Időzóna

3.rész

A randi csodásan telt. Az ott dolgozó pincér lekapcsolta a villanyokat, majd gyertyákat gyújtott. Minden asztalra egy-egy gyertyát rakott, az ablakpárkányokra viszont többet is. Körülbelül 1 órát töltöttünk az étteremben, mely mennyei lakomával társult. Miután a randink vége felé érkeztünk, elhatároztuk, hogy a közeli pláza lesz a következő úticélunk. Arra gondoltunk, filmezünk, még pedig az Anabelle 3-at csodáljuk meg. Tudni kell rólunk, hogy általában minden horrorfilmet együtt nézünk, hisz imádjuk, de jókat lehet röhögni a másikon, mikor félelmében az ágytakaró rejtett zugaiba bújik. A moziban viszont megvalósíthatatlan bármilyen ágytakaró, mégis erre esett a választás.
-Ne sikíts jó? Ha félsz fogd meg a kezemet, és szorítsd meg-mosolygott rám.
-Megpróbálom nem eltörni a kezedet-kacagtam, mire ő is csatlakozott cselekvésemhez. A plázában megütötte orromat a büdös testszag, így félrevonultunk a hatalmas tömegtől. Belépve a mozis részleghez jegyeket vásároltunk, majd popcorn, kóla és nachos társaságában leültünk a lefoglalt helyünkre.Egy gyors puszit nyomtunk egymás arcára, majd a film kezdetét vette.[...] Sok sikítással, rengeteg nevetéssel és örömmel ért véget a fim. Táskámat felkapva eszembejutott, hogy Dave boxeralsója még mindig nálam van. A gondolattól ajkamat szélesre húztam, amit a barátom észre is vett.
-Min nevetsz baba?-kíváncsian fúrta tekintetét az enyémbe.
-Nálam van az alsónadrágod, bár nem tudom mit keres itt-nevettem fel, melyre a körülöttem lévő emberek is felfigyeltek.
-Majd hazafelé ide adod, ne a nagy tömeg előtt adj át egy boxert-nevetett a fiú. A mosolya mindig halálosan megőrjít, most sem volt másképp. Mikor kiértünk a plázából a tüdőnk újra megtelt friss oxigénnel, így a már sötét utcákon indultunk hazafelé. Dave 2 utcával arrébb lakik, így felajánlotta, hogy hazakísér. Meglepően hamar hazaérkeztem az alsógatyát nevetve kezébe nyomtam. Búcsúcsókot adva egymásnak felgyalogoltam a lépcsőn, egyenesen a szobám irányába. Anya már jóval előttem hazaért, apa viszont csak utánam néhány perccel tette be a lábát a küszöbön. Köszönésképpen hárman ölelkeztünk, ami nem úgy sült el, ahogy szerettük volna, hisz összefejeltünk.
-Nem jössz vacsizni Lizzie?-kérdezte anyu, mire én válaszul intettem, hogy nem. A szüleim teljes nyugodtsággal láttak neki a vacsorának, én pedig a fürdőszobába indultam, hogy eltávolítsam a nap folyamán hordott sminkemet. A szüleim számomra mindennél fontosabbak, így megpróbálok a segítségükre lenni. Bár meglepő, hogy 18 évesen velük együtt élek, én úgy érzem semmi gond, hogyha még nem vettem magamnak új lakást. Anya egy igazi háziasszony, de mégis az orvos, életeket ment. Apa mérnök, de a kórházhoz közel dolgozik, így vele és Dave szüleivel is rengeteget találkozhatok, amit egyáltalán nem bánok, mivel tündériek.
-Kicsim-visszhangzott anyu hangja az egész lakásban-gyere, vár rád egy meglepetés. Néhány másodperc alatt levetettem magamról a szűkös ruhát, majd egy melegítő szettet vettem fel. Perceken belül anyuékkal szemben álltam, mellettük pedig egy hatalmas alom volt, amelyben egy kiscica aludt.