10.rész

13 2 4
                                        




Mikor megbizonyosodtam arról, hogy ez nem álom elindultam egy sötét sikátor felé,  oda elég kevés napfény szűrődőtt be, ám hangok melyek onnan kifelé jöttek súrolták a fülemet. Megborzongtam, s tétlenül álltam az utca közepén. Erőt véve magamon, beléptem a sikátorba. Ahogy sejtettem  az egész hely özönlött a sok drogostól és alkoholistátol, ám nem hátráltam meg,  tovább haladtam. Féltem, hisz 18 évesen egyedül egy sikátorban 30-40 körüli emberek társaságában veszélyes. Visszanéztem magam mögé, mikor valaki hátulról megfogott, majd berángatott egy emberektől mentes helyiségbe. Sikítani sem bírtam, hisz a számat lekötötte egy sállal. A testem minden porcikája remegett, tétlen voltam. Ám mikor levette a maszkot nem épp egy drogos kinézetű ember termett előttem.  Leszedte rólam a sálat, majd elcsitított. Szemöldökömet felhúzva szegeztem rá pillantásomat. A sötétben is kirajzolódtak arcvonásai,ám mielőtt jobban belemerültem volna mindebbe megszólalt.

-Hogy kerülsz ide kislány?-suttogott.

-Ezt én is szeretném tudni-forgattam meg szemeimet.

-Talán részeg vagy?-lépett közelebb hozzám, hogy alaposan megfigyeljen.

-Nem,csak ez hosszú és fura-közöltem vele nyugodtnak tűnő hangnemben. Ám cseppet sem voltam az.

-Nem való ez a hely egy ilyen lánynak, mint amilyen te vagy.-folytatta mondanivalóját.

-Tudod épp a sikátorból menekültem volna, mire te megragadtál és behurcoltál ide-szólaltam meg hangosabban, ám újra elcsitított, majd a újját egy idegen(vélhetően drogos) felé irányította.

-Ne haragudj, hogy meg akartam menteni az életedet-forgatta szemeit.

-Most mennem kell, hol találok itt valami panziót?-kérdeztem, már suttogva.

-Először indulj el egyenesen, majd a kereszteződésnél fordulj balra, onnan pedig újra tartsd egyenesen a lépéseidet-vigyorgott-megkérdezhetem a nevedet?

-Köszönöm. Viszlát-majd válasz nélkül hagyva elindultam a panzió felé. Az utcákon néhány gyalogos járt, a gyerekek labdáztak. Az út szélén több növény helyezkedett el. Mikor körülbelül 20 perc gyaloglás után arra a helyre érkeztem melyet ez a srác mondott, kikerekedett szemem. Nem egy panzióval találtam szembe magam.

IdőzónaStories to obsess over. Discover now