Repülni és zuhanni (✓)

7.

Tetszett az a hely. Ez a cukrászda nagyon barátságos volt. Azonban a lényeg a lány volt. Ó az a lány! Basszus! Ha nem megyek ki cigizni, észre sem veszem, hogy lelép. Ott kellett hagynom a többieket, de mindegy, majd megértik. Mindent a nőért!
A léptei szaporák. Épp itt sétál előttem. Mintha tudná, hogy követem. Egyszer láttam, hogy busszal megy, és most is pont ezt teszi. Pár percet vár a buszmegállóban. Addig én az árnyékba húzódom. A meglepetés erejére akarok hagyatkozni. És már itt is van a busz. A lány már fel is ment. Itt az idő! Kiugrok a fa mögül, ahova rejtőztem, és még az utolsó pillanatban felszaladok a buszra. Semmi kétség. Remekül ment. A sofőr csak egy pillantást vet rám, aztán már indul is. Mekkora mázlim van! A székek között imbolyogva keresem a helyet. Sötét van, de még így is könnyen kiszúrom azt a vakítóan szőke hajat, amit keresek. A fülében fülhallgató, és az ablakon bámul kifelé. Az öltözete egyszerű: egy zöld ing és egy kék nadrág a fekete kabát alatt. Halványan megvilágítja a Hold az arcát. De jól állnak neki ezek a színek! Nagyon jól kiemelik a szemét.
-Szia- zuhanok le a mellette lévő helyre, de még csak nem is néz rám. Tudom, hogy észrevett. Remekül tetteti, hogy nem. Enyhén oldalba bököm, mire végre rám néz. Zavarodott. Jól áll neki. Biztosan sok barátja volt már. Ő az a fajta lehet. A jó kislány, aki elcsábítja a srácokat. Intek neki, hogy a füléből talán ki kéne vennie a fülhallgatót. Kezeit lassan felemeli és kihúzza a zsinórt.
-Mit hallgatsz?-kérdezem.
-Nem szabad idegenekkel beszélnem- a hangja vékony, mégis határozott.
-Ugyan már! -forgatom a szemem, majd a legfinomabb mosolyomat veszem elő.-Mit hallgatsz?- egy pillanatig tétovázik, majd megszólal.
-Ed Sheeren.
-Melyik szám?-kíváncsiskodom.
-Shape of you.
Megköszörülöm a torkomat és énekelni kezdek. Pontosan tudom, hogy mindenki minket néz, de nem érdekel.
-"Club isn't the best place to find a lover so the bar is where I go"- egy halk kuncogás hagyja el a száját. Az arca piros, egyértelműen zavarban van.
-Szóval...- kezdem.- Egy párszor már összefutottunk, de még nem volt alkalmam bemutatkozni.- Digo vagyok.
-Digo?- kerekedik el a szeme.- Milyen név ez?
-Becenév.
-És mit becéznek így?
-Á azt nem árulhatom el most- nevetek fel.- Ha elmondom már nem leszek olyan érdekes, és ki tudja mikor találkozunk legközelebb. De tudod, én inkább megtartom magamnak ezt a titkot, hogy érdekeljen és máskor is tudjunk miről beszélgetni.
-Máskor?- néz rám felvont szemöldökkel. Hihetetlen még így is mennyire aranyos! 
-Persze, hiszen lépten nyomon egymásba botlunk. Szerintem ez egy jel- kacsintok rá.-Drága hölgyem, nincsen ennyi véletlen. Hogy is hívnak? Ha jól emlékszem Borbála, igaz?
-Igen- erősít meg.
-Igazán szép név- bókolok.
-Köszi, de figyelj, nekem most mennem kell- mondja, majd zsebre rakja a telefonját és óvatosan feláll. Kiengedem őt, és aztán csak akkor szólok hozzá, mikor nyitódik az ajtó.
-Akkor legközelebb!- látom, ahogy egy pillanatra megbotlik a lépcsőn. Felettébb szórakoztató. Vajon csak váratlanul érte, amit mondtam, vagy én magam váltom ki ezt belőle? Végül is mindegy, hiszen így is úgy is miattam volt zavarban. Baromi aranyosan állt neki a piros pozsgás arc. Ezt megjegyzem.
A következő megállónál én is leszállok. Igazából fogalmam sincs, hol vagyok, csak megyek előre. Aztán néhány lépés után rájövök, hogy a mögött a gimnázium mögött vagyok, ahova az elit jó tanulók járnak. Tulajdonképpen nem is kell olyan sokat sétálnom. Sosem szoktam buszozni, nincs rá pénzem és különben sem szükséges. Bárhova el lehet menni két lábon is.
A Gold fényei már messziről látszanak. Az a pár égő beragyogja az egész sikátort. Előveszem a kulcsom, és bemegyek a mögötte lévő épületbe. Az ajtó nyikorog, amikor megmozdítom.
-Öreg, hol voltál?- áll elém Dominik.- Má' mindenhol kerestünk, aztán levágtuk, hogy nem vagy ott és elhúztunk. Mit csináltál?
-Dolgom volt. Egy lánnyal voltam- magyarázom.
-Apám! A pici fekete hajúval, vagy azzal a kis göndör vörössel?
-Nem, egyikkel sem.
-Ez egy újabb, mi?- érdeklődik tovább Dominik, akinek talán még nálam is több lánnyal lenne dolga, ha nem lenne annyira elszállva magától.
-Ja, így is mondhatjuk.
-Legalább dögös?
-De még mennyire- vágom rá.
-Barátom, de jó neked! Azért, ha mégsem kell,majd gondolj rám.
-Meglesz- intek, miközben kikerülöm őt. A harmadikra megyek, itt van a közös lakásunk a srácokkal, amit a boksz clubunk áll azért, hogy cserébe heti tíz alkalommal náluk eddzünk és versenyezzünk. Tulajdonképpen azoknak, akik itt vannak eléggé megéri. Van hol aludnunk, kapunk kaját és elismernek minket.
Az ajtó nincs bezárva, amit már a folyosó végéről sejtettem a zene hangjából. Még a hét elején járunk, így ma még elég hangosak a többiek.
-Csá- fogok kezet mindenkivel.- Emberek én mentem fürdeni, aztán dőlök az ágyba, szóval a zene halkuljon el!- erre kapok néhány csípős megjegyzést, de végül a nagy röhögés közepette azért lehalkítják. Tudják, hogy igazam van. Holnap reggel hatkor edzés. Teljesen jó a dolog, én szeretek edzeni, csak elég fárasztó, mivel utána ugyanúgy be kell mennem az iskolába. Természetesen én nem abba a puccos szarba járok a város közepén, de azért tanulni itt is kell. A francba! A héten le kéne adnom még egy beadandót! Mindegy, majd összedobok valamit, jelenleg nem tud érdekelni.

✴✴✴

A picsába! Kurva ébresztő! Átfordulok az oldalamra és kimászok az ágyból. Egy melegítő nadrágot húzok, egy laza felsőt és a futócipőm, iszok egy pohár vizet, aztán átsétálok az edzőterem épületébe. A srácok közül én kelek a legkésőbb, mégis mindig én vagyok itt elsőnek. A portás nő, amint meglát szélesen elmosolyodik és hangosan köszön. Mintha én lennék a reggele legnagyobb öröme. Csinos csaj, el kell ismerni, bár már 30 éves, jól tartja magát. -Biccentek feléje, hogy lássa észrevettem a gesztust, de ahhoz még túl korán van, hogy bármit is mondjak, és az emberek már eléggé ismernek ahhoz, hogy ezt tudják.
-Na, ma is összeverekszel valakivel?- jön be nagy mosollyal Levi. Ő sem kap többet tőlem, mint egy erőteljes arckifejezés.- Jól van, nem mondtam semmit- még mindig nevet, de a kezét felteszi védekezés képpen. A srác könnyű súlyú, úgyhogy egyértelmű, hogy jobb, ha nem köt belém. Persze nem bunkóságból nem válaszolok, és ezt ő is tudja. Egyszerűen ilyenkor magamra kell koncentrálnom. Nem lesz az emberből csak úgy az ország legjobbja.
Hozzálátok az általános rutinomhoz és elkezdek nyújtani. Ilyenkor csak átmozgatás képpen. Egy pár perc elteltével már a bemelegítésnél tartok, és szép lassan csatlakozik hozzám mindenki.