Időzóna

27.rész

Magamra hagyott. Némán ültem, majd a letépett ruháimat magamra kaptam, s próbáltam kiutat találni. Széles ösvény vezetett az úthoz, ahol emberek sétáltak.
Furcsán néztek rám, s a foltos arcomat kezdték kémlelni. Próbálták nem feltűnően tenni ezt, ám nem sikerült. Észrevettem. Leültem a szemközti padr, majd kezemmel megtámasztva fejemet gondolkodni kezdtem, hogy mégis miért vagyok itt? Miért jutottam el ebbe a világba? Mit szánt nekem a sors ezzel? Kérdések sorozata lepte el gondolataimat.
-Maga a gyilkos. Jöjjön velünk.-közelített felém hangos léptekkel egy rendőr,bilinccsel a kezében.
-Hogy mi? Maguk mégis mit képzelnek? Most kerültem ide. Nincs közöm semmiféle gyilkossághoz.-tiltakoztam, s próbáltam harcolni az igazságért.
-Egy férfi jelentette be a gyilkosságot. Jöjjön el velünk, egy elbeszélgetésre.-hogy ne kerüljek semmiféle konfliktusba az itt élőkkel, a férfival együtt beszálltam a rendőrautóba, majd a rendőrségre mentünk. [...]
-Jó napot hölgyem. Egy pillanat és visszatérek hozzád,csak kimegyek telefonálni.-szólított meg a velem szemben ülő úriembernek tűnő személy. Alkalmasnak tartottam a megszökést, hisz egyedül tartózkodtam a szobában. Kamerák nem voltak sehol, ami nagyszerű volt. Próbáltam kinyitni az ablakot, viszont nagy zajt csaptam, amire a férfi felfülelt, így gyors léptekkel közelített felém.  Ám mielőtt elkaphatott volna megjelent egy személy az ablak előtt akit nem láttam már hetek óta. Dave volt az. Nem tudtam, hogy került ide, nem is értettem mi történik. Egy pillanatra elállt a lélegzetem, és könnyes szemekkel futottam a fiúhoz, majd szorosan megöleltem.