Időzóna

2.rész

Örömömben elfelejtettem kibontani az ajándékomat, így ez a cselekvés is kezdetét vette. A parányi dobozban egy medál volt, melybe bele volt gravírozva, a love szó. Rengeteg hosszadalmas percnek néztünk elébe, hisz délután 4 óra bőven messze volt még. Így neki láttam takarítani a lakásban. A hatalmas takarításnak nevezett dolog annyiból állt, hogy porszívóztam, port töröltem, sepregettem. Nem nagy munka, de a helyet rögvest tisztává varázsolta. Miután mindennel végeztem, kimerülten ültem le a kanapéra laptopommal a kezemben. A keresőbe bepötyögtem, hogy Vámpírnaplók 1.évad 1.rész, majd az ezerszer rongyosra nézett sorozatnak újonann nekifogtam. Bevallom körülbelül 4 hónappal ezelőtt fejeztem be ötödszörre, de ahogy minden fan mondani szokta, megunhatatlan. Néhány óra elteltével, mikor már a 1.évad 8. részénél jártam rápillantottam az órára, mely délután fél 3-at mutatott. A tempómat sietősebbre vettem, majd a szobámba rohantam, hogy egy randihoz illő ruhát válasszak. A halom ruha közt Dave alsógatyájára is rábukkantam, ámbár fogalmam sem volt mit keres nálam, így a táskámba dobtam,hogy vissza adhassam neki. Sajnos minden szép ruhám mosásban van, így kénytelen vagyok egy feszülősebb ruhadarabot viselni délután 4-kor. Nehezen sikerült találnom egy szettet,de a keresgélés 20 percet vett igénybe,így aligha volt időm egy normális sminket feldobni az arcomra. Enyhén a lila és fekete árnyalatait vittem fel szemhéjamra,melyet egy aranyos cicás tusvonal dobott fel, egy matt rúzst kentem a számra,szempillaspirált a szempillámra, majd pedig egy kis pirosító és bronzosító fűszerezte meg a sminkemet. Az óra pillanatok alatt fél 4-re váltott, így egy topánkában indultam neki az utamnak. A buszmegállóhoz gyalogolva figyelmes lettem egy verekedésre, mely két gyerek között ment. Úgy éreztem közbe kell szólnom, nehogy baj történjen, így topánkában egyenesen a fiúk felé futottam. 

-Ti meg mit csináltok srácok?-fogtam vissza a szőkét, mely rögvest válaszolt. 

-Miatta lesz beírásom-ordított idegesen a másik fiúra mutogatva. Nem tudtam megfékezni, így újra rávetette magát a jóval kisebb gyerekre. Próbáltam szétszedni őket, de nem sikerült. A szerencsémnek köszönhetően Dave épp akkor indult volna az étterem felé, így mikor észrevette, ahogyan küszködök, nyomban mellettem termett, majd leállította a két fiút, akik orrukat lehajtva egymás mellett kullogtak, remélhetőleg hazafelé. 

-Nem valami romantikus helyen találkoztunk-nevettem, mire ő is viháncolni kezdett.

-Gyönyörű vagy szívem-simította meg arcomat. 

-Te pedig igazán jóképű-válaszoltam, majd megcsókoltam az utca kellős közepén, de minket ez nem zavart. A járdán haladtunk, egymás kezét fogva, mikor végre az étteremhez értünk. Lábunkat betéve a küszöbön, megcsapta orrunkat a jellegzetes éttermi illat, mely azt sugallta "megérkeztünk".