon engem önmagától. Nincs szükségem rá, pedig állandóan ezt csinálja. De végül nem mondok semmit, egyszerűen csak megcsókolom. Annyi érzelmet rakok bele, amennyit csak tudok. Azt akarom, hogy tudja, engem nem érdekel a múltja és nem érdekel, hogy mások mit gondolnak róla. Azt akarom, hogy érezze, mennyire fontos nekem.
-Nagyon akarlak- mondja, miközben a kezével egyre lejjebb halad és végül eléri a ruhám szegélyét.- Hihetetlenül szexi vagy ebben a ruhában.
-Köszi- zihálom. Ez az egyetlen dolog, amit végre ki tudtam nyögni, és nagyon kellemetlenül érzem magamat tőle. Egyszerűen nem tudok jelenleg mit mondani neki. Érzem, hogy rettentően elvörösödik az arcom már csak a gondolatra is, hogy mit csinálok éppen most. A légzésem szabálytalan és hangos. Még senki nem ért hozzám így.
-Imádom, ahogy reagálsz az érintésemre- súgja. A kezével egy kicsit feljebb tolja a ruhámat és az egyik kezével benyúl alája. Lassan és finoman simít végig a belső combomon, amivel az eddiginél is hevesebb reakciót vált ki belőlem.- Imádom, ahogy kapkodod a levegőt, és hogy libabőrös leszel a kezem nyomán- mondja és újra megcsókol. Aztán megint és megint. Egy pillanatra sem szakítja el a száját az enyémről miközben a kezei tovább matatnak a lábam között. Ahogy eléri az alsóneműmet finoman végig simít az anyagon, majd félretűri azt, hogy az egyik ujját óvatosan belém csúsztassa.
-Nem értem hogy nem tepert le téged még egyetlen srác sem, Lala. Tökéletes vagy- suttogja alig elválasztva a száját tőlem, hogy aztán tovább csókolhasson. Egy idő után azt veszem észre, hogy a ruhám már alig van rajtam, annyira feltűrődött, amit Diego ki is használ és egy laza mozdulattal áthúzza a fejemen. Aztán egy pillanatra megáll. A levegőben szabályosan érezhető a kettőnk közötti tűz, miközben beharapja az ajkát és a melltartómat bámulja. Nagyon kellemetlen érzés. Még a női öltözőben is mindig előbújok a sarokba, most pedig egy fiú bámul engem. Hirtelen magam elé kapom a kezemet, hogy eltakarjam előle a kilátást, de ő gyengéden lefejti rólam.
-Előttem nem kell elrejtened a testedet- mondja és lefejti rólam a védőfalam. El sem hiszem, hogy így lát engem. Mi van, ha nem tetszik neki? Ha a többi lány, akivel együtt volt eddig sokkal szebbek és vékonyabbak, mint én? Annyira jól esnek azok a dogok, amiket mond nekem, de nem hiszem el, hogy én különleges lennék. Egyáltalán nem vagyok az.- Csodálatos vagy- mondja miközben lassan eltávolítja rólam a melltartómat is, majd megnyalja az alsó ajkát, amitől hirtelen összerándul a gyomrom. Hogy tud így nézni rám? Hihetetlen, hogy most végre itt van velem. Óvatosan a pólója szegélyéhez csúsztatom a kezemet, mire szélesen elmosolyodik és segít levenni azt. Láttam már felső nélkül, de így, hogy ilyen közel van hozzám és csak én láthatom a hasán a kockákat és a kidolgozott felsőtestét, úgy gondolom, hogy még jobban néz ki, mint korábban. Biztos vagyok benne, hogy a helyzet teszi, de csak még szexibbnek látom, mint korábban.- Tetszik, amit látsz, Lala?- kérdezi incselkedve, amitől nekem ismét vörös színt vesz fel az arcom. Persze, hogy tetszik a látvány, főleg, hogy Diego a nadrágját is éppen lefelé húzza. Egy pillanatra elfog a pánik. Mi van ha elhamarkodom? Ha nekünk tényleg nincs jövőnk és hamarosan megint távol kerülünk ismét egymástól? Aztán eszembe jut mindaz, ami az elmúlt pár órában történt. Nem rég még a konyhában álltam és le akartam inni magam, annak ellenére, hogy sosem tettem még ilyet, csak azért, hogy kilépjek a komfort zónámból, azért mert rájöttem, hogy nem akarok az a lány lenni, aki eddig voltam. Már nem akarok az lenni. Olyan akarok lenni, aki a saját útját járja, nem pedig, amit mások elvárnak tőle. Olyan, aki kockáztat, mert tudja, ha nem teszi meg, ugyanott fog tartani, ahol eddig,  de ha mégis bevállalja, abból kisülhet valami jó... Valami, ami lehet, hogy felborítja az egész életét, de mégis megéri.

Diego óvatosan elkezdi lefelé húzni az alsó neműmet és én hagyom neki. Hagyom neki, mert tudom, ha faképnél is hagy holnap után vagy azután, legalább olyasvalakivel teszem meg először, akiért teljes szívemből odavagyok.

Ő is leveszi a bokszerét, majd az odébb dobott farmerja zsebéből előhúz egy óvszert és felhúzza magára.

-Biztos vagy benne?- kérdezi annak ellenére, hogy az elején kijelentette, nem fog leállni. Mély barna szemeivel epekedve néz rám, vággyal fűtve.

-Igen- bólintok, és figyelem, ahogy fölém hajol. Egyenesen a szemembe néz, ahogy hozzám préseli a testét.

-Ez most fájni fog- suttogja.-Ne haragudj! -majd belém hatol.