Repülni és zuhanni (✓)

48.

-Azt mondtam engedd el! Süket vagy?- kiáltok rá a srácra, aki még mindig Bori karját fogja. Látszik a döbbenet az arcán, és amint rájön ki vagyok, és végre elengedi a barátnőmet.

-Neked semmi közöd ehhez!- vág vissza.

-Már hogy a picsába ne lenne? Épp a barátnőmet szorongattad.

-A barátnődet?- nevet fel keserűen.- Az összes ribancodra ezt mondod?

-Hogy minek nevezted őt?- lépek még közelebb. A gyerek épp hogy az orromig ér, de úgy látszik cseppet sem ijed meg a közöttünk lévő magasságtól, sem attól, hogy én sokkal erősebb vagyok nála. Pedig jobban tenné, ha félne.

-Ribancnak. Vagy nem így hívod azokat a lányokat, akikkel kefélsz?

-Most állj le ezzel!- figyelmeztetem. Eddig is rettentően ideges voltam, de most, hogy Borit ócsárolja kibaszottul megakarom ütni.- Nem ismersz engem, és nem tudod mi van köztünk Borival...

-Dehogynem tudom. Azzal hitegeted, hogy szereted őt, ő meg valami számomra érthetetlen módon hisz neked. 

-Nem csak hitegetem. Szeretem őt- ordítom mérgemben, de amint elhagyja az utolsó mondat  a számat rájövök mit tettem. Kimondtam. Azt mondtam, hogy szeretem őt. Most először.

-Komolyan gondolod?- szólal meg Bori is, aki idő közben kettőnk közé keveredett és onnan hallgatta a civakodást. A szemében még mindig látszik a rémület, amit az a szemét okozott, mégis látszik rajta, hogy mennyire örül annak, hogy végre kimondtam az érzéseimet. Nem mintha nem lenne igaz, amit mondtam, de nem hangoztatni ezt. Nem akartam, hogy eljussunk idáig, mert ez már visszavonhatatlan és rengeteg problémát szülhet. Innen már nincs visszakozás, kimondtam, szeretem őt. Ami azt jelenti, hogy egyre jobban kötődünk egymáshoz. Vagyis még fájdalmasabb lesz, ha elszakadunk egymástól.

-Igen, persze- fordulok felé, és ártatlan tekintetét látva nem is tudom tagadni. Legszívesebben itt és most felkapnám őt és megpörgetném a levegőben, majd megcsókolnám, hogy ő maga is megbizonyosodhasson róla, mennyire, de mennyire szeretem őt.

-Ezt a hazugságot!- mondja a fiú, aki már rettentően az idegeimre megy.- Hihetetlen, hogy így meg tudod vezetni a lányokat. Biztosan az teszi, hogy egy mocskos bűnöző vagy. Tudod, azt mondják a nőket vonzza a sötét oldal. 

-Fogd be!- kiáltok rá, de ő csak folytatja a dumálást.

-Tuti, hogy minden csaj élvezi, hogy egy ilyen macsó megkeféli őket, de abban is biztos vagyok, hogy semmi másra nem kellesz nekik.

-Diego, gyere, menjünk- fogja meg Bori óvatosan a kezemet. Igaza van. Rohadtul mennünk kéne, különben nagy gond lesz. Már nagyon közel vagyok ahhoz, hogy elveszítsem a fejemet. Pedig már nem is kellene itt lennem. Bori már itt van mellettem. Fogja a kezemet. Nincs semmi baja.

-Persze. Menjetek csak! Dugjatok egyet valamelyik sikátorban- szövegel tovább, és ez az a pillanat, amikor egyszerűen elkattan bennem valami. A nem érdekel, ha rólam így beszél valaki. Végül is a legtöbben így ismernek. Egy nőcsábásznak. De azt nem fogom tűrni, hogy Boriról is ilyen mocskos módon beszéljen ez az alak. Ki ez egyáltalán?

-Diego, ne csináld!- kiáltja Bori, ahogy egy újabb ütésre emelem a kezemet. Elegem van abból, hogy mindenki csak ítélkezik felettem. Pontosan tudom, hogy egy szar alak vagyok, úgyhogy nincs szükségem arra, hogy folyamatosan emlékeztessenek az emberek erre.- Állj le!- ismétli, de én csak ütök tovább.- Diego! Nézz rám!- kérlel a barátnőm. -Diego, kérlek, nézz rám- mondja és mintha a hangja elcsuklana. Bori sír? Azonnal ránézek.- Kérlek hagyd abba!- könyörög nekem, és látom, ahogy egy apró könnycsepp végigcsorog az arcán. Ahogy lenézek a kezemre rájövök, hogy csupa vér az egész. Valószínűleg eltörtem a srác orrát.

-Ezt még megbánjátok- nyögi a fiú, ahogy felkel és vérnyomokat hagyva maga után a padlón kisétál a cukrászdából.

-Sajnálom- mondom és a barátnőm felé lépek, hogy átölelhessem őt, és megnyugtassam, hogy vége és nincs semmi baj, de ő hátrébb lép egyet.- Te félsz tőlem?- kérdezem, amint megpillantom a rémületet az arcán, ahogy a szeme ide- oda cikázik az arcom és a véres kezem között.

-Én...- dadogja.- Én nem...- válaszolja, de tudom, hogy nem így van.

-Úristen! Bori, jól vagy?- jelenik meg Lilla és átöleli a barátnőmet, aki teljesen lefagyott.- Amint meghallottam, hogy Dávid kiabál szóltam Diegonak, hogy jöjjön ide. Annyira megijedtem. El sem hiszem, hogy ez Dávid volt. Annyira máshogy viselkedett. Amikor együtt voltatok mindig udvarias volt és rendes- hadarja, olyan gyorsan hogy szinte alig érteni. Úgy tűnik a lány, akit én mindig magabiztosnak és vidámnak láttam, most szintén fél. Bár ez már az üzenetéből is látszott. "Baj van, siess a cukrászdába, Boriról van szó. Gyors legyél, kérlek" Azóta van meg neki a számom, mióta utoljára beugrottam ide sütiért. Azt mondta egyszerűbb lenne, ha megadnám a számom és legközelebb csak dobnék neki egy üzenetet, ha megyek, így mire odaérek, a sütemény már be lesz csomagolva. 

-Elmegyek a mosdóba- közlöm a lányokkal és elmegyek, hogy lemossam a kezemet.  Mire visszaérek Bori és Lilla helyet foglaltak az egyik asztalnál. Mindegyikőjük arca aggodalomról árulkodik. Mi a fasz baj van? Mit akart ez a csávó Boritól?

-El fogja mondani neki- szipogja Bori. Annyira rossz így látni őt. Elkeseredettnek. Amikor velem van, akkor egyáltalán nem ilyen. Olyankor mindig ragyog az arca . Mindig annyira boldognak tűnik, pedig nem teszek semmi különlegeset. A fenébe is! Nem értem miért kedvel engem, hiszen akárhányszor valami személyesről kérdez vagy hárítok vagy totál kiakadok. Nem megy. Nem tudom miért nem, de egyszerűen képtelen vagyok neki a múltamról beszélni. Nem akarom, hogy tudja miket tettem, mert akkor lehet, hogy már más szemmel nézne rám. 

-Bori, akkor beszélj vele előbb te. Még nem késő. Ma hazamész és elmondod te neki. Biztos, hogy nem fog örülni neki, de jobb ha tőled tudja meg.

-Miről van szó?- ülök le én is, de hiába várok, nem kapok választ a kérdésemre. Percekig csendben ülünk, és már éppen azt hiszem, hogy nem is fogok magyarázatot kapni, amikor Bori megszólal.

-Dávid el fogja mondani a bátyámnak, hogy együtt vagyok veled.