Repülni és zuhanni (✓)

36.

Lilla zöld szeme csak úgy ragyog, hiszen zöld pólója remekül kihangsúlyozza azt, amelyet az ünnep alkalmából vett fel. Három nap múlva karácsony, és ő ezt nem győzi hangsúlyozni. Imádja, ahogy én is. Ilyenkor mindig együtt van a család, és a szeretet érzése átjár mindent. Mintha valami varázslat lenne a levegőben az évnek ebben az időszakában. Már napok óta karácsonyi számokat hallgatok, és most ahogy a szobámban ülve beszélgetünk szintén szól a zene. Én csak dúdolom, de Lilla teli torokból énekli a szöveget, esélyt sem adva arra, hogy valami másra terelődjön a téma.

"Have yourself a merry little Christmas
Let your heart be light
From now on your troubles will be out of sight

Have yourself a merry little Christmas
Make the Yuletide gay
From now on your troubles will be miles away,

Here we are as in olden days
Happy golden days of yore
Faithful friends who are dear to us
Gather near to us once more"

(Szerezz magadnak egy békés kis karácsonyt
Hadd gyúljon fény a szívedben
Mostantól nem kell a problémáinkkal foglalkoznunk

Szerezz magadnak egy békés kis karácsonyt
Hadd legyen a karácsonyi készülődés vidám
Montantól a problémáink mérföldekre lesznek tőlünk

Itt vagyunk most, mint a régi időkben
Azokban a régi szép időkben
Hűséges barátok, kik oly kedvesek nekünk
Gyűljetek körénk még egyszer)

-Szóval, mi a terved a szünetre? Mész valahova Szilveszterkor?- kérdezi kifulladva.

-Nem hinném- húzom el a számat arra gondolva, hogy igazából sosem jártam ilyen nagy volumenű partykban, de még csak házi bulikat sem látogattam sokat, ha csak Anna el nem rángatott.

-Mi van Annával? Azt hittem, ti mindig együtt mentek szórakozni- folytatja, mintha a gondolataimban olvasott volna.

-Hát, ha jól tudom ő valami pasival megy- szomorodom el. Igaz, nincs miért siránkoznom, hiszen engem is elhívott, de amióta a srácok körül rajongják mindig csak a fölösleges harmadiknak érzem magam. Ráadásul, amint valamelyik udvarlójával jóban leszek, mindig jön a következő. Tulajdonképpen visszasírom már azokat az időket, amikor még bele volt zúgva Arnoldba.

-Pistivel megy ahelyett, hogy veled lenne?- kérdezi Lilla teljesen letaglózva, mire én kurtán felnevetek.

-Nem, őt múlt héten passzolta. Lacival megy, azt hiszem.

-Gyere el velem!- csillan fel barátnőm szeme és szorosan hozzám bújik, hiszen tudja, hogy nem-et akarok mondani.- Légyszi! Tök jó lesz! Engem a az osztály társaim hívtak el, de veled sokkal szívesebben buliznék!

-Hol lesz?- adom be a derekam, mire Lilla hirtelen belesikít a fülembe. Nem tudom, hogy megjátsza- e, vagy tényleg ennyire örül, de nagyon jól esik a reakciója.

-A város másik végén. Még csak azt sem tudom, hogy ki lesz a házigazda- magyarázza, majd fanyar tekintetemet látva felkacag.- Csak nem akarsz december 31.-én egyedül itthon gubbasztani? Jó lesz- győzköd tovább, majd amint meghallja Mariah Carey-től a jól ismert All I want for Christmas is you című számot, ismét hangosan énekelni kezd.

All I Want For Christmas Is You

I don't want a lot for Christmas
There is just one thing I need
I don't care about the presents
Underneath the Christmas tree

I just want you for my own
More than you could ever know
Make my wish come true
All I want for Christmas
Is you

(Csak Te kellesz Karácsonyra

Nem kell sok minden Karácsonyra
Csak egy dolog kéne, de nagyon
Nem érdekel a fa alatt lévő
Ajándék halom

Csak az kell, hogy az enyém légy
Jobban, mint hinnéd
Teljesítsd a kívánságom
Csak Te kellesz Karácsonyra)

Mielőtt magával ragad a boldogsága egy pillanatra átfut rajtam egy szomorú érzés. A felismerés, hogy mennyire sajnálom, hogy Diegoval nem megy köztünk ez az egész- bármi is ez. Eszembe jut, amikor azt mondta, hogy ő nem tudna leülni a családommal beszélgetni. Akarva- akaratlanul is megjelenik előttem a kép, ahogy a családom körében ülünk és vacsorázunk Karácsony első napján, és valamiért én sem tudom őt elképzelni ebbe a körbe. Tényleg nem illik bele, pedig nagyon szerettem volna, ha ez megvalósul. Valamiért úgy éreztem, hogy mi összetartozunk, és úgy tűnt mintha, ezt ő is észre vette volna, de lehet, hogy tévedtem. A mama és anya is mindig azt mondta, hogy az életben a dolgok okkal történnek, és ezért is hiszem azt, hogy a mi történetünk még nem ért véget, bármennyire állítja is ezt Diego. És pontosan ugyanezért nem értem, hogy miért is ellenzik a szüleim annyira azt, hogy jóban legyünk, hogy legyen egy kapcsolatom vele- ami persze nem fog megvalósulni, mert Diego sem akarja- hogy megismerjem őt. Furcsa ez, mivel anyu tanár, és rengeteg diákot ismer. Egész életemben arra tanított, hogy mindig legyek körül tekintő, hogy nyissak az emberek felé, mert mindenkinek van egy története, mindig van az éremnek egy másik oldala, Diegonak mégsem ad esélyt. Apát valamilyen szinten megértem. Ő egy kis faluban született, szegényen nőtt fel, megfordult rizikós helyeken, és sokat küzdött, hogy eljusson oda, ahol most van. Talán a múltja miatt akarja, hogy távol tartsam magamat a fiútól, aki elkezdte belopni magát a szívembe. Talán csak nem akarja, hogy valaha is olyan körülményekkel kelljen megküzdenem, mint régen neki. A gond viszont az, hogy a szívnek nem tud parancsolni az ember. Az eszemre akarok hallgatni, ami azt mondja, hogy lépjek túl az egészen. Hiszen ki ő? Csak egy ember. Egy a sok közül. Egyetlen állomás az életem során. Mégsem tudom elengedni az érzést, ami hozzá köt. Megmagyarázhatatlan, ahogy kattog rajta az agyam; ahogy egyre több rajzom szól róla, és a tetoválásáról; ahogy arra ébredek álmomból, hogy feltüzel a vágy iránta, és azt kívánom bárcsak a valóságban is olyan közel lennénk egymáshoz, akárcsak éjjelente.

A nap besüt az ablakon, ezzel bevilágítva a szobát és fehér falait. Nem sok minden van itt, csak egy szekrény és egy ágy, aminek fekszem. A tekintetem hirtelen a mellettem lévő fiúra vádorol, aki éppen kitűr a szememből egy kósza szőke tincset. Biztos vagyok benne, hogy nagyon csúnyán kócos vagyok, ő mégis csak mosolyog, ahogy rám néz, de nem csak a szájával, hanem a szemével is. Barna szemei úgy csillognak, mintha én lennék számára a világon a legfontosabb. És ebben a pillanatban el is hiszem neki.
-Szia- mondja Diego és közelebb húzódik. A fény tökéletesen megvilágítja barna, meztelen felsőtestét, ahogy fölém hajol.
-Szia- mondom én is, és zavartan elfordítom a tekintetem kidolgozott izmairól, amelyeket korábban annyira meg akartam érinteni, annak ellenére, hogy nem lehetett. Most már megtehetem.